Olvasási idő: 8 perc

A nyugati világban egyelőre kuriózumnak, egyesek számára pedig egyenesen visszataszítónak tűnik, azonban világszerte 2 milliárd ember fehérjebevitelének fedezi jelentős részét a rovarfogyasztás. A rovarfehérje betörése az európai és észak-amerikai piacokra, legalábbis a takarmányozás szintjén jelenleg is zajlik. Érdemes tehát foglalkozni a rovarokban rejlő üzleti és élelmezési lehetőségekkel. Arra keressük a választ, hogyan jelenhet meg, mekkora szerepet kaphat a rovarokból származó fehérje a takarmányozásban, a humánélelmezésben és mekkora világgazdasági jelentőségre tehet szert az ágazat a közeljövőben.

Forrás: saját szerkesztés HSTariffStat (2017) alapján

A két diagram az élőrovarok kereskedelmét ábrázolja. Beporzó szerepük miatt a méhekkel jelentős értékben kereskednek világszerte, azonban a fenti ábrák a méhek nélkül mutatják a rovarkereskedelem mértékét, így közelebbi becslést kapunk a fogyasztásra/takarmányozásra szánt ízeltlábúak kereskedelméről. Az ágazatnak egyelőre nem számottevő a nagysága a világkereskedelemben. A legnagyobb élőrovar-importőr, az USA alig több mint 30 millió dollár értékben importált. Ez különösen akkor tűnik elenyészőnek, ha megvizsgáljuk egy másik fontos fehérjetakarmánynak és az egyik legfontosabb fehérjenövénynek, a szójának a kereskedelmét. A világ legnagyobb szójaimportőre, Kína 4,2 milliárd dollár értékben importált szójababot 2019-ben, ami több mint százszorosa a legnagyobb rovarimportőr élőrovar-behozatalának. Hazai szempontból még jelentéktelenebbnek tűnhet az ágazat, hiszen mérhető exportunk nem volt, a behozatal értéke pedig mindössze 340 ezer USD körül alakult 2017-ben. A négy évvel ezelőtti helyzet napjainkra megváltozott, a következő években még dinamikusabban fejlődhet a rovaripar. Előrejelzések szerint az iparág forgalma 2027-re több mint 4,5 milliárd dollárt lehet a világpiacon. Magyarországon is létezik olyan piaci szereplő, amely ennek a gyors növekedésnek a hullámait lovagolná meg. Nyugat-Európában pedig már nagyvállalatok is befektetnek az ágazatba.

Európa szempontjából elsősorban a rovarok takarmányozási célú hasznosításával érdemes foglalkozni, mivel ez társadalmilag várhataóan hamarabb elfogadottá válhat, mint az ízeltlábúak emberi élelmezésbe való beépítése. Az állattenyésztési ágazatnak szüksége van fehérjetakarmányra az állatok megfelelő fejlődéséhez, amit a szivacsos agylágyulás (BSA) betegség megjelenésééig nagyrészt húsliszttel oldottak meg. A hőkezelt takarmánnyal is terjedni képes, a kérődző állatokra nézve halálos betegség azonban véget vetett a húsliszt takarmányozási karrierjének.   Fehérjetakarmányként ma hazánkban és a világ nagyrészén is szóját használnak a legnagyobb mennyiségben, ami legalább két szempontból nem optimális megoldás. Az első, hogy az elsősorban Dél-Amerikából importált szója génmódosított, mikrobiális herbicid-rezisztencia gént tartalmaz. A másik, hogy a szója magas szénhidrát-tartalma rontja a fehérjeemésztés hatásfokát. Ebből a szempontból előnyösebb a lucerna fehérjenövényként való alkalmazása, viszont a lucerna-fehérjék aminosav-összetétele nem optimális az állati takarmányozás szempontjából. A rovarok ebből a szempontból megfelelő helyettesítő megoldást jelenthetnének, hiszen állati fehérjéről beszélünk. Ahhoz azonban, hogy a rovarok használata tömegessé váljon a takarmányozásban arra van szükség, hogy bevihető fehérjéje fajlagosan olcsóbb legyen a szójából és lucernából származó egységnyi fehérjénél, vagy legalább megközelítse ezeknek az árát. Az állattenyésztési ágazat (különösen a sertéstenyésztés) ugyanis gyakran alacsony árréssel működik, így a gazdálkodók nem bírhatók rá újfajta takarmány használatára pusztán fenntarthatósági megfontolásból. Egy sertéstenyésztőnek nem elég, hogy a rovarfehérje fenntarthatóbb forrásból származik a szójánál vagy a lucernánál, azt is elvárja, hogy a nyeresége növekedjen, vagy legalább nem csökkenjen, ha fehérjetakarmányt vált. Ez a feltétel jelenleg még nem tud teljesülni. Az egyetlen magyar rovarfehérje-előállító, a Grinsect jelenlegi áraival számolva a rovarlisztből bevihető 1 kg fehérje ára több mint 5400 forint. Ezzel szemben 1 kg fehérjét tartalmazó szója ára 550, míg 1 kg fehérjét tartalmazó lucerna ára 100 forint körül alakul. Ilyen különbségek mellett a környezetvédelem iránt leginkább elkötelezett gazdák sem vállalhatják, hogy minden fehérjetakarmányukat rovarliszttel váltsák ki. A magas árnak méretgazdaságossági okai vannak. A Grinsect jelenleg napi 200 kg élő lárvát tud előállítani, egy 2022-ben záródó beruházásnak köszönhetően azonban hamarosan napi hat tonnára, azaz harmincszorosára nő a kapacitása. Ez várhatóan továbbra sem fogja csökkenteni a termék árát olyan mértékben, hogy az versenyezhessen a szója és a lucerna árával, a környezetterhelés visszaszorítása iránt elkötelezett gazdálkodók számára azonban egy vonzó alternatívává válhat. Ha pedig az előrejelzéseknek megfelelően újabb szereplők lépnek be a piacra, akkor a kiélezett verseny és a növekvő kínálat tovább redukálhatja az árakat, ami még több állattenyésztőt csábíthat át a rovarfehérje alkalmazására.

A humánélelmezés szempontjából már nehezebb megjósolni a rovarfehérjék jövőjét, mivel a gazdaságosságon kívül számos egyéb faktor is szerepet játszhat a fogyasztásnál, úgymint a szocio-kulturális háttér, az egészégtudatos életmód népszerűsége, és, hogy a fogyasztók mennyire részesítik előnyben a fenntartható forrásból származó termékeket. A szocio-kulturális tényezők lehetnek a legerősebb gátló, míg az egészségtudatosság és a fenntarthatóság a legerősebb ösztönző tényezők a kérdésben.

A 2 milliárd ember, aki rendszeresen fogyaszt nagy mennyiségben rovarokat nagyrészt afrikai és délkelet-ázsiai népcsoportokhoz tartozik. Az európai kultúrkörnek ezzel szemben nem része a rovarevés, sokakban a fogyasztásnak már a gondolata is undort kelthet. A fiatalabb és/vagy világlátottabb társadalmi csoportok azonban már kevésbé zárkóznak el ettől a lehetőségtől, és a rovarevés szószólóinak jó érveik vannak az ízeltlábúak fogyasztása mellett. A rovarok gazdag fehérjeforrást jelentenek, egy egészséges és kiegyensúlyozott étrend értékes részét képezhetik. Továbbá más állati és növényi fehérjeforrások előállításához képest elenyésző az ágazat környezetterhelése. Tíz kilogramm takarmány felhasználásával kevesebb mint 1 kg marhahús és csupán 2 kg sertéshús állítható elő, míg ugyanebből a takarmánymennyiségből 9,9 kg szöcskehús nyerhető. 100 liter víz szükséges 1,6 kilogramm marhahús fehérje vagy 5 kilogramm csirkehús fehérje előállításához, míg ugyanez a mennyiség közel 19 kg rovarfehérjét eredményez. A rovarok által elfogyasztott takarmány ráadásul gyakran szerves hulladék, ami tovább erősíti az ízeltlábúak tenyésztésének környezetbarát jellegét. Ezen érvek mentén a radikális újdonságokra fogékonyabb társadalmi rétegek körében lassan elkezdhet népszerűsödni a rovarfogyasztás. Ez nem lenne példanélküli, hiszen a történelem során volt már példa az étkezési szokások drasztikus változására. Az emberi élelmezésben azonban várhatóan lassabban és kisebb mértékben fog elterjedni a rovarfehérje, mint a takarmányozásban, legalábbis a következő néhány évben biztosan.

A rovarfehérje takarmányozásban és emberi élelmezésben való használata vitathatatlan előnyökkel jár, egészséges és jelentős mértékben csökkentheti a környezetterhelést. Ezek mellett az előnyök mellett azonban más szempontokat is fontos figyelembe venni. Ameddig az állami, valamint a nagy ipari és mezőgazdasági szereplők makrogazdasági szinten képesek nagy lépéseket tenni a klíma- és természetvédelem ügyében, addig úgy gondoljuk, hogy nem szükséges olyan fogyasztói szokásokat ráerőltetni a hétköznapi emberekre, amelyek távol állnak tőlük. Aki nyitott az ehhez hasonló újdonságokra, természetesen a rovarevéssel is sokat tehet a környezetterhelés visszaszorítására. Emellett azonban számos egyéb módszerrel eljárhatunk az ügy érdekében és fontos, hogy senki se érezze magát korlátoltnak, különösen ne klímaváltozás-tagadónak, ha más módokat választ az éghajlatváltozás és a szennyezés elleni küzdelemben.