A kínai mezőgazdaság évezredekre nyúlik vissza, és az ország számos, a világon széles körben termesztett növényt és tenyésztett állatot adott az emberiségnek. Kínában háziasították a kölest, a kendert, a kínai kelt, a vízibivalyt, a sertést és a több baromfifélét, így az ország globálisan jelentős hozzájárulást tett az élelmiszeriparhoz és a mezőgazdasági módszereinkhez.
Az évszázadok során az ország egyre növekvő népessége kihívást jelentett a lakosság ellátása szempontjából, és az éhínségek nem voltak ritkák a rossz időjárás és a rossz menedzsment miatt. Azonban a 2010-es évekre az éhínség már kevésbé volt jelentős probléma, és Kína sikeresen ellátta lakosságának túlnyomó többségét. Ez azonban áldozatokkal járt, mivel az ország nagymértékben támaszkodik az élelmiszerimportra, hogy ellássa 1,4 milliárd lakosát, mellyel 2023-ig a világ legnépesebb országának számított.
A gazdasági kihívások mellett az élelmiszerimporttól való erős függőség szuverenitási kérdéseket is felvet, különösen válságok idején. A tanulmány fő megállapítása, hogy az élelmezésbiztonság és az önellátás egyre kevésbé gazdasági célok, mivel a fejlett országok GDP-jében a mezőgazdaság aránya csökken, és egyre inkább szuverenitási kérdésekké válnak. Azonban Kína nem feltétlenül veszít szuverenitásából az élelmiszerimport szükségessége miatt, mivel importjainak kevesebb mint 2%-a rizs, ami a legfontosabb alapélelmiszerük. Ez azt jelenti, hogy az ország többnyire képes ellátni magát azzal a növénnyel, amely a legnagyobb hatással van élelmezésbiztonságra és ezáltal szuverenitására.
Egy másik fontos megállapítás Kína mezőgazdasági importjainak fennmaradó részében rejlik. Ezek többnyire nem alapélelmiszerek, nevezetesen hús, gyümölcs és zöldség, amelyek kiváló kereskedelmi lehetőséget kínálnak azon európai országok számára, ahol ezek a termékek hagyományosan magas minőségben és nagy mennyiségben állnak rendelkezésre. A kínai középosztály növekedése tovább növeli ezt a potenciált, mivel az Európából származó jó minőségű nem alapélelmiszerek iránti kereslet várhatóan növekedni fog.
Összességében Kína alapélelmiszer-önellátása erősíti az ország szuverenitását, míg a nem alapélelmiszerek növekvő importja lehetőséget kínál a potenciális exportőrök számára, mint például az európai országok.
