A hiedelem és a valóság közötti szakadékkal lehetne a legjobban leírni, hogy hogyan értelmezi a Nyugat Kínát, mivel amit nyugaton gyakran készpénznek veszünk a világ legnagyobb nemzetével és második legnagyobb gazdaságával kapcsolatban, az valójában Kína nyugati megítélését jelenti.
Eseménydús időket élünk. Amellett, hogy mozgolódni kezdtek a globális geopolitika tektonikus lemezei, ezzel földrengést okozva nem csupán a lemezhatárokon található országokban, a klímaváltozás is döntően befolyásolni kezdte a nemzeti szakpolitikákat és a nemzetközi párbeszédet.
Ebből kifolyólag fontos, hogy a nyugati országok megértsék, mit jelent a klímaváltozás kínai szövegkörnyezetben, és milyen szakpolitikákat alkottak, alkotnak és fognak alkotni az országban. Fontos, hogy minezt a megértést körültekintően végezzük, anélkül, hogy olyan előfeltételezéseket erőltetnénk az elemzésünkre, melyek végső soron többet árulnak el a Nyugatról, mint Kínáról.
Ebben a cikkben a KPI azt vizsgálja, mik a klímastratégia kínai sajátosságai.
Az elemzés három vizsgálat köré épül fel. Először megvizsgálja a klímaváltozás fogalmának kínai megközelítését, mely magába foglalja az ország fejlesztésfilozófiáját és emberközpontú szemléletét. Másodszor Kína nemzeti klímastratégiájának technológiai részleteit tárgyalja.
Harmadszor elemzi a történelmi hátteret, megvizsgálva, hogyan alakultak Kína éghajlattal kapcsolatos aggodalmai az évtizedek során, melyek a jelenhez vezettek.
