Orbán Viktor az október 25-én tartott parlamenti vitán ismételten kijelentette, hogy atomenergia nélkül nincs klímavédelem. A miniszterelnök álláspontja szerint a szén-dioxid kibocsátás csökkentés garanciája a nukleáris kapacitások megőrzése és fejlesztése.

Úgy néz ki, hogy az európai színtéren zajló atom-vita ezúttal fordulóponthoz érkezett, ugyanis az Európai Bizottság német elnöke, Ursula von der Leyen az energiaválság témáját is tárgyaló EU csúcsot követően kijelentette, hogy a zöld átmenet során a megújuló energiaforrások mellett szükség van az atomerőművek által stabilan előállított elektromos áramra is.

Vita az atomenergiáról

A vita tárgya végső soron nem más, mint hogy az atomenergia az uniós taxonómia-rendeletben „zöld címkét” kap-e, vagyis az Unió ösztönzi-e pénzügyi forrásokkal a nukleáris kapacitások fenntartását és fejlesztését vagy sem. Sokáig úgy tűnt, hogy a Bizottság a megosztó kérdésben inkább az atomellenes frakció tagjainak kedvez, vagyis Németország, Ausztria, Dánia, Luxemburg és Spanyolország érdekeinek megfelelő döntést hoz. Idén tavasszal az Európai Bizottság tudományos testülete, az úgynevezett Közös Kutatóközpont egyértelműen a nukleáris energia fenntarthatósága mellett foglalt állást, de miután többek között a német környezetvédelmi miniszter kételyeinek adott hangot a Bizottság saját kutatóközpontjának semlegességével kapcsolatban, a Bizottság későbbre halasztotta a döntést.

A német politikával foglalkozó elemzések arra mutatnak rá, hogy a döntés elhalasztása mögött valójában német belpolitikai érdekek álltak, hiszen a nukleáris energia pozitív uniós megítélése mindenképpen kellemetlen lett volna az atomstopot hirdető, választások előtt álló német kormánynak, és legalább ennyire érzékenyen érintette volna a kormánynál is radikálisabb lépéseket követelő korábbi német ellenzéket. Mindemellett a Bizottság véleményére jelentős hatást gyakorolt az a tény, hogy az EU csúcs előtt egy héttel Magyarország és kilenc másik európai uniós tagállam (Lengyelország, Csehország, Szlovákia, Bulgária, Finnország, Franciaország, Horvátország, Szlovénia és Románia) erőteljesen állást foglalt a nukleáris technológia zöld energiaforrásként való elismerése mellett.

Érvek állnak szemben aggodalmakkal – nagyjából így lehetne összefoglalni a nukleáris energiát övező csörtéket. Humánegészségügyi és környezeti faktorokat is figyelembe véve a szakértők többször hangsúlyozták már, hogy a nukleáris energia alkalmazása az egyik legbiztonságosabbnak számít jelenleg. Michael Shellenberger, az elismert amerikai környezetvédelmi szervezet, az Environmental Progress elnöke szerint paradox módon épp a korábbi erőművi balesetek, többek közt Csernobil és Fukusima szolgálnak bizonyítékul erre.

Mennyire veszélyes a nukleáris energia?

Vessünk hát egy pillantást a számokra: az Európai Zöld Párt (szakértők szerint jelentősen eltúlzott) becslése szerint 60 ezer ember halála köthető hosszútávon, közvetett módon a csernobili katasztrófához. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) számításai szerint ez a szám legfeljebb 4000 fő. A fukusimai katasztrófa kapcsán 15-20 ezer halálos áldozatról szóltak a híradások, azonban csupán egyetlen ember halt meg a sugárzás következtében, a többség a földrengés, a cunami és az evakuálás közben vesztette életét. A WHO becslése szerint a katasztrófa következtében a környezetbe jutó sugárzás hosszútávon legfeljebb ezer fő idő előtti halálozásához vezethet. Ha összehasonlítjuk a radioaktív fertőzés által okozott halálozásokat az egyéb energiaforrások által okozott halálozásokkal, akkor meglepő eredményre jutunk.

A megújuló energiaforrások közül a vízenergia teszi ki a legnagyobb arányt a globális energiamixből, de sajnos a vízenergia alkalmazása követeli a legtöbb halálos áldozatot is. Önmagában az 1975-ös kínai Banqiao-gát átszakadása több ember életét követelte, mint amennyi embert a történelem összes atomkatasztrófája okozott a legpesszimistább becslések szerint. A távol-keleti katasztrófa áldozatait soha nem sikerült pontosan felmérni, de a kínai kormány szerint legkevesebb 85 ezer, legfeljebb 240 ezer ember esett áldozatul a gát átszakadásának. Azonban még ez is eltörpül az évente 4 millió becsült halálozás mellett, amelyet a szilárd tüzelésű fosszilis erőművek számlájára írnak. Ha egységnyi energiatermelésre vetítjük a halálozásokat, akkor megállapítható, hogy 1 terawattóra megtermelt energia szén esetében 100 halálozáshoz vezet, olaj esetében 36, földgáz esetében 4, vízenergia esetében 1,4. Az atomenergia esetében az 1 terawattórára eső halálozások száma csupán 0,09, vagyis a széntüzelésű erőművek 1100-szor több életet követelnek, mint az atom. Azokról az erőművekről van szó, amelyek fokozatos visszaszorítását és atomenergiával való helyettesítését az atomellenesek évtizedek óta akadályozzák. Azokról, amelyek arányát növelni kellett a német energiamixben az átgondolatlan atomkivezetés miatt.

Atomreneszánsz a láthatáron

Mindezek mellett azonban több jel is arra mutat, hogy az atomenergia reneszánsza következhet az elkövetkezendő években. A Nemzetközi Energiaügynökség jelentése szerint a klímacélok elérése érdekében közel kétszeresére kell növelnünk a globális atomenergia-kapacitást. Az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) szerint, ha nem akarjuk meghaladni a 1,5 °C-os hőmérsékletemelkedést a század végéig, akkor a 2010-es kapacitáshoz képest 2030-ra 59 - 106 százalékos kapacitásnövelés indokolt, 2050-re pedig 98 – 501 százalékos növelés szükséges.

Ez a bővülés pedig már folyamatban van, hiszen a globális nukleáris energiatermelési kapacitás növekszik. Világszerte jelenleg összesen 52 atomreaktor épül. A kapacitásbővítő országok közt Kína áll az élen, náluk 14 új atomreaktor épül az országban. India hat, Dél-Korea négy, az Egyesült Arab Emírségek, Törökország és Oroszország három-három új reaktort épít. Bangladesben, Ukrajnában, az USA-ban és Szlovákiában és az Egyesült Királyság kettő-kettő reaktort fejleszt. Érdekes jelenség, hogy a katasztrófát elszenvedő Japán szintén két új erőmű építését végzi jelenleg, valamint 2011 óta bejelentették több leállított reaktor újraindítását, miközben abban a Németországban, ahol a katasztrófát kiváltó cunami ismeretlen jelenség, a fukusimai esetre hivatkozva zárják be az erőműveket.

A fentieken kívül Iránban, Pakisztánban, Franciaországban, Brazíliában, Fehéroroszországban, Argentínában és Finnországban épül erőmű. Rendkívül előremutató, hogy utóbbi ország koalíciós zöld kormánypártja ma már az atomenergia tiszta minősítéséért küzd az EU-ban.

Szintén az atomreneszánsz jele, hogy a britek Net Zero Strategy elnevezésű csomagja 500 millió fontot szán a következő generációs (köztük kis moduláris) reaktorok fejlesztésére, emellett a fent már listázottak mellett legalább egy új, nagyméretű nukleáris beruházást helyeztek kilátásba 2024-ig. Még Németországban is meginogni látszik az atomellenes egységfront: egy kutatócsoport arra kérte az alakuló új német kormányt, hogy ne állítsa le 2022-ben az ország még működő atomreaktorait, mivel a leállítás társadalmi támogatottsága is gyengült  és megállapításuk szerint a leszerelés komoly környezetvédelmi és gazdasági következményekkel járna.

Az atomenergia előnyei

Az nukleáris energia az atomellenesek állításaival szemben nem veszélyt jelent az országokra, hanem sokkal inkább zöld biztonsági övként szolgál. Alkalmazásával lehetséges az üvegházhatású-gázok kibocsátásának csökkentése, hiszen működése során nem bocsát ki üvegházhatású gázokat, az IPCC jelentése szerint pedig életciklusa során körülbelül ugyanannyi szén-dioxid-egyenértékű kibocsátással rendelkezik egységnyi megtermelt villamos energiára vonatkoztatva, mint a szél, és az egységnyi kibocsátás egyharmadát a napenergiához képest. Atomenergia alkalmazásával szintén mérsékelhető a légszennyezettség, hiszen az erőművek a széntüzelésűekkel ellentétben nem bocsátanak ki légszennyező anyagokat.

Ami viszont a jelenlegi helyzetben minden eddiginél jobban felértékeli ezt az energiaforrást, hogy általa biztosítható az országok energiaellátás biztonsága és energiaszuverenitása. A jelenlegi energiaválság során elszálltak az olaj, a földgáz és a szén árak. A megújulók termelési költsége alacsony, de az energiatárolás és a rendszerkiegyenlítő kapacitások fenntartása rendkívül költséges. Mivel az atomerőművek az üzemanyagár változásra kevésbé reagálnak érzékenyen, vagyis az üzemanyag költség az önköltségen belül kis hányadot tesz ki, ezért egyetlen energiaforrásként képesek jelenleg viszonylag olcsón, folyamatosan és nagy mennyiségben kiszolgálni az energiaigényeket.

Technológiasemleges és zöld

Az energiaválság számos vállalkozást és háztartást hozott nehéz helyzetbe. Az országok vezetőinek nap mint nap nehéz döntéseket kell meghozniuk, hogy biztosítani tudják az infrastruktúrák fenntartását. Minden nehézség egyben lehetőség is, hogy levonjuk belőle a megfelelő következtetéseket és megbirkózva a problémákkal értékes tapasztalatokat szerezzünk. Bízom benne, hogy a mögöttünk álló nehéz hetek és az előttünk álló kemény hónapok kálváriája legalább annyi pozitív eredményt tartogat számunkra, hogy az európai döntéshozók átgondolják eddigi félresiklott energia- és klímapolitikájukat. Nem folytatható tovább az a gyakorlat, hogy ideológiai és üzleti érdekeltség alapján döntsék el Európában, hogy mely technológia számít „jónak” és mely „rossznak” a klímaváltozás elleni harc során. Magyarán az európai klíma és energiapolitikának technológiasemlegesnek kell lennie. Meg kell hagyni a tagállamok döntési jogkörében, hogy eldöntsék, mely technológia alkalmazásával tudják elérni a közös klímacélokat. Reménykedem, hogy a jelenlegi energiaválság megteremti az alapot a racionális zöld átmenet politikájához, mely a fűnyíró elv helyett a nemzetek adottságaihoz és lehetőségeihez méri intézkedéseit.