A zöld átállás eredményei és céljai az EU-ban és Magyarországon

Az előző évtizedben azt gondolhattuk, hogy a megújuló, különösen a nap- és szélenergia termelésének növekedése megállíthatatlan, és belátható időn belül ezek az energiaforrások fedezik majd az emberiség teljes energiaszükségletét. Az évtized végére, és különösen az új évtized elejére azonban világossá vált, hogy ez a feltételezés túlzottan optimista volt, és még a magas gazdasági fejlettségű országokban is hosszú ideig szükségünk lehet olyan energiatermelő-kapacitásokra, melyeket néhány évvel ezelőtt még nyugdíjazni terveztünk. Ennek ellenére azonban érdemes megvizsgálni a megújuló energiával kapcsolatos eredményeinket és céljainkat.

Annak érdekében, hogy megértsük, hányadán állunk a megújuló energiával és általában az energiatermeléssel, érdemes megvizsgálni, hogy hogyan alakultak az Európai Unió és Magyarország irányelvei a zöldenergetikával kapcsolatban, mely várakozásaink és célkitűzéseink teljesültek, melyeket kellett újra gondolnunk, hogyan jutottunk el jelenlegi célkitűzéseinkhez, és reális-e, hogy elérjük őket a megszabott határidőre. Ezen kérdések megválaszolásában segítségünkre lehetnek a különböző szakpolitikai dokumentumok, úgy mint a European Green Deal, a Nemzeti Energiastratégia, a Nemzeti Energia- és Klímaterv (NEKT), valamint a nyolcpontos Klíma- és természetvédelmi akcióterv.

A European Green Deal

A European Green Deal-t 2020 januárjában hívta életre az Európai Bizottság azzal a kifejezett céllal, hogy Európa 2050-re a világ első karbonsemleges kontinense legyen. A 2021-ben elfogadott European Climate Law emellett egy részcélt is kitűz, mely megállapítja, hogy 2030-ra 55%-kal kell csökkenteni a kibocsátásainkat az 1990-es szinthez képest. 2024 februárjában emellett a Bizottság még egy köztes cél beiktatására tett javaslatot, mely 90%-os csökkentést írna elő 2040-ig, ez a javaslat azonban egyelőre nem került elfogadásra.

A párizsi klímacélok elérése és a fenntartható fejlődés mellett a Deal motivációi között a legújabb anyagban az is szerepel, hogy Oroszország Ukrajna elleni agresszióját követően csökkentenünk kell a megbízhatatlan partnerektől való függést és növelnünk kell energiafüggetlenségünket.(1)

Fontos még megjegyezni, hogy az energiaszektor zöldítése sokáig a gazdasági érdekekkel szemben álló tevékenységnek tűnt, és a 2010-es évek elejétől gyakran ismételt szózat volt megújulóellenes körökben, hogy a fosszilis energia olcsó, a megújuló pedig drága. Ezzel szemben a European Green Deal a zöld átállást a gazdasági növekedés egyik fontos ösztönzőjének tartja.

A gazdasági fenntarthatóság (sőt, gazdasági növekedés ösztönzése) mellett fontos szempontja a Deal-nek a társadalmi fenntarthatóság is. Két társadalmi csoportnak szentel kiemelt figyelmet. Egyfelől azon emberek csoportjának, akik leginkább kitettek a klímaváltozás hatásainak, azonban ez nem újdonság, számos klímaegyezmény hangsúlyozta már ezen személyek védelmének jelentőségét. Ami sokkal inkább újdonságnak számít, az az olyan társadalmi rétegek védelme, melyeket maga a zöld átállás fenyeget, például azért, mert olyan szektorokban dolgoznak, melyeknek jövőjét ellehetetleníti az átmenet.

Előbbi sebezhető társadalmi rétegeknek az EU Solidarity Fund és az EU Civil Protection Mechanism nevű intézkedések nyújthatnak segítséget. Ide elsősorban a mezőgazdaságból élő közösségek tartoznak, melyeket gyakran sújtanak az időjárási szélsőségek.

Utóbbi rétegek számára a Just Transition Fund nyújthat segítséget, mely képzéseket tesz lehetővé a hagyományos energiaszektorban dolgozó munkavállaók részére, hogy olyan képesítésekre tegyenek szert, melyeknek köszönhetően a zöld gazdaságban helyezkedhetnek el.(2)

A gazdasági és társadalmi fenntarthatóság szempontjain túl a Green Deal figyelembe veszi a környezeti fenntarthatóságot, olyannyira, hogy a bevezető szövegben a klímaváltozással egyenértékű fenyegetésnek nevezi az élőhelyek pusztulását: „Climate change and environmental degradation are an existential threat to Europe and the world.” A környezet védelmének érdekében az EU olyan intézkedéseket hozott, melyek évente 2,2 milliárd tonnával csökkentik a keletkező hulladék mennyiségét. Ezek közt szerepel az akkumulátorok fenntarthatóbb használata, a javítás megkönnyítése az új termékek vásárlásával szemben, a csomagolóanyagok mennyiségének csökkentése, valamint az el nem adott textilipari fogyasztási cikkek elpusztításának tiltása.

A Deal keretein belül az EU közel 400 milliárd eurót különített el a zöld átállással kapcsolatos beruházásokra (Magyarország 2023-as GDP-jének kétszerese), melyből 118 milliárd eurót 2027-ig fogunk felhasználni.

A hatalmas beruházásoknak és a holisztikus tervezésnek már most láthatók az eredményei: a Eurpean Green Deal elindítása óta több mint duplájára növekedett a megtermelt napenergia mennyisége, emellett 2023-ban először több energiát termeltünk szélerőművekkel, mint földgázzal.(3)

Forrás: Euronews(4)

A European Green Deal célja úgy eljuttatni ez Európai Uniót a karbonsemlegességig, hogy közben minimalizálja a környezeti, gazdasági és társadalmi áldozatokat, sőt, lehetőség szerint inkább növekedési lehetőségeket teremtsen ezeken a területeken.

Az EU zöldcéljainak és eredményeinek ismeretében érdemes azt is megvizsgálni, milyen célkitűzések voltak és vannak Magyarországon, hogy állunk a korábbi célok teljesítésével, és mennyire reális a jelenlegi célok elérése.

A Nemzeti Energiastratégia (5)

A Nemzeti Energiastratégia régi dokumentum, először 2012-ben adták ki, abból a szempontból azonban hasznos, hogy megmutatja, hogyan változtak az elért eredmények és a kitűzött célok. A Nemzeti Energiastratégia szövegében a következő olvasható:

„A megújuló energia részaránya a végső energiafelhasználáson belül 6,6% volt 2008-ban (az NCsT ütemterve szerint 2010-re 7,4%), ezzel az EU tagországok közt az alsó egyharmadban foglalunk helyet (2008-as EU-27 átlag: 10,3%), és a többi hasonló fejlettségű országtól is elmaradunk (Bulgária 9,4%, Csehország 7,2%, Lengyelország 7,9%, Románia 20,4% illetve Szlovákia 8,4%). A különbség részben a környező országok kedvezőbb és jobban kihasznált vízenergia potenciáljával és erdősültségi mutatóival, másrészről azonban a hazainál hatékonyabb szabályozó rendszerrel magyarázható. A 2009/28 EK irányelv14 alapján ennek a mutatónak hazánk esetében 2020-ra 13%-ot kell elérnie.”

Ezt a célt egyébként sikerült elérni, 2020-ra a bruttó végső energiafogyasztásban 13,9 százalékra emelkedett a megújulók aránya.(6) A korábbi Nemzeti Fejlesztési Minisztérium cselekvési terve azonban önként 14,65%-ra növelte a 2020-as vállalást, amitől végül kicsivel elmaradt az elért eredmény. Hozzátartozik az igazsághoz, hogy 2013-ban 16 százalék fölött volt ez az arány az energiafogyasztásban, akkoriban azonban még nagyrészt a biomassza felhasználásnak (fatüzelésnek) köszönhetően.

A Nemzeti Energiastratégia meglepő adatokkal szolgál nem csak a bruttó végső energiafogyasztásra, de a megújulók villamosenergia-termelésben betöltött szerepére vonatkozóan is.(7) Kiderül belőle, hogy a 2009-ben a megtermelt villamosenergiának mindössze 8%-át adták a megújulók, ennek is több mint kétharmadát a biomassza, azaz nagyrészt a fatüzelés. A dokumentum kitér még emellett a szélenergia (13,4%), a vízenergia (9,7%), kommunális hulladék (6,2%), és a biogáz (2,2%) részarányára a villamosenergia-termelés megújuló szeletén belül, melyeket a biomassza (68,5%) részarányával összeadva megkapjuk, hogy 2009-ben elhanyagolható szerepe volt a napenergia-termelésnek, mely azóta a legjelentősebb megújuló ágazattá vált.

A Nemzeti Energiastratégia rávilágít a megújuló energiatermelés növelésének strukturális akadályaira, melyek közül néhány napjainkban is aktuális, például a napenergia-rendszer bővítése kapcsán:

„Jelenleg a megújuló energiaforrások térnyerésének legnagyobb akadálya a kötelező átvételi rendszer aránytalan támogatási viszonyai, a villamosenergia-hálózat nem megfelelő valós idejű szabályozhatósága, valamint a sok hatóságot érintő bürokratikus és nem összehangolt engedélyezési rendszer.”

A Nemzeti Energiastratégiának 2020-ban készült egy felülvizsgált verziója, mely 2030-ra fogalmaz meg célokat 2040-es kitekintéssel. Ebben arra teszünk vállalást, hogy 2025-re 16,4%, 2030-ra pedig 21% lesz a megújuló energia részaránya a bruttó végső energiafelhasználásban. Szektorokra lebontva ez azt jelenti, hogy a közlekedés 16,9%-át, a villamosenergia-termelés 21,3%-át, a fűtés-hűtés 28,7%-át megújuló energiaforrások fogják ellátni. A dokumentum vállalást tesz arra, hogy 2025-ben felülvizsgálja az előrehaladást, és ennek megfelelően határozza meg a 2040-es célérékeket.

Ugyanebben a stratégiában fogalmazták meg azt a napenergiára vonatkozó célt, mely szerint 2030-ra 6500 MV termelőkapacitást kell kiépíteni. Ennek a felülvizsgálata máris indokolt, hiszen az utóbbi évek „napenergia-boom-jának” köszönhetően már idén márciusban átléptük a 6000 MV-os értéket, így 2030-ra a 6500 MV-nál ambiciózusabb vállalásokat is teljesíthetünk.(8)

A Nemzeti Energia- és Klímaterv(9)

A Nemzeti Energia- és Klímaterv (NEKT) legfrissebb verziója egy 2023-ban kiadott dokumentum, mely részlettesen felsorolja Magyarország klímacéljait.

A Nemzeti Energiastratégiához hasonlóan ez a jelentés is vállalásokat tesz Magyarország megújuló energiacéljaira.

A táblázatból jól látszik, hogy a korábban említett 2030-ra tervezett 6500 MV-os napenergia-célértéket egy jóval magasabb, 12000 MV-os célérték váltotta fel. A 2023-ban készült dokumentum ráadásul alábecsülte a 2024-es eredményt a napenergia-termelő kapacitásra vonatkozóan, hiszen erre az évre valamivel 6000 MV alatti érték szerepel, mely értéket már márciusban átléptük.

A napenergiához hasonlóan meredek (azonban, mivel alacsonyabb bázisértékről indulunk, kisebb mértékű) növekedés várható a szélenergia-termelő kapacitásban is: a 2022-es 407 MV-ról 1080 MV-ra tervezzük növelni. A biogáz esetében ennél szerényebb növekedés van tervbe véve, a biomassza felhasználását pedig csökkenteni kívánjuk, 2030-ra a mostani érték negyedére. Ez a törekvés a fatüzelés alacsony hatékonysága miatt kedvező.

A különböző megújuló energiaforrások részarányának előrejelzése mellett a dokumentum fontos szerepet szán az energiahatékonyságnak is, azaz annak, hogy minél kevesebb energiát fogyasszunk el:

„Legfőbb energiahatékonysági célkitűzésünk, hogy az ország végsőenergiafelhasználása (Europe 2020-2030 indikátor szerint számítva) 2030-ban ne haladja meg a 750 PJ értéket. Ez azt is jelenti, hogy 2030-ra végső energiafelhasználásunkat 2021-hez képest (802 PJ) mintegy 6%-kal kell mérsékelni.”

Ez a végső felhasználásban bekövetkező csökkenés azonban nem mehet a gazdasági növekedés rovására:

„Természetszerűleg az energiafelhasználás csökkentése prioritás, ugyanakkor ennek érdekében gazdasági növekedés esetén sem az ipar, sem a közlekedés energiafelhasználása nem korlátozható. Célunk, hogy GDP növekedésének üteme egyre nagyobb mértékben haladja meg az energiafelhasználás növekedését, és hogy a GDP végső energiaintenzitása tovább javuljon, 2030-ra 0,429 toe/millió Ft alá csökkenve.”