A felgyorsult éghajlatváltozás negatív hatásainak megfékezése ma az emberiség legfontosabb feladata. A szegénység felszámolása, a járványok elleni küzdelem, a világbéke, a jogállamiság vagy éppen a szólás- vagy sajtószabadság is ott vannak persze a globális napirenden, de a mindennapokat olyan mélyen hatja át a klímaváltozás témája, amelyre korábban nem gondoltunk. A mit eszel, mivel közlekedsz, mivel fűtesz, milyen a munkahelyed, mibe fekteted a pénzed kérdések főként Nyugaton, de Keleten is egyre több helyen elválaszthatatlanok a környezeti fenntarthatóságtól.
A zöld transzformáció a társadalom és a gazdaság minden szegletében megjelenik. A fejlett országok fogyasztói szívesebben fektetnek olyan vállalatokba, és vásárolnak olyan termékeket, szolgáltatásokat, amelyek „zöldebbek”. A vállalatok pedig miközben igyekeznek a változó vásárlói igényeket kielégíteni, gyakran csak úgy kapnak megrendelést vagy tőkét a piacról, az államtól vagy az EU-tól, hogy igazolják, környezetileg fenntarthatók. A klímapolitika tehát lassan a társadalom, a politika és a gazdaság minden zugát belakja. Ez az, ami rákényszeríti a vállalatokat arra, hogy részt vegyenek a zöldátállásban, ez az oka az ESG-minősítések térnyerésének, és ez magyarázza, hogy a legnagyobb cégek közül sokan megígérték, nullára csökkentik üvegházhatású gázkibocsátásukat.
Önkéntes karbon-ellentételezési piac
De mi van akkor, ha egy vállalat olyan termelési folyamatokkal rendelkezik, vagy olyan iparágban tevékenykedik, hogy önmagától soha nem lenne képes karbonlábnyomának jelentős csökkentésére. Erre a helyzetre találták ki az önkéntes karbon-ellentételezési piacot. A karbon-ellentételezési piac játékosai olyan nemzetközi szereplők, akik projekteket indítanak azért, hogy a nagy világcégek karbonsemlegessé tehessék működésüket. Például megújuló energiás beruházásokat, amelyek segítenek elkerülni az üvegházhatású gázkibocsátást, vagy erdőt telepítenek, hogy a már megtermelődött káros gázok mennyiségét mérsékelni lehessen.
A tőkeerős nemzetközi vállalatok nem (csak) maguk mérséklik a károsanyag-kibocsátásukat, hanem fizetnek azért, hogy helyettük mások tegyék ezt meg, azaz kiszervezik a karboncsökkentésüket. Ez a karbon offset. Az offsetpiacon egy kredit egy tonna légkörből kivont, vagy oda ki nem bocsátott szén-dioxidnak felel meg, amivel kereskedni is lehet. Abban, hogy az offsetpiac álságos viselkedés-e a nagy szennyezők részéről, tekinthetjük-e ezeket a krediteket a környezetvédelem modern búcsúcéduláinak, ahol a tehetős „bűnösök” lelkiismeretének megnyugtatása és feloldozásuk pénzzel elintézhető, vagy észszerű és korszerű megoldás a klímaváltozás elleni harcban, nincs teljes konszenzus. Ami fontosabb, hogy az önkéntes karbon-ellentételezési piacba vetett nemzetközi bizalom 2023-ban megroppant, az ezt a piacot fémjelző szervezetek működésére árnyék vetült.
Zöldre mosás és botrányos tanúsítás
Decentralizált, nehezen átlátható piac lévén eltérő kimutatások léteznek, hogy mennyi pénz van az önkéntes karbonoffsetben. Ennek a piacnak a méretét becslő, mérvadó cégek (pl. Bloomberg, McKinsey, BCG, Trove Research, Ecosystem Marketplace) jelentései között konszenzust keresve kijelenthető, hogy 2022-ben körülbelül 2 milliárd dollár fordult meg az ágazatban, a következő tíz évben pedig sokszorosára bővülhet ez a piac a prognózisok szerint.
Tavaly a világ legnagyobb offsetkredit-értékesítőjéről, a svájci székhelyű South Pole-ról derült ki, hogy a nagyvállalatok felé elszámolt megkötéseinek nagy része valótlan volt. A Bloomberg vizsgálata rávilágított: a South Pole zimbabwei Kariba REDD+ névre hallgató, 2011 óta futó, világszinten jelentős erdőmegőrzési projektjével becsapta nagyvállalati ügyfeleit. A cég vezérigazgatója és társalapítója, Renat Heuberger a botrány miatt távozott posztjáról. Az ügy a zöldprojektek valódiságát ellenőrző, azokat hitelesítő szervezeteket is magával rántotta. Beigazolódott, hogy a zöldre mosást kiszűrni hivatott tanúsítószervezetek nem vették észre a csalást, vagy összejátszottak az olyan cégekkel, mint a South Pole. A Guardian és a Die Zeit további oknyomozó civilekkel összefogva kiderítették, hogy a világ legnagyobb tanúsítója, a Washington DC-ben székelő Verra az esőerdőkben offset projektek 90 százalékát tévesen validálta, ezért az olyan nagy cégek, mint a Disney, a Gucci, a Delta Airlines vagy a Shell tudtukon kívül fantomkrediteket kaptak a pénzükért. A Verra az eladott összes önkéntes karbon-offsetkredit több mint háromnegyedét hitelesítette a világon 2022-ben, amelyeknek 40 százaléka volt esőerdős projekt. A nagy visszahangot kiváltó esetek mellett több, az önkéntes karbon-ellentételezési piacot kritizáló jelentés látott napvilágot, és több nagy projekttel és azok tanúsításával kapcsolatban felmerült a megbízhatatlanság gyanúja. A kérdés az újságírótársadalom mellett a tudományos szférát is megmozgatta. A problémát többek között a Cambridge Egyetem, a Berkeley és a Vrije Universiteit Amsterdam kutatócsoportjai is vizsgálták, és 2023. augusztus végén a neves Science magazin is írt a problémáról.
A nemzetközi offsetpiac szabályozatlanságának problémái
A konkrét esetek mellett a karbon-ellentételezési tranzakciókkal kapcsolatban általában is számos probléma fogalmazódott meg – leginkább az erdősítés és erdővédelem területén. A nagyvállalatok olyan erdőterületek megvédésére adtak pénzt a projektgazdáknak, amelyeket nem is akartak kivágni. Egyes projekteket duplán vagy sokszorosan számoltak el, vagyis adott kibocsátáscsökkentést párhuzamosan több céggel is megfinanszíroztattak. Olyan projekteket tudtak be karbon-ellentételezésnek egy adott évben, amely abban az évben még nem is indult el. Egyes zöldprojektek után elszámolták a kibocsátáscsökkentést, de aztán azt magára hagyták, így kudarcra lett ítélve, mondjuk a telepített erdőt nem öntözték, így kipusztult. Volt olyan erdő, ahol nagyvállalati pénzen megritkították az aljnövényzetet, hogy így csökkentsék az erdőtűz és a károsanyag-kibocsátás esélyét, de valójában semmi nem garantálta, hogy ettől még a kérdéses területen ne lehetne katasztrófa, vagy hogy valóban tűz ütött volna ki, ha ezeket a beavatkozásokat nem végzik el.
Összességében ellenérvként jött elő a piaci mechanizmus hatékonyságával szemben az is, hogy miközben évente több milliárd dollárt pumpálnak különböző zöldprogramokba a nagyvállalatok, a gyakorlatban az üvegházhatású gázok légköri koncentrációja még nőtt is. A legnagyobb probléma ezeknek a tranzakcióknak a nyomon követhetetlensége és átláthatatlansága volt, és nem csak az erdős projektek esetében. A Bloomberg a 2021-es évet vizsgálva 50 ezer darab megújuló energiás offset tranzakciót vizsgált meg (elvileg 190 millió tonna CO2 ellentételezése), amelyek kapcsán megállapította, hogy azok legkevesebb 47 százalékában nem volt megfelelő bizonyíték arra, hogy a létrejött zöldberuházás valóban a nagyvállalati befizetés miatt jött létre. A tavalyi történéseket látva most az EU is aktivizálta magát: az Európai Unió Tanácsa és az Európai Parlament 2024. február végén megállapodott abban, hogy átfogó, megbízható és egységes szabályozást alkotnak a karbonelszámolási standardok és módszerek vonatkozásában, ám azt már most lefektették, hogy az erdőkivágások megelőzése nem lesz elszámolható kibocsátáscsökkentésként.
Nemzeti ESG-keretszabályozás: akkor és ott helyett itt és most
A konzervatív zöldpolitika fontos pillére, hogy elsősorban azt igyekezzünk megóvni, ami az otthonunk. A legkönnyebben azért tudunk felelősséget vállalni, azért és az ellen tudunk hatékonyabban fellépni, amit ismerünk, ami közvetlen hatással van ránk, ami fizikailag, szellemileg és érzelmileg közelebb áll hozzánk. Mivel a klímaváltozás globális probléma, a nagy nemzetközi projektek továbbra is fontosak lehetnek, ám ha a messzi, egzotikus helyek megfoghatatlan projektjei helyett a hozzánk minden értelemben közelebb álló programokra is odafigyelünk, könnyebben és eredményesebben tehetünk a klímaváltozás ellen. Ha a Magyarországon működő nagyvállalatoknak lehetőségük lenne arra, hogy kézzelfogható és visszaellenőrizhető magyarországi zöldprojekteket tudjanak finanszírozni és elszámolni kibocsátásuk ellentételezéseként, akkor azzal egyszerre tudnának hatékonyan zöldülni, hozzájárulni a hazai gazdaság növekedéséhez, építeni társadalmi kapcsolataikat és növelni helyi beágyazottságukat.
A nemrég elfogadott nemzeti ESG-keretszabályozásban vannak olyan elemek, amelyek kitörési pontot jelentenek ebben az irányban. A 2023. évi CVIII. törvény 50. §-a bevezeti annak lehetőségét, hogy
ami teljesen formabontó és előremutató ötlet Európában. Ha már megkerülhetetlen az ESG, akkor fontos lenne, hogy a szabályozatlan, összehangolatlan, átláthatatlan, kétessé váló nemzetközi zöldprogramok helyett (vagy legalább mellett), megbízható, ellenőrizhető hazai klímavédelmi kezdeményezések is kaphassanak finanszírozást magyarországi vállalatoktól. Milyen jó lenne, ha a hazai ESG-beszámolóköteles vállalatok vagy akár kisebb cégek az erre szánt forrásokat nem Indiában, Kenyában és Costa Ricában költenék el, hanem magyarországi zöldberuházásokra, zöldkötvényvásárlása, nemzeti parkok rendbetételére, hazai megújuló energiás fejlesztésekre, zöld-civilszervezetek programjainak (társ)finanszírozására fordíthatnák Budapesttől kezdve Szatymazon át Bátonyterenyéig vagy Szentgotthárdig. Ez az ESG patrióta irányba történő elmozdítását jelentheti, olyan modellt, amiről az Európai Unió is példát vehetne. Ha komolyan veszi azt az ígéretét, hogy 2050-re karbonsemlegessé válik, akkor az EU-nak ösztönöznie kellene nagyvállalatait, hogy ne más földrészeken, hanem az öreg kontinensen költsék el a zöldítésre szánt forrásaikat. Ennek keretében az Európai Uniónak a kötelező karbonkereskedelmi rendszerrel (ETS) párhuzamosan létre kellene hoznia saját önkéntes karbon-ellentételezési piacát is (lásd Kína) és hagynia kellene, hogy a tagállamok – sajátosságaik ismeretében – önálló ESG-keretrendszert hozzanak létre a helyi igényeknek megfelelő környezeti, szociális, és fair irányítási célok hatékony teljesítése érdekében.
Forrás: index.hu - 2024.03.10.
