Mennyire környezetterhelő a divatipar? A pénzben kifejezett értéken kívül mekkora a részesedése a globális üvegházgáz kibocsátásból?
A 2000-es évek elején, de még a 2010-es évek első felében is a szegénység egyik bélyegének számított a használtruhaboltokban való vásárlás. Napjainkban azonban már a felső-középosztály fiataljainak egy jelentős része is rendszeresen ellátogat a „turkálókba”. Ezt a fogyasztói magatartást a trend követése mellett a környezettudatosság is indokolja.
A nyugati világ felső-középosztályának fiatalsága azonban a világ fogyasztóinak elenyésző részét teszi ki, míg a gyorsan növekvő életszínvonalú fejlődő országok társadalmai a fogyasztók jelentős részét adják. Ennek fényében nem meglepő, hogy világátlagban 60 százalékkal több ruhát vásárolt egy fogyasztó 2019-ben, mint 2000-ben. De mennyire is környezetterhelő a divatipar? A pénzben kifejezett értéken kívül mekkora árat kell fizetni egy farmernadrág elkészítéséért, és mennyit a Földön legyártott összes ruháért?
A divatipar sokkolóan magas üvegházgáz kibocsátási értékkel rendelkezik
A környezetterhelést és a globális felmelegedéshez való hozzájárulást napjainkban leggyakrabban az üvegházgáz (ÜHG) kibocsátás életciklus elemzésével kapjuk meg, és szén-dioxid egyenértékben adjuk meg, hogy összehasonlítható legyen.
A jelenlegi növekedési ütem mellett az ágazat kibocsátása 50 százalékkal nőhet 2030-ig. Számos más tényező alapján mérhető egy termék vagy ágazat környezetterhelése, az elemzett iparág pedig ezen tényezők alapján is „előkelő” helyen szerepel.
Egyetlen farmernadrág előállítása 3781 liter vizet igényel.
Ebbe az adatba beleszámít értéklánc minden folyamata, melynek ismeretében nem meglepő, hogy a divatiparhoz köthető a globálisan termelődő szennyvíz 20 százaléka.
Komoly problémát jelent még az újrahasznosítás hiánya, vagy jobb esetben annak csekély mértéke. A ruházkodási célból előállított szövetek, textíliák 87 százalékát elégetjük, vagy szemétlerakókba helyezzük, ahol nem hasznosul újra. Csak a divatiparból származó szemétlerakás következtében évente félmillió tonna mikroműanyag kerül az óceánokba, amely a táplálékláncba kerülve jelentős károkat okoz az élővilágban.
Az újrahasznosított divatipari hulladékoké a jövő?
A divatipar hatalmas karbonlábnyomát és környezetterhelését felismerve a gazdaság és a közélet különböző szereplői igyekeznek lépéseket tenni ennek visszaszorítására. Egyre több nagy ruhaboltlánc építi be termékportfóliójába az újrahasznosított szövetből készült ruhadarabokat. Egyes gyártók az óceánból kihalászott műanyaghulladékból készítenek sportruházatot. Különböző élsportolók szívesen töltenek fel ilyen ruházatban készült képeket közösségi oldalaikra. A fiatalok körében pedig egyre népszerűbbek a használtruha-boltok.
Az előrejelzések azonban nem optimisták.
A divatipar termelése, így szennyezése is növekedni fog a következő évtizedben. Ahhoz, hogy ezt minél jobban visszaszorítsuk okos és fenntartható megoldásokra van szükségünk. A jelenleg divatos (és gyakran tényleg üdvös) fogyasztói szokások mellett azzal a sokezer éves mentalitással is javíthatunk a helyzeten, mellyel a környezetterhelés más szempontból enyhíthető: a pazarlás és a túlfogyasztás elkerülésével.
Vissza kell térni a tartós, minőségi alapanyagokhoz, hiszen dédnagymamáink nem fél évig hordták az akkor csinos ruhákat és lábbeliket. Mindemellett lépéseket kell tenni a divatiparban is tetten érhető tervezett elavulás ellen.
