Csak a globális klímasemlegesség menthet meg bennünket.

Annyian írtak már róla a napokban, de úgy döntöttem, hogy ez az a téma, amivel nem lehet eleget foglalkozni. A döntéshozók számára mértékadónak tekintett Kormányközi Éghajlatváltozási Testület (IPCC) augusztus 7-én tette közzé a 6. klímaváltozási jelentésének első kötetét, amely több ezer légkörfizikai kutatás eredményét foglalja össze. Ez a jelentés abban más, mint az előzőek, hogy kész tényként fogadja el, hogy nem várható gyors és hatékony globális üvegházgáz kibocsátáscsökkentés az eddigi tapasztalatok alapján. A Covid veszélyhelyzet miatti gazdasági lassulás is csak pár hónapra tudta megtörni az azóta is növekvő kibocsátási trendet. Tényként számol a 21. század során megvalósuló minimum 1,5–2,0 Celsius fokos átlaghőmérséklet emelkedéssel és azzal, hogyha meg is valósul egy 2050-es (EU, Japán, USA, Kanada) – 2060-as (Kína) lényegi kibocsátás-csökkentés, még legalább 20-30 évig folytatódni és fokozódni fognak a klímaváltozás terén megfigyelhető negatív tendenciák. A legfrissebb IPCC jelentés tehát elmozdult a vágyálmok világa felől a realitások felé, azaz képletesen szólva két lábbal állt a Földre.

 

Hogy fog kinézni a klímánk a jövőben?

Ne legyenek illúzióink, a klímaváltozás negatív hatásai akkor sem szűnnek meg azonnal, ha elérjük a globális klímasemlegességet, sőt sok ezek közül mára visszafordíthatatlanná vált. Nézzük tehát, mint mond az IPCC a jövőnkről:

1. A globális földfelszíni hőmérséklet növekedése folytatódni fog minimum a század közepéig (2050-ig). A globális átlaghőmérséklet emelkedése meg fogja haladni a 1,5-2,0oC fokot a 21. század folyamán, hacsak lényegi üvegházgáz kibocsátáscsökkentést nem sikerül elérni az elkövetkezendő évtizedekben.

2. A globális klímaváltozással kapcsolatban jelenleg is megfigyelt tendenciák erősödése várható. Nőni fog a hőségnapok száma és intenzitása mind a szárazföldek, mind a tengerek fölött, növekedni fog a felhőszakadások, viharok, trópusi ciklonok, aszályok száma és intenzitása. Ezzel egyidejűleg folytatódni fog az északi sark körüli jégtakaró, a permafroszt és a magashegyi gleccserek olvadása.

3. A folytatódó globális melegedés miatt várhatóan nem csak a nagy földi légkörzés, hanem a tengeráramlások rendszere is meg fog változni, a tengeri áramlások variabilitása nőni fog. Növekedni fog a monszun által szállított csapadékmennyiség, egyidejűleg fokozódik majd a száraz és az áradásos szakaszok váltakozása.

4. Egy folytatódó CO2 emisszió növekedéses szcenárióban az óceánok (algatelepek) és a szárazföldek (gyepek, erdők) szénnyelő képessége csökkeni fog, kevésbé lesznek hatékonyak a légköri CO2 megkötésében.

5. Sok változás a fentiek közül visszafordíthatatlanná válik a múltbeli és a jövőbeli üvegházgáz-kibocsátás miatt, főként az óceánnal, a jégtakarókkal és a globális tengerszinttel kapcsolatban.

 

A kockázatelemzéseknek rutinszerűvé kell válniuk az adaptációs tervek készítésekor

Láttuk tehát, hogy a klímaváltozással összefüggő éghajlati extremitások - aszály, áradások, extrém meleg, extrém hideg, intenzív viharok - veszélyezteti fajunk túlélését bolygónk számos pontján. Az ebből fakadó kockázatok számszerűsíthetők a biztosítási kockázatbecslő modellekhez hasonló klímakockázati elemző algoritmusokkal. Egyszerűsítve a folyamatot, a klímabiztonság elemzése tulajdonképpen egy kockázatelemzést követő kockázatértékelés, amelyet célzott kockázatmenedzsment kialakítása követ.

A klímabiztonság tulajdonképpen számszerűsített mérőszáma annak, hogy egy ideális értékhez képest a vizsgált objektum funkcionális fennmaradását hogyan és mennyire befolyásolja a klímaváltozás.

A kockázatelemzés eredményeire épül az úgynevezett adaptációs modul, melynek az a feladata, hogy az azonosított klímavészhelyzetre konkrét adaptációs intézkedéseket javasoljon. Ez hatalmas segítséget jelent egy-egy szakmai alapon álló döntéshozatalban, célzott intézkedéseket lehet tenni a klímaextremitások kivédésére a megfelelő időben és a megfelelő helyen. Ezáltal azonosíthatók az érintett ágazatok és az ágazatot veszélyeztető klímaváltozásból eredő események. Az IPCC jelentés szerint a jövőben jelentősen felértékelődnek majd a klímakockázatok elemzésére alkalmas modellek, hiszen ezek alapján készíthetők majd megbízható klímaadaptációs stratégiák. Mi az az éghajlatváltozási keretrendszer az IPCC szerint, amivel számolnunk kell?

1. Rövid távon egy-egy régió természetföldrajzi sajátosságai, valamint a régiók eltérő gazdasági struktúrája és szabályozási környezete modulálják majd a globális felmelegedést. Ezeknek a tényezőknek az ismerete fontos a jövőbeli kockázatelemzések és alkalmazkodási tervek készítése szempontjából.

2. A globális felmelegedés folytatódása következtében a régiók egyre fokozódóan tapasztalják majd a klímaváltozás diverzifikálódó hatásait és egyre erősödnek a klímaváltozás driverei is, azaz a földi légkörzés és a tengeráramlások megváltozása, a csapadékeloszlás változása, az évszakok átalakulása (lásd az 50 naposra hízott nyár, a hó- és fagymentes telek). Ezek a változások erőteljesebbek lesznek 2 Celsius fokos átlaghőmérséklet emelkedés mellett, mint a 1,5 Celsius fokos esetében.

3. Alacsony a valószínűsége, de sajnos nem zárható ki a hirtelen, nem prediktált klímakatasztrófák bekövetkezése sem. Az északi sarki jégtakaró eddig nem tapasztalt méretű összeomlása, az tengeráramlások gyors és kontinensnyi skálájú átrendeződése, ennek következtében a klímaváltozás nem várt felgyorsulása „benne van a pakliban”, ezért a kockázatelemzésekben ezeket a szcenáriókat is szerepeltetni kell.

Hogyan lehetne korlátok közé szorítani a klímaváltozást?

1. Légkörfizikai szempontból a klímaváltozást úgy lehetne korlátok közé szorítani, helyesebben megállítani egy adott szinten, ha a globális, kumulatív CO2 emissziót nullára csökkentenénk, és a többi üvegházgáz kibocsátását is a lehetséges minimumra szorítanánk. Egy erőteljes, gyors és fenntartható csökkentés limitálhatná a felmelegedést a csökkenő lebegő aeroszol koncentráción keresztül is, és ez jótékony hatással lehetne a levegő minőségére.

2. Amennyiben sikerül elérnünk az IPCC tanulmány legalacsonyabb üvegházgáz kibocsátású szcenárióiba foglalt célértékeket, akkor attól függetlenül, hogy a klímaváltozás maga nem lassul még legalább 20-30 évig, pár év alatt is jobb lehet a levegőminőség a csökkenő lebegő aeroszol koncentrációk miatt a magas ÜHG kibocsátású szcenáriókhoz viszonyítva. Látható, hogy bár a kibocsátás globálisan értendő, az eltérő csökkentési eredmények igenis hozhatnak akár lokálisan eltérő pozitív externális, akár a GDP növekedésre is ható eredményeket, a jobb levegőszennyezettségi, biodiverzitási és humánegészségügyi adatokon keresztül.

Mindezeken túl, az IPCC jelentés fő üzenete, hogy csak akkor marad lakható a bolygó számunkra is, ha el tudjuk érni a globális klímasemlegességet és tudunk alkalmazkodni a változások azon részéhez, amelyek már visszafordíthatatlanok.