A Közel-Kelet és Észak-Afrika országaira hajlamosak vagyunk a fosszilis energiahordozók legnagyobb kitermelőiként tekinteni, akik így a klímaváltozás legfőbb okozói között vannak. Ez az értelmezés bizonyos esetekben megállja a helyét, hiszen Szaúd-Arábia, Irak, Kuvait és az Egyesült Arab Emírségek a világ legtöbb kőolajat exportáló országai közé tartoznak, míg Katar és Algéria a legnagyobb fölgázexportőrök között foglalnak helyet. Van azonban egy ország Észak-Nyugat-Afrikában, amely mindent megtesz azért, hogy rácáfoljon erre a sztereotípiára.
Marokkó a világ egyik legnaposabb országa. Több olyan város is található az országban, ahol a napsütéses órák száma éves szinten meghaladja a háromezret, a sivatagos területeken pedig akár 3500 fölé is emelkedhet. Ezzel szemben például Magyarországon az éves napsütéses órák száma jellemzően kétezer alatt marad. A Marokkóban rejlő napenergia-potenciál tehát jól látszik, azonban ez nem jelentette mindig azt, hogy ezt megfelelően ki is használták.
A 2010-es évek elején még Marokkó volt Észak-Afrika legnagyobb energiaimportőre: több mint 3 milliárd dollár értékben importáltak üzemanyagot és áramot.
2012-ben mindössze 57 gigawattóra volt az ország napenergia-termelése, ez az érték 2021-re 1848 gigawattórára nőtt. Azonban még ekkor is a szén fedezte Marokkó áramfelhasználásának negyven százalékát, míg a megújulókból származó áramtermelés 18% körül alakult. A helyzet javítására az ország két fontos vállalást is tett: a 2021-es glasgow-i COP26 konferencián vállalta, hogy nem épít több szénerőművet; ezzel együtt azt is megfogadta, hogy 2030-ra áramtermelésének 52 százalékát megújulók fogják biztosítani. Ez az arány egy tavalyi marokkói előrejelzés szerint 85%-ra növekszik majd 2050-re. A zöldítésre szükség is van, hiszen az ország ÜHG-kibocsátásának 65,1%-át tette ki az energiaszektor még 2018-ban is.
Az energetika ilyen szintű zöldítését nehéz véghez vinni ennyire rövid alatt, Marokkó azonban eltökéltnek tűnik. 2009 és 2020 között tizenhatszorosára növelték a napenergia-kapacitást, ami még akkor is számottevő teljesítmény, ha egy viszonylag alacsony bázisról indultak. Jelenleg Marokkóban található a világ legnagyobb koncentrált napelemparkja, a Noor-Ouarzazate, mely 3000 hektáron terül el. Az ország jelenleg egy újabb 400 megawatt teljesítményű napelempark telepítését tervezi az Atlasz-hegységben.
A megtermelt napenergiát ráadásul nem csupán marokkói felhasználásra szánják. Az Egyesült Királyság tengeralatti vezetékek kiépítését kezdeményezte Marokkó és a Brit-sziget között, hogy ezen keresztül szállíthassák Angliába az észak-afrikai országban napelemek által megtermelt áramot. A vezetékek tervezett kapacitása 3,6 GW, telepítési költsége várhatóan 20 milliárd font lesz. A tervezet egy kábelrendszerről szól, mely négy, egyenként 3800 kilométeres kábelből áll. Ez a kapacitás az Egyesült Királyság áramszükségleteinek nagyjából 8%-át fedezné.
Marokkó jelenlegi energiaellátása erősen függ az importált fosszilis energiahordozóktól, az áramtermelés tekintetében különösen a széntől. Az afrikai ország azonban komolyan veszi az energiaszektor zöldítését és óriási kapacitásbővítést hajt végre a megújuló energiaforrások, különösen a napenergia hasznosítása területén. Ezen fejlesztéseknek köszönhetően hamarosan a világ egyik napenergia-nagyhatalmává válhat, amely nem csak saját áramtermelésének jelentős részét tudja megújulókból fedezni, hanem exportálni is tud a fenntartható módon megtermelt energiából.
