Az orosz-ukrán háború nemcsak emberi szenvedést, halált, pusztítást és gazdasági károkat okoz, hanem súlyos környezeti következményekkel is jár. A háború három éve alatt körülbelül 230 millió tonna szén-dioxid-egyenértékű (CO₂eq) üvegházhatású gáz került a légkörbe. Ez a mennyiség Spanyolország vagy Thaiföld éves szén-dioxid-kibocsátásának felel meg, ez a mennyiség kb. 15-20 nagy szénerőmű hároméves kibocsátásával ér fel. A légkör mellett a talajok, a felszíni és felszínalatti vízfolyások is annyit szennyeződtek Ukrajna kétharmad területén, mint korábban a Szovjetunió idejében összesen. Az orosz-ukrán háború három év alatt 42 milliárd dollárnyi klímakárt okozott és hozzávetőleg 70-72 milliárd dollárt a levegőszennyezés, a vízszennyezés és a talajszennyezés során.
A háborúk kapcsán az elsődleges szempont mindig az emberi élet védelme és az erőszak megfékezése kell, hogy legyen. Ugyanakkor a katonai konfliktusok nemcsak a gazdaságra és a társadalomra gyakorolnak súlyos hatást, hanem a kultúrára és a környezetre is. A fegyveres összecsapások hátráltatják a fenntarthatósági célok megvalósítását nemcsak az érintett országokban, hanem azok közvetlen és közvetett környezetében is. Emellett a háborúk utáni helyreállítás környezeti terhei is jelentősek lehetnek.
A háborúk környezeti hatásai már jóval a konfliktus kitörése előtt érezhetők. A katonai infrastruktúra kiépítése és fenntartása hatalmas mennyiségű erőforrást emészt fel, beleértve az emberi és természeti erőforrásokat egyaránt. A nyersanyagok kitermelése, feldolgozása és előállítása során jelentős mennyiségű üvegházhatású gáz – például szén-dioxid, metán és dinitrogén-oxid – kerül a légkörbe, hozzájárulva a globális felmelegedéshez és az éghajlatváltozás szélsőségeinek fokozódásához. Ezek főként a szén és szénhidrogének égetéséből származnak, de még nagyobb veszélyt jelentenek a szálló porok (PM2.5, PM5, PM10), valamint a kén-dioxid, nitrogén-oxidok, ammónia, benzpirének, szerves oldószerek és egyéb légszennyező anyagok. A vizes élőhelyek sem mentesülnek a hatások alól: foszforvegyületek, nehézfémek, ipari szennyeződések, valamint ásványolaj-, műtrágya- és gyógyszermaradványok is károsítják a környezetet. A katonai eszközök és a hozzájuk tartozó épületek, infrastruktúrák működtetése jelentős energiafelhasználással jár, amely nagyrészt még mindig fosszilis forrásokból származik.
Az orosz–ukrán háború jelentős talajszennyezési problémákat okoz, amelynek fő forrásai a harcok során keletkező nehézfémek, vegyi anyagok, üzemanyagok, robbanóanyag-maradványok, valamint a mezőgazdasági területek és az ipari létesítmények rombolása. A robbanóanyagok, lövedékek, rakéták és harcjárművek maradványai jelentős mennyiségű nehézfémet, például ólmot, higanyt, kadmiumot és rezet juttatnak a talajba, miközben az elhagyott vagy megsemmisült üzemanyag- és vegyianyag-tárolók további mérgező szennyeződéseket okoznak.
A háborús pusztítás következtében számos harckocsi, teherautó és repülőgép megsérült vagy megsemmisült, amelyekből üzemanyag szivárgott a talajba és a vízforrásokba, szénhidrogénekkel terhelve azt. Emellett az orosz támadások során több olajfinomító, üzemanyagraktár és vezeték is elpusztult, ami nemcsak a talajt, hanem a felszíni és felszín alatti vizeket is veszélyezteti. A nem felrobbant lövedékek és aknák hosszú távon is szennyezhetik a talajt és a vízkészleteket, míg a foszfor- és kazettás bombák maradványai különösen mérgezőek, és akár évtizedekig kimutathatók maradhatnak a környezetben.
A mezőgazdasági területek is jelentős károkat szenvedtek, hiszen a harci cselekmények miatt sok termőföld vált használhatatlanná. Ennek oka nem csupán a szennyeződés, hanem a bombatölcsérek, lövészárkok és a katonai járművek okozta talajszerkezeti károk is. A vegyi anyagokkal szennyezett földeken termesztett növények ráadásul potenciálisan veszélyesek lehetnek az emberi egészségre.
A konfliktus során a radioaktív szennyezés kockázata is fennáll. A csernobili zóna környékén zajló harcok miatt radioaktív por kerülhetett a talajba, míg a zaporizzsjai atomerőmű körüli katonai tevékenység tovább növelte a környezeti kockázatokat. Mindezek a tényezők hosszú távú hatással lesznek a térség talajminőségére, az élelmiszerbiztonságára és az ökoszisztémára. A FAO becslései szerint akár fél évszázadba is beletelik mire a talajok újból megtisztulnak a szennyező anyagoktól, nem beszélve arról, hogy Ukrajnában 40-50 ezer km2-nyi terület teljesen átszennyeződött.
Az orosz–ukrán háború jelentős vízszennyezést indukált, amelynek hatásai hosszú távon is érezhetők lesznek. A konfliktus során több mint 40 szénbánya került víz alá, a harcok során legalább 305 nehézipari létesítmény, 38 erőmű károsodott, ami több mint 60 milliárd dollárnyi környezeti kárt okozott. Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség 2024-es becslése szerint, akár 45-50%-kal is csökkenhetett a háborús zónában található vizes élőhelyek ökoszisztémája.
A Kakhovka-gát 2023. júniusi megsemmisülése súlyos környezeti katasztrófával járt, amelynek egyik legsúlyosabb következménye a nagy mennyiségű hulladék és szennyező anyag elárasztása volt. A gát összeomlása után hatalmas víztömeg zúdult le, amely nemcsak településeket és mezőgazdasági területeket öntött el, hanem ipari létesítményekből, hulladéklerakókból és szennyvíztisztítókból is nagy mennyiségű veszélyes anyagot sodort magával. A szennyeződések között olajszármazékok, nehézfémek, ipari vegyszerek és kommunális hulladék is megtalálható volt, amelyek bejutottak a Dnyeper folyóba és az azzal összeköttetésben álló vízrendszerekbe.
A talaj- és rétegvízszennyeződés már 250–300 cm mélységig elérte a talajvízrétegeket, és a mélyebb felszín alatti vízkészletek tisztulása várhatóan évtizedekig tart majd. A szennyező anyagok lassú diffúziója és a természetes öntisztulási folyamatok korlátozott hatékonysága miatt a vízminőség helyreállítása hosszú távú környezeti kihívást jelent.
Az orosz-ukrán háború súlyosan veszélyezteti a biodiverzitást, mintegy 600 állatfaj és 750 növény- és gombafaj kerültek veszélybe. E fajok közül sok ritka és szerepel a Nemzetközi Természetvédelmi Unió (IUCN) Vörös Listáján, ami azt jelenti, hogy kihalás fenyegeti őket.
Az orosz–ukrán háború során drasztikusan megnőtt az üvegházhatású gázok (ÜHG) kibocsátása, főként a katonai műveletek, robbanások, fosszilis tüzelőanyagok égetése és az ipari létesítmények megsemmisülése következtében. A háború három éve alatt körülbelül 230 millió tonna szén-dioxid-egyenértékű (CO₂eq) üvegházhatású gáz került a légkörbe és az Északi Áramlat felrobbantása jelentős metánkibocsátást eredményezett. Az incidens következtében a szivárgó metán, amely egy rendkívül erős üvegházhatású gáz, több héten át szabadult a légkörbe. A szabotázs során becslések szerint 300 ezer tonna metán került a légkörbe. A metán egyébként a szén-dioxidnál sokkal erősebb üvegházhatású gáz: egy tonna metán 25-30-szor erősebb üvegházhatású gáz, mint egy tonna szén-dioxid.
Az orosz-ukrán háború ÜHG-kibocsátások forrásai
- Katonai műveletek (36%): A harcok során keletkező kibocsátások a legjelentősebbek, és évről évre növekedtek. Az első évben 21,9 millió tonna, a másodikban 29,7 millió tonna, míg a harmadikban 30,5 millió tonna CO₂eq került a légkörbe. A legnagyobb kibocsátást a tankok, vadászgépek és más katonai járművek fosszilis üzemanyag-felhasználása okozza.
- Újjáépítés (27%): A háborúban megsemmisült lakóházak, középületek és infrastruktúra helyreállítása óriási mennyiségű építőanyagot igényel, főként beton és acél formájában. Ezek gyártása rendkívül szén-dioxid-intenzív, és várhatóan a jövőbeni kibocsátások 80%-át teszi majd ki. Az újjáépítésből származó kibocsátás eddig 62,2 millió tonna CO₂eq-ra tehető.
- Erdőtüzek (21%): A háború során keletkezett erdőtüzek szintén jelentős mértékben növelték az emissziót. Különösen 2024-ben volt kiugróan magas az erdőtüzek száma, a forró és száraz nyár miatt. A tűzoltók biztonsági okokból sok esetben nem tudták megfékezni a lángokat a harci övezetekben, így azok szabadon terjedtek, elpusztítva a természetes szénmegkötő ökoszisztémákat.
- Energia-infrastruktúra pusztulása (8%): Az orosz csapások során számos olajfinomító, üzemanyagraktár és erőmű semmisült meg, ami jelentős mennyiségű üvegházhatású gáz kibocsátásával járt. Ide tartozik az Északi Áramlat gázvezeték 2022 szeptemberi szabotázsa is, amely nagy mennyiségű metán légkörbe kerülését eredményezte.
- Menekültválság és polgári légiközlekedés (összesen 8%): A menekültek mozgása és a háborúhoz kapcsolódó légiközlekedés is hozzájárult a kibocsátásokhoz, bár kisebb mértékben. Az elvándorlásra kényszerült emberek hatalmas környezeti lábnyomot hagytak maguk után. A menekültcsoportok által elhagyott szemét, veszélyes hulladék jelentős környezeti károkat okozhat.
A háború hatásai alapján egyértelmű, hogy az orosz–ukrán konfliktus lezárása nemcsak az emberi áldozatok és gazdasági károk csökkentése érdekében szükséges, hanem a környezet védelme érdekében is elengedhetetlen. A háború három év alatt több mint 250 millió tonna üvegházhatású gázt bocsátott ki, miközben a talaj, víz és levegő súlyos szennyeződésekkel küzd. A környezet védelme, a biodiverzitás megőrzése és a klímaváltozás mérséklése érdekében a háború mielőbbi lezárása kulcsfontosságú, mivel a környezeti károk hosszú távú hatásai az egész régióra (Magyarországra is) kihatnak, és a helyreállítás évtizedekig tartó feladatot jelenthet. Ha a fenntarthatóság és a klímavédelem valóban prioritás, most van itt az ideje, hogy a felek mielőbb lezárják a háborút, elkerülve ezzel nemcsak a felesleges emberi szenvedést, hanem a további környezeti károkat is.
Források:
