A világ és Európa minden részén megfigyelték, hogy a vadonélő és a termesztett növények is érzékenyen reagálnak a változó éghajlatra, különösen klímaszenzitív fajta a borszőlő.

Az elmúlt 3-4 évtized melegedése eddig kedvező hatással volt a termés és a borok minőségére Európában.

Az emelkedő hőmérsékletnek, a növekvő hőösszegeknek a tenyészidőszak alatt és a nyugalmi időszakban már látható jelei vannak a kontinensen. A szőlőtermesztésre alkalmas területek északi határa mára 150‒200 km-rel eltolódott, mely az egyes klímaszcenáriók eredményei alapján a század második felére elérheti a 350‒400 km-t.

Az éghajlatváltozás számos pozitív és negatív hatást indukál. Míg egyes területek, ahol korábban nem lehetett borszőlőt - kiváló minőségű bor készítéséhez - művelni vagy egyáltalán nem voltak alkalmasak borszőlő termesztésére, a növekvő hőmérséklet, a kiegyenlítettebb csapadék hatására alkalmassá válhatnak, míg ahol eddig is alkalmas volt a klíma jó minőségű borszőlő termesztésére, ott a növekvő hőmérséklet, az esetleges szélsőséges csapadék és csapadékhiány gyakoribbá válása következtében, csak kellő intézkedések segítségével lehet.

A szőlő termésének minősége és mennyisége jelentősen függ az adott térség mikro- és mezoklimatikus adottságaitól. Nagyon fontos minden esetben a talaj-klíma-fajta egyensúlyt figyelembe venni a termesztéshez. Ezen egyensúlyi helyzet inoghat meg negatív és pozitív irányba a klíma megváltozásának eredményeként, ezért rendkívül fontos azon szőlőfajták és klónjaik telepítése, melyek képesek alkalmazkodni a változásokhoz és az extrémitásokhoz.

Több hazai és európai kutatás is készült a szőlőfajták fenológiai fázisainak vizsgálatáról. Franciaország B0rdeaux-i borvidékén a borszőlő szürete 6-8 nappal korábban történik, mint 15-20 éve, Burgenlandban 2-8 nappal hamarabb kezdődik a virágzás és Burgundiában már 5-6 nappal később ér véget a vegetációs időszak.

Hasonló változások már idehaza is megfigyelhetőek: a Soproni, a Zalai, a Kunsági, a Villányi, a Tokaji és a Badacsonyi borvidéken is aktív fenológiai megfigyelés zajlik.

Magyarország (változó) éghajlata

Európa legsérülékenyebb területe Dél-Európa, ahol a jelentős hőmérséklet emelkedés és a csökkenő csapadékmennyiség együttes hatása olyan területeken jelentkezik, melyeken már most is vízhiánnyal küzdenek. Mivel Magyarország e régió határán fekszik, ezért hazánkban a klímaváltozás kockázatainak megítélésekor lényeges, hogy a Kárpát-medence az óceáni, a száraz kontinentális és a mediterrán éghajlati régió határán helyezkedik el. E határzónában az éghajlati övek kisebb eltolódása is oda vezethet, hogy a Kárpát-medence és Magyarország „átcsúszhat” a három típus valamelyikének erőteljesebb hatása alá.

Az 1990-től napjainkig tartó periódus a gyorsuló felmelegedés korszaka, az évi középhőmérséklet 10,5 és 11,5 °C között alakul (1. ábra), mely jóval magasabb, mint az azt megelőző 30 évben, az emelkedés szignifikáns. A melegedési tendenciát leginkább a nyarak hőmérséklete tükrözi, az utolsó 30 évben ~2 ºC-kal emelkedett az évszak középhőmérséklete, az ősz esetében a lineáris melegedés 1,2 °C, a tél középhőmérséklete 0,8 ºC-kal emelkedett.

Az 1991-2020 közötti évi középhőmérséklet területi átlagos eloszlása a következő (OMSZ adatok alapján): Alföld nagy része, Dél-Dunántúl, Balaton, Kisalföld térségében 10,9-12,2 ºC, Észak-Alföld, Nyírség 10,1-11,2 ºC, Nyugat-Dunántúl 10,3-11,4 ºC.

 

1. ábra Az évi középhőmérséklet Magyarországon 1961-1990 (bal) és 1991-2020 (jobb) között
Forrás: Országos Meteorológiai Szolgálat (OMSZ)

Az OMSZ mérései szerint az éves csapadékösszeg országon belüli eloszlásában nincs jelentős változás. Továbbra is az Alföld és a Kisalföld a szárazabbak. Ezeken a területeken az éves összeg többnyire 500 és 650 mm közötti. A korábbi normálokban az Alföld középső részén megjelenő 500 mm alatti terület eltűnt. Délnyugaton nagyobb területen síkvidéken is 700 mm feletti az évi csapadék, a Vas, Zala déli részein, kisebb körzetekben a 750 mm-t is meghaladja. 800 mm feletti átlagos éves érték elsősorban hegyvidékeken és az Őrségben fordul elő.

Mivel a csapadék térben és időben változékony éghajlati paraméter (néhány 10 méteren belül is komoly különbségek lehetnek egy-egy állomás adatai alapján), ezért nem lehet egyöntetűen kijelenteni, hogy az ország minden egyes pontján egyformán nő vagy csökken az éves mennyisége.

Országos átlagban a legcsapadékosabb hónap továbbra is a június, de a július közelíti, sőt egyes években jóval több csapadékot regisztráltak, mint korábban. Vannak kistájak, ahol az országostól eltérő a tendencia. Jelentős változás, hogy a szeptemberek és októberek jelentősen csapadékosabbá váltak, és csökken decemberben és januárban a mediterrán ciklonokból lehulló nagymennyiségű csapadék.

A négy évszak összehasonlításában a legnagyobb csapadékcsökkenés tavasszal következett be, értéke megközelíti a 20 %-ot és az őszi és téli növekedés a legnagyobb. Az éves csapadékösszeg 2,8-3,5%-kal több az új normál esetén, de ez térben változik.

Éghajlatváltozás a Soproni és a Zalai borvidéken

Egy-egy termőterület (ebben az esetben borvidék) éghajlati jellemzéséhez nem elég az évi, havi, évszakos hőmérséklet és csapadék vizsgálata, sokkal részletesebb indikátor analízisre van szükség.

Az indikátorok segítségével a növényi válaszadás pontosabban leírható. Az éghajlati paraméterek vizsgálatával a jövőbeni termeszthetőségi feltételekre, illetve a kockázati tényezőkre következtethetünk.

A Soproni és a Zalai borvidék éghajlata változékony, sok esetben hasonlóságot mutatnak egymással. A Soproni borvidék inkább hegyvidéki, a Zalai pedig dombsági területnek számít, a két terület közötti éghajlati különbözőségek a szőlőtermesztés szemszögéből nem jelentősek.

A hőmérséklet a Soproni és a Zalai borvidéken is szignifikáns növekedést mutat. Az 1991-2020 közötti időszakban a hőmérséklet emelkedésének gyorsulása jelentősebb, a Soproni borvidéken 1,97 ºC, a Zalai borvidéken 2,3 ºC (2. ábra). Évtizedenként 0,68 ºC-kal emelkedett a hőmérséklet 1991 és 2020 között. A két borvidéken mért hőmérséklet alapján a tíz legmelegebb évből kilencet 1990 után mérték 1901 óta.

2. ábra Az évi középhőmérséklet 1991 és 2020 között a Soproni és a Zalai borvidéken homogenizált adatok alapján.
Forrás: OMSZ és saját mért adatok

A +10 ºC-ot meghaladó középhőmérsékletű napok (szőlőtermesztésnél bázis érték) száma kb. 185 nap a két borvidéken, mely közel 20 napos növekedés a korábbi 30 évhez viszonyítva. A +15 ºC-nál magasabb középhőmérsékletű fázis a meleg időszak, ami 14 nappal nőtt. Ez a gyümölcs és a szár érésénél pozitív változás.

Évszakok közül, a tavasz és a nyár középhőmérséklete emelkedett legnagyobb mértékben 1,79 ºC-kal, az őszé 1,1 ºC-kal, a téli hónapok átlagának változása 0,89 ºC. A hónapok közül május, július, augusztus, szeptember és december mutatja a legjelentősebb hőmérséklet emelkedést 1991 és 2020 között.

A tenyészidőszaki (április-október) és nyugalmi időszaki (november-március) középhőmérsékletek kissé eltérő mértékűek, de egyértelmű növekedést mutatnak 1991 és 2020 között, a legintenzívebb emelkedés (0,71 °C/ 10 év) a tenyészidőszak második felében mutatkozik.

Az 1991 és 2020 közötti 30 évben a csapadékmennyiség változása nem mutat egyértelmű tendenciát teljes évre vetítve (3. ábra). A csapadék jelentős, évről évre való változékonysága miatt az éves csapadékösszeg térbeli eloszlása a sokévestől nagymértékben eltérhet. Az elmúlt 30 évben mérték a vizsgált területen a legcsapadékosabb évet (1992) és a legszárazabbat is (2012 és 2011).

A csapadék időbeli fluktuációja az 1991 óta eltelt klímaperiódusban egyértelmű növekedést mutat a nyugalmi időszakban (16-19%), míg enyhe csökkenést a tenyészidőszak alatt. A csökkenő tenyészidőszaki csapadék pozitív változás, mivel a szőlő nem túl csapadékigényes növény, a két borvidék korábban túl csapadékos volt kiváló borszőlő termesztéséhez. 1991 és 2020 között a csapadék időbeni eloszlása változott. A csapadékos napok száma összességében csökkent, különösen késő tavasszal, nyáron és kora ősszel.

Ma már gyakrabban fordulnak elő a sokéves átlagnál jelentősen szárazabb nyarak, melyek közül kiemelkedő a 2000-2003-as, a 2011-2012-es periódus, mikor egymást követték a csapadékszegény nyarak és közepesen erős aszályok a két borvidéken, de még így sem érték el a súlyos aszály szintet.

3. ábra Az éves lehullott csapadék 1991 és 2020 között a Soproni és Zalai borvidéken. A csapadékot célszerű sokéves átlagtól való eltérés alapján ábrázolni.
Forrás: OMSZ és saját mért adatok alapján

A szőlő vegetációs időszakában –különösen a rügyfakadás és a virágzás közötti időszakban, illetve kora ősszel – számolni kell fagyokkal. A fagyok a szőlőfajtáktól függően különböző nagyságú károkat okozhatnak a növényben. Sajnos az éghajlatváltozás egyik velejárója a mi éghajaltunkon, hogy egyre gyakoribbak a koratavaszi és későtavaszi hidegelárasztások (+4 nap), ezáltal egyre gyakrabban jelennek tavasszal – ha rövid időre is - fagyok. A gyümölcsök a rügyfakadást követően a legkisebb fagyokra is érzékenyen reagálnak, különösen a kajszi, az alma, a cseresznye és a szőlő. Egyes években, mint pl. 2017, 2019 és 2020 olyan súlyos károkat okoztak a késő tavaszi fagyok, hogy a frissen nyílt rügyek egyes gazdáknál 70-100%-ban elfagytak. Egyes klímaszcenáriók szerint az ezredforduló óta növekvő tavaszi fagyos napok száma a 21. század közepéig jelentős csökkenő tendenciát fognak felvenni.

A nyugalmi időszakban csökkent a fagyos napok száma. Ez még nem jelentene pozitív változást, de az extrém zord napok száma (Tmin < -15 oC) is jelentősen csökkent 55%-kal, így a szőlő fiatal hajtásainak elfagyása egyre kisebb mértékű a téli hónapokban. A megfelelő hidegmennyiség elmaradása a kártevőknek (rovarok, gombák, baktériumok, vírusok) rendkívül kedvező, 2000 és 2021 között 14 tél volt enyhébb, mint ami szükséges lenne az előbb említett kártevők természetes szelektálódásához, mely növekvő kényszer védekezést követel a gazdáktól.

A téli napok számának csökkenése jelentős, korábban 31 nap volt, 1991 és 2020 között már csak 24 nap, a csökkenés 2010 után intenzívebb (8 nap/évtized).

A 15 ºC-os középhőmérsékletű napok tavaszi és őszi átlépésének időpontjai között van hazánk és így a két borvidék legmelegebb időszaka, amelynek hossza 110-120 nap körüli. Egyes években elérheti a 130 napot is (a vizsgált területen 2017, 2007, 2012, 2020 és 2021 is ilyen év volt). Ebben az időszakban fagyoktól nem kell tartani.

Mivel a szőlő hőigényes növény vizsgálni kell a nyári napokat és a hőségnapokat is. Előbbiről akkor beszélünk, ha a legmagasabb hőmérséklet 25 oC fölé, míg utóbbi 30 oC fölé emelkedik. Az éghajlatváltozás egyik pozitív hozománya, hogy a nyári és a hőségnapok száma is jelentősen emelkedett. Előbbi száma a Zalai borvidéken 69 nap, míg a Sopronin 66 nap. (A rekord év 2018 volt az elmúlt 30 évben, 121 nyári nappal.) Mindkét borvidéken 8 nappal nőtt a nyári napok száma az elmúlt 30 évben.

4. ábra Az aktív hőösszeg értékek 1991 és 2020 a Soproni és Zalai borvidéken.
Forrás: OMSZ és saját mért adatok alapján

A szőlőtermesztés területén nagyon fontos szélsőséges paraméter a hőségnap, amikor a legmagasabb hőmérséklet nem csökken 30 ºC alá, ezen felül a forró napok ((Tmax > 35 ºC) száma is. A vizsgált térségben a kárpát-medencei trendhez hasonlóan jelentősen nőtt, közel 120-150 %-kal a hőségnapok és a forró napok száma. Önmagában a hőségnapok és forró napok magas száma nem okozhat gondot a szőlőtermesztésben (Szicílián, Korzikán az évi hőségnapok száma jóval magasabb). Ez csak akkor jelent veszélyt, ha nincs megfelelő védekezési forma és a napokon át tartó forróság eredményeként a friss zöld hajtások, a virágzat, a gyümölcs gumók és a levélzet is károsodhat. A hazai szakirodalom tartós 38 oC feletti maximumoknál húzza meg azt a határt, amikor már veszélyes a szőlőre a hőmérséklet. A két borvidéken az egy évre jutó 38 oC feletti napok száma ~2 nap.

Az éghajlatváltozás egyik nyilvánvaló jele térségünkben a magas hőmérsékletekkel járó szélsőségek gyakoriságának növekedése. Számos éghajlati indikátor közül az egyik legfontosabb a hőhullámos napok száma és az intenzitásuk. A hőhullámok az emberi szervezettől teljesen ellentétesen hatnak a szőlőre. A helyi szakemberek (borászok) tapasztalata azt mutatja, hogy azokban az években, amikor voltak hőhullámok, általában magasabb lett a must cukorfoka és jó évjáratok születtek. A meleg kedvelő fajták (Syrah, Zweigelt, Kadarka, Szürkebarát, Furmint stb.) kedvelik a meleg periódusokat.

Az 1980-2020 közötti időszakban a 9 legintenzívebb hőhullám 2000 után jelentkezett.

Nyaranta egyre gyakoribbak a trópus éjszakák (Tmin<20 ºC). A trópusi éjszakák száma 3 napra emelkedett. A forró napok és a trópusi éjszakák együttesen játszanak szerepet a száraz időszakok növekedésével a termés veszteségek számának növekedéséhez. Azonban sem a Soproni, sem a Zalai borvidék egyelőre nem tartozik a legveszélyeztetettebb borvidékek közé a tartós hőségtől és a szárazságtól, de az elmúlt három évtized alatt 8 évben volt 15 napot meghaladó szárazság, mikor az aszály mértéke elérte a közepesen erős kategóriát.

A vizsgált borvidéken az egész évre vonatkozóan a legnagyobb valószínűsége az 1-3 napig tartó csapadék nélküli időszak, nyáron ez az érték 1991-2020 között 8,5 nap. Az 5 napnál hosszabb szakaszok esélye egész évben 29%, a 10 napnál hosszabb száraz időszakok esélye 10% alatti.

A Soproni borvidék területén korábban 250-260 napig tartott a nedves időszak, októbertől június végéig. A Zalai borvidéken az 1991 és 2020 közötti időszakban 274 nap, a Soproni borvidéken 269 nap, melynek változása egyik borvidéken sem szignifikáns.

Csökkent a csapadékos napok száma, de jelentősen nőtt a csapadék intenzitása és a nagycsapadékú napok száma (24 óra alatt legalább 20 mm csapadék hullik). Ennek oka a konvektív eredetű, rövid idő alatt lehulló csapadék növekedése a május-szeptember közötti időszakban.

A csapadék mennyiségén kívül, fontos a csapadék fajtája is a szőlő termeszthetőségének szempontjából. Ennek mutatója a hótakarós nap. A hótakarós napok (a talajt hó borítja) száma releváns tényező, mivel a hó, olvadásakor, lassan szivárog be a talajba, ezáltal a talaj mélyebb rétegeibe is lejut a nedvesség, amely főleg a mélygyökérzetű, idősebb növények számára elengedhetetlen. A téli szilárd halmazállapotú csapadék szigetelő réteg, megvédi a fiatal szárrészeket az erős fagyoktól. A hótakarós napok száma szignifikánsan csökkent 24-25%-kal 1991 és 2020 között. Az indikátor csak márciusban és áprilisban mutat növekedést, 3 nappal a Zalai borvidéken és 2 nappal a Sopronin.

A szőlőtermesztés szemszögéből legfontosabb indikátor az aktív hőösszeg, a biológiai 0 fok (+ 10 °C) feletti hőmérsékletű napok összege. Ez azért fontos, mert a szőlő 10 oC felett aktív. 1991 óta az aktív hőösszeg értékek jelentősen változtak a vizsgált borvidékeken, a Soproni borvidéken 1110-1140 ºC-ról 1240-1290 ºC-ra, a Zalai borvidéken 1080-1120 ºC-ról 1280-1300 ºC-ra (4. ábra).

A 15 ºC feletti hőösszegek is emelkedő tendenciát mutatnak. A Soproni borvidéken 335-340 ºC-ról 415-425 ºC-ra emelkedett, míg a Zalai borvidéken 345-350 ºC-ról 425-440 ºC-ra.

A hőösszeg értékek növekedése szükséges volt a két borvidék számára, de egyes borászok szerint a jó vörösborokhoz további emelkedés szükséges.

További pozitív tendencia, hogy a tenyészidőszaki középhőmérséklet (április 01.- október 31.) 2,77 ºC-kal emelkedett a két borvidéken. A tenyészidőszaki maximumok 2,25 ºC-kal, a minimumok 2,2 ºC-kal.

A rügyfakadás megindulásához a mi éghajlati területünkön 10-13 ºC-os bázishőmérséklet szükséges. A legtöbb fajtánál már 10 ºC-on megindul a vegetáció. Emiatt fontos volt vizsgálni a rügyfakadás és a virágzás előtti átlaghőmérsékletet. A rügyfakadás előtti 30 nap (március 15. - április. 15.) átlaghőmérséklete 1,89 ºC-kal emelkedett, a virágzás előtti 20 nap középértéke 15,1 ºC-ról 16,7 ºC-ra, a virágzás teljes ideje alatt 16,4 ºC-ról 18,7 ºC-ra. Mindkét fenofázis esetében a hőmérséklet emelkedése szignifikáns. A hajtásnövekedéshez és a virágzáshoz 25-30 ºC-os maximumhőmérsékletre van szüksége a szőlőnek. A virágzás ideje alatti maximumhőmérséklet átlaga 1991 után 26,9 oC, mely 0,8 oC-os növekedés.

A zsendülés (szőlő érésének kezdete) előtti középhőmérséklet (július 01. – július 20.) 18,4 ºC-ról 21,1 ºC-ra emelkedett. Az augusztus 15. és október 15. közötti átlaghőmérsékleteket összegzi az érésidei középhőmérséklet, mely 16,3 ºC az 1991 és 2020 közötti időszakban, ez 1,82 ºC-os emelkedés. A szüreteket megelőző 30 napban is jelentősen nőtt a minimum-, a közép- és a maximumhőmérséklet.

A csapadékmennyiségek kiértékelése különösen a tenyészidőszak második felében a zsendüléstől számítva fontos, ugyanis a szőlő az éves nedvesség szükségletének közel 2/3 részét ekkor használja fel sejtépítésre. Az érési idő alatti csapadék mennyisége közel 15%-kal csökkent a két borvidéken, de még így is pozitív folyamatról beszélhetünk.

Változások a fenológiában

Az éghajlat változásának egyik legérzékenyebb indikátora a szőlő. Ez meg is mutatkozik a fenológiai fázisok változásában.

A rügyfakadás (a rügyből fejlődő hajtás első levélkéje elválik a rügygyapottól) ideje a két borvidéken 7 nappal korábban történik (5. ábra). A legérzékenyebbek a fehér fajták, náluk 9 nap az eltolódás. A rügyfakadás korábbi elindulásának fő oka a tavaszi közép-, és maximumhőmérsékletek emelkedése.

5. ábra A rügyfakadás megfigyelt időpontja 1995 és 2020 között a Soproni és Zalai borvidéken saját megfigyelés alapján

A következő fenofázis a virágzás. Általában május utolsó dekádjának idején indul. A fenofázis hossza általában 28-35 nap között változik, de egyes években elérheti a 40-42 napot is. A virágzás ideje változott, 7 nappal történik korábban, a Zalai borvidéken 8, a Soproni borvidéken 5,5 nappal korábban. A tömeges virágzás (kinyílt virágok aránya 65-70%) idejében ellentétes irány mutatkozik, ott 3 nap eltolódást tapasztalható, melynek okát még vizsgáljuk. A tömeges virágzás később kezdődik, de a legtöbb fajta esetében rövidebb ideig tart.

A fürtzáródás kezdetével elindul a bogyók érése, a zsendülés, amely 8 nappal történik korábban és a teljes beérés folyamata is felgyorsult 8-12 nappal, melynek egyértelmű oka a hőösszeg értékek jelentős növekedése. A szár érés is korábban kezdődik, de nem jelentős a változás ebben az esetben, 1,5 nap.

A szüretek ideje is eltolódott hasonlóan a szlovén, horvát, osztrák és német megfigyelésekhez. A két borvidéken az összes borszőlő fajta esetén átlagosan 9 nappal tolódott korábbra a szüret, mely évről-évre változik. A növekvő anticiklonos helyzetek eredménye, hogy a tenyészidőszak második felében, illetve a szüretek előtti 60 napban kevesebb csapadék hullik, a felhőborítottság csökkent, és nőtt a nyári napok, a hőség napok száma, így gyorsabb lett a kényszer beérés.

Jövő

A legtöbb regionális klímamodell további melegedést mutat az évszázad végéig.  A modellfutások alapján a következő 2-3 évtizedben közel biztosra lehet mondani, hogy a pozitív tendencia folytatódni fog a két borvidék térségében a szőlészet-borászat szemszögéből, azaz a hőmérséklet és a hőösszeg értékek növekedni fognak, a csapadék jelentősen nem fog változni, de a szélsőségek gyakorisága növekedni fog nagy valószínűséggel. A 2070 és 2100 közötti három évtizedben már a mérleg negatív oldalára kerülhet a Dunántúl két nyugati borvidéke is a legtöbb szimuláció szerint, de vannak olyan futások, melyek szerint a pozitív tendencia kitarthat az egész évszázadban.

Soproni és a Zalai borvidék a nyertes?

Kijelenthető, hogy a Soproni és a Zalai borvidéket egyelőre még az éghajlatváltozás nyertesei közé lehet sorolni. A két termőhely hőmérséklet- és csapadékellátottsága javult. A hőösszeg értékek növekedése és a bioklimatikus indikátorok nagy részének változása hasznos a két termőhely kondícióit nézve.

Az éghajlatváltozás feltételezhető következménye, hogy az egyes fenológiai fázisok az elmúlt időszakban eltolódtak.

A hőmérséklet emelkedése, a hőösszeg értékek növekedése a cukor felhalmozódását is befolyásolja. A cukor felhalmozás gyorsabban zajlik, átlagosan 55-60 g/l volt a cukortöbblet a mustban az elmúlt évtizedekben. A Kékfrankos, a Zweigelt, Királyleányka és a Syrah szőlők mustjára volt a legerősebb hatással a változó klíma, de nincs olyan termesztett fajta a két borvidéken, amely semlegesen reagált volna. De ez már egy következő elemzés témája.

Irodalom

  1. Anda A., Kocsis T. (2010): Agrometeorológiai és klimatológiai alapismeretek. Mezőgazda Kiadó
  2. Botos E. P., Hajdu E. (2004): A valószínűsíthető klímaváltozás hatásai a szőlő- és bortermelésre. ”AGRO-21“ Füzetek 34: 61-73.
  3. Cardell, M. F., Amenguel, A., Romero, R. (2019): Future effects of climate change on the suitability of wine grape production across Europe. Regional Environmental Change 19: 2299-2310. doi: 10.1007/s10113-019-01502-x
  4. Fraga, H., Malheiro, A., Moutinho-Pereira, J., Santos, J. A. (2013): Future scenarios for viticultural zoning in Europe: ensemble projections and uncertainties. International Journal of Biometeorology 57(6): 909-925.
  5. Frankel, C. (2014): Land and Wine: The French Terroir. University of Chicago Press
  6. Gilbert, L. (2015): Phenology and Climate Change. Callisto Reference
  7. Gladstones, J. (1992): Wine, Terroir and Climate Change. Wakefield Press. Kent Town, South Australia
  8. Hajdu E., Borbásné S. É. (2009): Abiotikus stresszhatások a szőlő életterében. Agroinform Kiadó
  9. Hlaszny E. (2012): Egyes szőlőfajták (Vitis vinifera L.) fenológiai válaszadása a Kunsági borvidéken várható klimatikus változásokra. Doktori (PhD) értekezés. Budapesti Corvinus Egyetem, Budapest: 163.
  10. Kovács E. (2018): A Soproni és a Zalai borvidék agroklimatikus jellemzése és a borszőlő (Vitis vinifera L.) fajták fenofázisainak válasza az éghajlat változására. Doktori disszertáció ELTE-TTK, doi:10.15476/ELTE.2018.068
  11. Kriszten Gy. (1999): Tavasztól-tavaszig a szőlőben. Mezőgazda Kiadó, Budapest
  12. Mullins, M. G., Bouquet, A., Williams, L. E. (1992): Biology of the grapevine. Cambridge University Press
  13. Patriche, C. V., Mihai, I. L. (2022): Mapping the impact of recent climate change on viticultural potential in Romania. Theoretical and Applied Climatology. doi: 10.1007/s00704-022-03984-y
  14. Péczely Gy. (2002): Éghajlattan. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest

Egyéb forrás:

14. https://www.met.hu/ismeret-tar/erdekessegek_tanulmanyok/index.php?id=3011

Az elemzéshez az Országos Meteorológiai Szolgálat (klimadat.met.hu) és saját méréseket használtam fel, összesen 14 meteorológiai állomás adatait elemeztem.