Kihívások előtt az EU klímapolitikája: szükségszerű az egyensúly az adaptáció és a mitigáció között

Fontos azonban megjegyezni, hogy a világ más régióiban, különösen Európán kívül, nem tapasztalható a kibocsátások mérséklésére irányuló összehangolt törekvés. Ezért jogosan merülhet fel az a kérdés, hogy az európai gazdaság, energiabiztonság és jólét feláldozása indokolt-e csupán azért, hogy a kontinens statisztikailag élen járjon az ÜHG-k csökkentésében. Figyelemre méltó, hogy az európai kibocsátások csupán a globális emissziók 7,1%-át, míg Magyarország mindössze 0,12%-át teszi ki.

Miközben az európai kibocsátáscsökkentési erőfeszítések példaértékűek, egyre több adat utal arra, hogy ezek rövid- és középtávon (két-három évtized) a gazdasági növekedés stagnálásához, vagy csak csekély mértékű növekedéshez vezetnek. Ennek oka elsősorban a túlzott szabályozások és a zöldátálláshoz szükséges technológiai innováció lassú üteme. Eközben olyan globális versenytársak, mint Kína, az Egyesült Államok és India, jelentősebb GDP-növekedést érnek el, ami tovább növelheti Európa gazdasági lemaradását.

Ezért különösen fontos, hogy az Európai Unió klímapolitikájában nagyobb hangsúly helyeződjön az adaptációra, azaz az éghajlatváltozás hatásaihoz való alkalmazkodásra. Az adminisztratív és bürokratikus túlszabályozás csökkentése mellett meg kell őrizni a hosszú távú célt, miszerint Európa klímasemlegessé váljon. Azonban, ha a rövid- és középtávú politikák továbbra is kizárólag a mitigációra és a fejlődést gátló „zöld dogmákra” koncentrálnak, akkor fennáll a veszélye annak, hogy Európa még inkább lemarad gazdasági versenytársaihoz képest. Ezért elengedhetetlen, hogy az elkövetkező két-három évtized során az adaptációs képességeink fejlesztésére helyezzük a hangsúlyt, miközben tanulva a múltbeli hibákból, fokozatosan és átgondoltan valósítjuk meg a zöldátállást.

Forrás: https://data.worldbank.org/

Az Európai Unió egyik legnagyobb kihívása a zöld- és klímapolitika racionális és átgondolt kialakítása. Fontos lépéseket tett a fenntarthatóság és az éghajlatvédelem érdekében, azonban számos tényező miatt eddig nem sikerült elérni a kitűzött célokat.

A következő okok miatt mondhatjuk, hogy az EU zöld- és klímapolitikáját meg kell reformálni:

1. Az ambiciózus célok és a valóság közötti szakadék: Az EU által kitűzött célok gyakran túlságosan ambiciózusak és nincsenek összhangban a műszaki lehetőségekkel, valamint a gazdasági és társadalmi realitásokkal. Bár papíron sikerült meghatározni az éghajlatvédelmi célkitűzéseket, a tagállamok eltérő fejlettségi szintje és gazdasági helyzetük miatt nehéz betartani ezeket. Brüsszel úgy akarja az energia- és klímapolitikát szabályozni, hogy nem veszi figyelembe a tagállamok földrajzi, geológiai, gazdasági, környezeti és társadalmi sajátosságait. A célokat elsősorban nemzeti szinten kell megvalósítani. Fontos, hogy a tagállamok támogassák egymást a K+F, a tudomány, a legjobb elérhető technológiák terén a folyamatos tapasztalatcserével, mert enélkül a kontinens leszakad a többi régióhoz képest. Ezen felül úgy kell kitűzni a klímapolitikai célokat, hogy ne kerüljön hátrányba, vagy ne sérüljön egyik ágazat érdeke sem.
    
2. A zöldátmenethez és a klímasemlegesség eléréséhez szükséges technológiák lassú fejlődése: Az európai magas energiaárak és költségszintű termelés, valamint az alulfinanszírozott K+F szektor nem kedvez a zöld innovációknak. Gyakran a túlzó szabályozói elvárások jelentenek gátat a fejlődésnek, hiszen a technológia váltás mellett számos közvetlenül nem kapcsolódó technológia kényszerűen növeli a költségeket.
    
3. Lassú és bürokratikus döntéshozatal: Az EU intézményeinek összetettsége és a szükséges konszenzus elérése miatt a döntéshozatal gyakran lassú, nehézkes és túlszabályozott. A klímapolitika gyors alkalmazkodást és rugalmas megoldásokat igényel, de az EU bürokratikus rendszere sokszor akadályozza ezt. Ezen túlmenően a szabályok gyakran hosszú egyeztetéseken és tárgyalásokon mennek keresztül, amelyeket nemcsak politikai, hanem adminisztratív és jogi szempontok is bonyolítanak.
    
4. Az alkalmazkodási beruházások hiánya, adaptáció háttérbe szorulása: Az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás fontosságának egyenrangúnak kell lennie a mitigációval, ám az Európai Unió ezen a téren jelentős lemaradást mutat. Az alkalmazkodási beruházások költségeinek becslése és finanszírozása jelenleg komoly bizonytalanságokkal terhelt, ami miatt sok tagállam nem tud érdemi előrelépést tenni ezen projektek terén. Az EU eddigi klímapolitikája elsősorban a mérséklésre (mitigációra) összpontosított, míg az alkalmazkodási célokat és stratégiákat kevésbé részletezte. Ez a megközelítés súlyos hiányosság, mivel az EU alkalmazkodási igénye már jelenleg is jelentős, és a jövőben tovább fog nőni – még abban az esetben is, ha a mérséklési törekvések ütemterv szerint haladnak. Fontos megérteni, hogy a mitigáció hatásai csak hosszú évtizedek múlva válnak érezhetővé. Ezzel szemben az EU, mint az egyik legsérülékenyebb régió, már most fokozottan ki van téve az éghajlati szélsőségek által okozott károknak és veszteségeknek. Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy a globális üvegházhatásúgáz-kibocsátás jelentős részéért nem az EU, hanem az olyan nagy kibocsátók felelősek, mint az USA, Kína, India, Oroszország és Ausztrália. Az EU önmagában nem képes megoldani a klímaváltozás globális és regionális problémáit ezeknek az országoknak az aktív részvétele nélkül.
   
   Kína várhatóan 2030-ra eléri a kibocsátásainak csúcspontját, ezt követően stagnálás várható, és csak a 2040-es évek környékén indulhat meg a számokban érzékelhető csökkenés. Az Egyesült Államok klímapolitikája sem túl kedvező: Donald Trump 2025. január 20-án aláírásával kiléptette az országot a Párizsi Klímaegyezményből, és újra hangsúlyozta a fosszilis energiaforrások kitermelésének fokozását („drill baby drill!”). Az USA eddig sem hajtott végre jelentős kibocsátáscsökkentést, annak ellenére, hogy történelmileg a legnagyobb mértékben felelős a globális felmelegedésért.
   
   Kína és az Egyesült Államok is rengeteg pénzt fektet az adaptációba, míg az EU ezen a vonalon lényeges hátrányban van. Míg az EU „mag” országai, az Eurozóna jelentősen eladósodott, a kínai GDP növekedés sok évtizede stabilan magas szinten van, és az Egyesült Államokban is jelentősebb a GDP növekedés, mint nálunk
   A globális összefogás hiánya miatt az EU klímapolitikai erőfeszítései önmagukban nem elegendőek a problémák megoldására. Ezért sürgős és elengedhetetlen az alkalmazkodási (adaptációs) stratégiák kidolgozása és megvalósítása, miközben folytatni kell a hosszútávú mitigációs célokért tett lépéseket is.
    
5. Szociális dimenziók figyelmen kívül hagyása: A zöld átmenet szociális vonatkozásait gyakran nem kellően veszik figyelembe az EU döntéshozói. Az energiaválság növelte a szegénységet, a munkahelyek átalakulása és a társadalmi igazságosság kérdései nem kaptak elegendő figyelmet, ami társadalmi ellenálláshoz vezetett az egyes zöldpolitikákkal szemben. Az uniós zöld- és klímapolitika sikeres megvalósítása csak akkor biztosítható, ha figyelembe veszi a társadalmi szempontokat is. A túlszabályozás, a magas adók, az infláció, a magas energiaárak negatívan hatnak a lakosság mindennapi életére. Az Európai Unió először a történelemben hitelt vett fel egy a közösségen kívüli ország támogatására, ahelyett, hogy többek között pl. a zöldátmenet zökkenőmentesebb megvalósítására, az energiabiztonságra vagy az európai gazdák támogatására költene több pénzt. Az energiaszegénység csökkentése, a foglalkoztatás támogatása és a társadalmi igazságosság előmozdítása mind kulcsfontosságú elemei a fenntartható és méltányos zöld átmenetnek. Ezen szempontok hatékony kezelésével az EU nemcsak környezetbarátabb, hanem társadalmilag is igazságosabb jövőt építhetne.
    
6. Gazdasági és társadalmi ellenállás: Az előző következménye, hogy az éghajlatvédelmi célok gyakran ütköznek gazdasági érdekekkel és társadalmi ellenállással. Például a szén-dioxid-kibocsátási kvóták és a karbonadók növelik az energiaárakat, ami nehézségeket okoz a háztartásoknak és vállalkozásoknak, különösen az alacsonyabb jövedelmű rétegek számára. Azonban fontos megjegyezni, hogy az EU lakosságának több mint 70%-a, a legégetőbb megoldandó kihívások közé sorolja a környezetvédelmet és klímaváltozást, a fiatalok körében ez az arány még magasabb.

A sok hiba mellett, nem szabad elfelejteni, hogy az Európai Unió számos pozitív eredményt is elért az elmúlt években. Többek között az ÜHG-k kibocsátásának intenzitása – amely azt mutatja, hogy mennyi kibocsátás társul egy eurónyi gazdasági érték előállításához – 2013 és 2023 között 32%-kal csökkent közösségi szinten. Jelentősen nőtt a tiszta- és megújulóenergia termelés. A teljesen zöld személygépkocsik regisztrációja 2023-ban már mintegy 70-szerese volt a 2013-as szintnek, és 11-szerese a 2018-as adatnak. Ezen túlmenően, tavaly elfogadásra került a Természet-helyreállítási rendelet, és jelentős előrelépés történt a bioszféra védelme terén is. Az EU a fejlett világban kiemelkedően sokat tesz a környezet- és természetvédelemért, amivel pozitív példát mutat a világ többi részének, azonban kevesebb figyelmet fordít saját lakosságának és gazdasági érdekeinek védelmére.

Az Egyesült Államok kilépése a Párizsi Klímaegyezményből új kihívások elé állítja a globális éghajlatváltozás elleni küzdelmet, miközben az Európai Unió továbbra is elkötelezetten dolgozhat a fenntartható jövő érdekében. A tagállamok közötti együttműködés megerősítése és a fenntarthatóság melletti hiteles elköteleződés fokozhatja az EU globális befolyását és hitelességét. Mindezekhez azonban olyan racionális klímapolitikára van szükség, amely az alkalmazkodást is fókuszba helyezi, és figyelembe veszi az európai országok, polgárok és gazdaság rövid-, közép- és hosszútávú érdekeit. Noha az EU jelentős szerepet tölt be a globális éghajlatvédelmi erőfeszítésekben, a korábbi hibák és hiányosságok miatt a várt eredmények elmaradtak. Az Unió jövőbeli sikere azon múlik, hogy képes-e orvosolni ezeket a problémákat, és valódi előrelépést elérni zöld- és klímapolitikája terén úgy, hogy azzal ne gátolja, hanem elősegítse a tagországok és a társadalom fejlődését. Csak egy rugalmas, igazságos és célzott megközelítéssel lehet valódi eredményeket elérni.