A szén és a kőolaj orosz behozatalának tiltását követően a földgáz is a szankciós politika célkeresztjébe került. A kérdés, hogy mit tehetünk ebben a helyzetben? Milyen tartalékai vannak a hazai földgáz szektornak? Mert nyúlnunk lenne mihez. Magyarország nem-hagyományos földgáz nagyhatalom, a földtani vagyon több, mint 3926 milliárd m3, melyből a jövőbeli fejlesztések révén a potenciálisan kitermelhető mennyiség 1566 milliárd m3. De ha ettől kevesebb is lesz a végén, jó sokáig fedezhetné az amúgy is csökkenő tendenciájú 10 milliárd m3-es éves fogyasztásunkat.

Az EU tervezett közös földgázbeszerzése nem csak gazdaságilag, de jogilag is nonszensz helyzetet idéz elő. Magyarország a Gazprommal kötött 15 éves szerződés alapján kapja az éves földgáz szükséglete nagyjából felét vezetéken, a Shell-el kötött 2027-ig tartó szerződés alapján a Krk-i terminálon keresztül kap LNG-t, és van évi 1,5 milliárd m3 hazai kitermelésünk is, amelyre a MOL-al van szerződés. Éves szükségletünk kb. 30 százalékát vesszük piaci alapon. Mi lesz ezekkel a szerződésekkel az EU közös beszerzés esetén? A kérdés természetesen költői, de talán érzékelteti a Bizottság elszántságát, azt, hogy a jó cél érdekében akár még néhány jogállami kritériumon is felül tudna emelkedni, ha a saját céljainak az eléréséről van szó. Ráadásul már most látszik, hogy a nagyrészt kivédett olajembargónak is lesznek ránk nézve súlyos mellékhatásai.

Anton Molnár, a MOL csoporthoz tartozó Slovnaft sajtószóvivője a napokban nyilatkozta, hogy az orosz kőolajra vonatkozó uniós szankciók jelenlegi formája csak 8 hónapos átmeneti időszakkal számol Szlovákia esetében, és nem adja meg az általuk kért 3 éves időszakot a szükséges műszaki változtatások megvalósítására. Emiatt a termékei kétharmadát külföldön értékesítő olajvállalatnak jövő februártól lehet, hogy be kell zárnia. A Slovnaft közleményében rámutatott, hogy miután az embargó nem csak az orosz kőolajra, hanem az abból készült finomított termékekre is vonatkozik ezért egy nyolchónapos átmeneti időszak leteltével lehetetlenné fog válni, hogy a pozsonyi olajfinomító folytassa termékeinek kivitelét Csehországba, Ausztriába és Lengyelországba. A Slovnaft gyártókapacitásai ugyanis úgy vannak kiépítve, hogy bizonyos termékeikkel nemcsak a szlovákiai, hanem a régió többi országainak keresletét is kielégítsék. A vállalat dízelüzemanyag-gyártásának 27 százalékát a cseh, 20 százalékát az osztrák, 8 százalékát a lengyel és 7 százalékát a magyarországi piacon értekesíti. A cég benzingyártásának 23 százaléka a cseh, 19 százaléka a lengyel, 8-8 százaléka pedig az osztrák, illetve a magyarországi piacra kerül.

A szankciók Magyarországon is elsősorban a kőolaj-feldolgozást érintik majd, ahol a visszaesés mértékét -61 százalékpontra becsülik. Ezután következnek majd az energiaintenzív iparágak, a vegyipar (-36 százalékpont) és a fémalapanyag-gyártás (-34 százalékpont). A két iparág 40 ezer embernek ad munkát. Az orosz fémalapanyag-szállítmányok kiesése egyébként súlyosan érinti a német autóipart is, és máris a német autóipar magyar beszállítóinál tartunk. Ezek az ágazati lassulások ugyanakkor eltörpülnek amellett, hogy mekkora kárt okoznak az energiapiaci áremelkedések Magyarországnak.

Az újabb és újabb energetikai szankciók passzív ellenzése mellett mi az, amit proaktívan tehetnénk a földgáz import függőségünk csökkentésére? Hiszen, ha az EU áttér az egyszerű többségen alapuló döntési mechanizmusra, a vétó sem marad, mint védekezési eszköz.

Magyarország végső energia felhasználásában – a földgáz alapon termelt villamos energia- és hőmennyiség elfogyasztott mennyiségét is számításba véve – ez az energiahordozó szerepel a legnagyobb, 32,5%-os súllyal. Az elmúlt években a hazai termelés a fogyasztás mintegy 20%-át fedezte, így az ország 80%-ban importra szorult. Importfüggőségünk mérséklésének lehetséges eszközei; (i) földgáz-fogyasztásunk csökkentése, (ii) a hazai kitermelés növelése, (iii) a földgáz más energiahordozóval való helyettesítése (pl. elektrifikáció), valamint (iv) az importforrás és tranzitútvonal diverzifikálás.

Az eredeti terv (lásd új Nemzeti Energiastratégia) az volt, hogy ezen eszközöknek köszönhetően gázimport-arányunk 2030-ra 70% közelébe, 2040-re pedig 70% alá csökken. Az orosz-ukrán háborúnak és az energiahordozókat is érintő európai szankciós politikának köszönhetően ez a mentrend nem lesz tartható. Mint ahogy Steiner Attila energia- és klímapolitikáért felelős államtitkára nyilatkozta a napokban – „Felülvizsgáljuk a magyar energiastratégiát. Meg kell találni az egyensúlyt az ellátásbiztonság, az ár, a versenyképesség és a fenntarthatóság között.”

Az energiaellátás biztonsága tehát nemzetbiztonsági kérdéssé nőtte ki magát, az energiaimport-függőség csökkentése energiapolitikai prioritás. Bár Magyarország nem szegény energiahordozókban, hiszen szén- és lignitvagyonunk több száz évre elegendő, és az elméleti megújuló energia potenciálunk is 2,5-szerese az éves primerenergia fogyasztásunknak, az elsőt nem lehet jelenleg klímabarát módon hasznosítani, az utóbbi pedig ellátásbiztonsági szempontból egyelőre nem tudja pótolni fenntarthatóan a hagyományos energiatermelési technológiákat. Hazánk energiaellátása ezért jelentős részben importált energiaforrásokra épül, ezen belül is különösen a földgáz esetében jelentős az egyoldalú függőség. A magyarországi éves földgázfogyasztás 2020-ban 9,7 milliárd m3-t tett ki. Ennek jelentős hányada lakossági fogyasztás (~5,5 milliárd m3), az ipari felhasználás 1-1,5 milliárd m3, míg a villamosenergia-termelés évente 3 milliárd m3 földgázt igényel.

Fokozott hatékonyságú, már ismert és további fejlesztés alatti termelési módszerekkel a hazai szénhidrogén telepekből kitermelhető mennyiség lényegesen megnövelhető, azonban a termelési költségek növekedhetnek.

Magyarország nyilvántartott, jelenlegi kitermelhető szénhidrogénvagyona 21,5 millió tonna kőolaj és 73,0 milliárd m3 földgáz (1. táblázat). Ezen mennyiség gazdaságosan kitermelhető hányada folyamatosan változik az aktuális kutatás-termelési költségek és a technológiai fejlődés függvényében. A hazai szénhidrogén-termelés (évi ~0,63 millió tonna kőolaj és ~1,9 milliárd m3 földgáz) és -import adatait összevetve nyilvánvaló, hogy az elmúlt tíz év alatt Magyarország kőolaj- és földgázfüggősége növekedett, és jelenleg a hazai termelés a kőolajfogyasztás mindössze 9%-át, illetve a földgázfogyasztás 15-20%-át fedezi.

Szénhidrogén-típus Jelenlegi földtani vagyon *1 *2 Jelenlegi kitermelhető vagyon *3 Reménybeli kitermelhető vagyon **4 Összes eddigi kitermelt vagyon *5 Reális éves termelési kapacitás **6
Hagyományos kőolaj (millió t) 217,7 21,5 30-50 (Mt kőolaj egyenérték) 99,9 0,5-1

Hagyományos földgáz

(milliárd m3)

 181,3 73,0 234,2 1,5-2,5
Nem hagyományos kőolaj, gázkondenzátum (millió t) 419,0 45,6 nincs adat 0,0001 nincs adat
Nem hagyományos földgáz (milliárd m3) 3 926,4 1 566,2 kb. 100 0,288 0,03-0,05

 

* Forrás: Állami Ásványi Nyersanyag és Geotermikus Energiavagyon Nyilvántartás.

** Forrás: MBFSZ szakértői becslés

1. táblázat - A hazai szénhidrogénvagyon mennyisége, kitermelése. Forrás: MBFSZ

A hazai hagyományos kőolaj esetében a nyilvántartott kitermelhető mennyiség döntő része ténylegesen termelés alatt van. A nyilvántartott 21,5 millió tonna kitermelhető kőolajmennyiségből 15,8 millió tonna termelő mező termelő telepeiben van, és további közel 2 millió tonna is termelő mező nem termelő telepeiben található.

Földgáz esetében a kép jelentősen árnyaltabb. A 73 milliárd m3 nyilvántartott kitermelhető éghető földgáz mintegy harmada van ténylegesen kitermelés alatt (23,6 milliárd m3), további 14,4 milliárd m3 az a mennyiség, amely szintén termelő mezőben van, és a kitermelés előkészítése folyamatban van, illetve a földgáz mennyisége és minősége is megfelelő.

Az 1. táblázatból szembetűnő, hogy bár a nem-hagyományos kőolajkészleteink is jelentősek, az energiaszuverenitásunk szempontjából is igazán nagy lehetőséget a nem-hagyományos földgáz készleteink jelentik. A becsült földtani vagyon több, mint 3926 milliárd m3, melyből a jövőbeni fejlesztések nyújtotta lehetőségeket is bekalkulálva 1566 milliárd m3 lehet kitermelhető. De ha ettől kevesebb is lesz a végén, jó sokáig fedezhetné az amúgy is csökkenő tendenciájú 10 milliárd m3-es éves fogyasztásunkat. Ideje tehát olyan forgatókönyvet is vizsgálnunk, amiben a hazai kitermelés növelésével csökkentjük a földgáz importfüggőségünket. Ehhez kiemelten kell ösztönözni a technológiai kutatás-fejlesztést a nem-hagyományos szénhidrogén kitermelés területén, sőt, az ország földtani adottságainak köszönhetően, folyamatos kutatással esély van további, ma még nem ismert kőolaj- és földgázlelőhelyek felfedezésére is.

A hazai energiaellátás válságállóságának növeléséhez a jövőben is nagyban hozzá fog járulni a nemzeti vagyon jelentős elemét képező földgáz-infrastruktúra, amely kiépítettsége és állapota magasan meghaladja a régióbeli országokét. A 2010 óta folyamatosan épülő határkeresztező kapacitások révén – itt elsősorban a szlovák/magyar- és az osztrák/magyar interkonnektorra gondolva - Magyarország valóban belépett az EU piacokra. A két interkonnektor kapacitásával számolva a 10-12 milliárd m3/év nyugati irányból való importlehetőség elméletileg lefedi majdnem a teljes importszükségletünket. A kérdés persze, hogy milyen áron, hiszen eddig ezen a két útvonalon is főként orosz gázt importáltunk. Határozott szándékaink és jelentős befektetéseink ellenére ugyanis az orosz gázimportnak való kitettség máig fennmaradt, nagyrészt önhibánkon kívül. A NABUCCO és a Déli Áramlat projekt az EU Bizottság ellenállásán bukott meg, a legutóbbi próbálozásunk a Fekete tengeri gáz behozatalára a BRUA vezeték megépítésével - Ausztriával, Romániával és Bulgáriával összefogva - pedig amiatt, hogy a lelőhely amerikai tulajdonosa még nem kezdte meg a kitermelést.

A forrásdiverzifikáció bonyolultsága ismeretében szerencse, hogy a hazai tároló kapacitás nagysága – Európában egyedülálló módon – meghaladja az éves földgázfogyasztás felét. Össztérfogata körülbelül 6,5 milliárd m3, ami ellátásbiztonsági szempontból kompenzálni tudja a forrásdiverzifikáció hiányosságait. Ráadásul az eddigi vizsgálatok alapján ezen felül további 10 – 12 milliárd m3 gáz betárolására lehet lehetőség bizonyos geológiai formációkban. A leművelt szénhidrogén mezőkben rejlő tárolási kapacitások üzleti célú használata – persze békeidőben - kedvező ellátásbiztonsági és GDP termelő elem lehet.

A történet tanulsága, hogy az import földgáz – jöjjön bárhonnan is – és a hazai kitermelésű földgáz nem ugyanaz a termék. Válságos és háborús időkben ugyanis nincs olcsó import. A földgáz szektornak is csak azok az elemei válságállóak, amelyek saját kézben vannak, a bajban csak ezekre számíthatunk. Ezért véleményünk szerint mindenképpen indokolt olyan földgáz ellátásbiztonsági jövőképek vizsgálata, melyben a hagyományos és nem-hagyományos földgázkészleteink kitermelésének lényegi növelése valós opció. Piaci jelentkezők híján, akár állami beruházásban is.

---

[1] A hagyományos vagy nem hagyományos előfordulásokban/telepekben található szénhidrogén felfedezett, kitermelhető és nem kitermelhető mennyisége, a már kitermelt vagyonrésszel csökkentve, a vagyon értékelésének időpontjában. Megfelel a Society of Petroleum Engineers (SPE) PRMS (Petroleum Resources Management System) nemzetközi szénhidrogén osztályozási rendszerben a „felfedezett szénhidrogén kezdeti földtani vagyon” („Discovered  Petroleum Initially In Place”) osztályának a már kitermelt vagyonnal csökkentett részével.

[2] A szénhidrogének jelenlétét mélyfúrásban végzett kút/rétegvizsgálat, teszt eredmény és fúrólyuk geofizikai szelvényezés bizonyítja.

[3] Szénhidrogén mennyiség, amely a már felfedezett előfordulásokból a vagyon értékelésének időpontjában vélhetően még kitermelhető lesz. Megfelel az SPE-PRMS rendszer szerinti a „felfedezett kitermelhető vagyon” („Discovered Recoverable Resource”) a már kitermelt vagyonrésszel csökkentett részének.

[4] Földtani meggondolások, közvetett földtani ismeretek (felszíni geofizikai mérések) alapján a jövőben felfedezhető szénhidrogén mennyiség feltételezhetően kitermelhető része. Megfelel az SPE-PRMS szerinti „reménybeli vagyon” („Prospective resource”) kitermelhetőnek vélt részével.

[5] Hagyományos és nem hagyományos előfordulásokból/telepekből az értékelés időpontjáig kitermelt szénhidrogén mennyiségek az Állami Ásványi Nyersanyag és Geotermikus Energiavagyon Nyilvántartás alapján.

[6] Az Állami Ásványi Nyersanyag és Geotermikus Energiavagyon Nyilvántartásban rendelkezésre álló termelési adatok alapján végzett becslés.

 

Borítókép: Nagynyomású földgázszállító csővezeték a Kiskundorozsma Nemzetközi Mérőállomáson 2021. szeptember 30-án. / mandiner.hu