Kína klímaváltozással kapcsolatos önálló törekvései egészen 2008-ra nyúlnak vissza egy, a Nature tudományos folyóirat által 2018-ban megjelent kutatás szerint, ami Ázsia második legnagyobb országának paradigmaváltása mögött a klímavédelem és karbonmentes gazdaság növekvő globális szerepének a felismerését emeli ki, ami hozzájárulhatott implicit módon a globális zöld gazdaságban versenyképes meglévő ipari technológiák fejlesztéséhez CO2 kibocsátás csökkentés szempontjából.

2018-ban 831 szélsőséges éghajlati anomáliát rögzítettek világszerte, ami 166 milliárd dolláros veszteséget jelentett az akkori globális gazdaság számára. Ezzel párhuzamosan pedig a szén-dioxid emissziós csúcs is új rekordot döntött 55,3 Gt-nyi CO2e mennyiségével. A Union of Concerned Scientists tavalyi vizsgálata szerint a 2000-es évek kibocsátási adataihoz képest 2020-ra megháromszorozódott a légkörbe emittált szén-dioxid mennyisége, aminek körülbelül 28,8 %-át Kína adja nettó kibocsátóként az Egyesült Államokat (15 %) és Indiát (7 %) is megelőzve. Ezzel elmondható, hogy a globális klímavédelmi célkitűzések realizálása a „Nagy Testvér” környezetvédelmi felelősségvállalása nélkül aligha tud hatékonyan működni a közeljövőben. Az ENSZ 21. konferenciáján résztvevő UNFCCC felek között 2015-ben született Párizsi Megállapodás (COP21) céljai között például a globális átlaghőmérséklet emelkedésének 1,5-2 °C alatt tartása az iparosodás előtti szinthez képest vagy a globális üvegházhatású gázok kibocsátását csökkentő technológiai fejlődés elősegítése szerepelt, amivel a globális felmelegedés okozta súlyos gazdasági és környezetvédelmi hatások enyhítését tűzte ki célul a megállapodást aláíró több mint 195 ország - köztük Kína is, ahol 2016. november 4-én lépett hatályba  az ország klímavédelemmel kapcsolatos döntési mechanizmusát azóta is meghatározó keretegyezmény.

Kína környezetpolitikája

2015-től került elfogadásra Kína integrációs akcióterve, ami a különböző szervezetek átstrukturálásától kezdve, a munkacélok és cselekvések meghatározását, törvények és rendeletek nemzeti szintű módosítását, illetve a társadalmi környezetvédelemmel kapcsolatos tudatosságának növelését is tartalmazza a klímaváltozás mérséklése, valamint a Fenntartható Fejlődési Célok (SDGs) elérése érdekében. Kína karbonlábnyoma 2019-ben 9,8 Gt CO2e volt, ami tudományos cikkek szerint a fenti klímavédelmi intézkedések hiányában elérhette volna 2030-ra a 16 Gt CO2e is éves kibocsátásában. A Párizsi Megállapodásban taglalt vállalások teljesítése céljából Kína integrációs akciótervén belül elindította Országosan Meghatározott Hozzájárulását (NDCs), aminek legfőbb célkitűzése a 2005-höz viszonyított GDP egységre jutó szén-dioxid kibocsátás 60-65%-os csökkentése 2030-ig. A programnak köszönhetően 2019-ben már 48 %-kal csökkent a kibocsátási szint az előre kitűzött 45 %-hoz képest, amihez hozzájárult további nyolc, 2013 óta indított kibocsátáskereskedelmi pilot program is. Kína erdőállományát a természeti erőforrások megőrzése céljából 3,8 milliárd köbméterrel növelte 2019-ben, emellett a nem fosszilis tüzelőanyagból előállított villamos energia mennyisége az ország teljes primer energia felhasználásán belül elérte a 15%-ot 2020-ban. Ehhez hozzájárult a megújuló energia költségek csökkentése és a levegőminőségi szint javítása is.

Kína a fentebb említett top-down (felülről-lefelé) irányuló integrált mechanizmus révén különböző intézkedéseket és jógyakorlatokat hozott létre az SDGs céljainak megalapozása és az éghajlatváltozás enyhítésének érdekében. 2018-ban például több nemzeti ügynökséget egyesített a kínai Ökológiai és Környezetvédelmi Minisztériumba, aminek feladata a klímavédelemmel és SDG-vel kapcsolatos célok megvalósulásának nyomon követése az ipari szektorban, fiskális politikában, beruházásokban és technológiában nemzeti szinttől kezdve egészen a városi, megyei és közösségi szintig. Ezen túlmenően a kínai kormány 2016-ban bevezetett egy ún. folyó ellenőrzési mechanizmust, aminek köszönhetően több mint 300.000 folyamőrt neveztek ki, akik egész életükön át tartó felelősséggel tartoznak (nyilvános ellenőrzések mellett) a joghatóságuk alá tartozó folyók vízminőségért. 2019-re ezzel a mechanizmussal a legfontosabb folyók vízminősége javult a 2012-2016 közötti viszonyokhoz képest, amikor a folyószennyezés mértéke már vízhiányt is okozott Észak-Kínában. 2007-ben Kína felállított egy vezetői csoportot élén a kínai miniszterelnökkel, ami az éghajlatváltozáshoz, energiatakarékossághoz és a kibocsátáscsökkentéshez (SDG 7 és SDG 13) kötődő stratégiai feladatok kezeléséért felel, kezdve az alkotmányos jogszabálymódosításoktól az Államtanács által meghatározott éghajlatváltozás mérséklésére és a Fenntartható fejlődésre vonatkozó nemzeti szintű tervekig. Ezen változások olyan megújuló energiával kapcsolatos intézkedéseket eredményeztek, mint pl.: a szén kiváltása földgázzal, illetve bírságolás vagy súlyosabb esetekben a természeti erőforrások kimerüléséért felelős szervezetek felszámolása, magánszemélyek bebörtönzése. Kína rövidtávú intézkedéseként pedig ideiglenesen leállította a környezetvédelmi előírásoknak nem megfelelő vállalkozásokat is.

Hszi Csin-ping, Kína elnöke a klímaváltozást adminisztrációjának egyik legfőbb kihívásának nevezte, aminek kezelésére Peking számos ígéretet tett. Ezek közül néhány:

  •  karbonsemlegesség elérése 2060-ra;
  • a megújuló energiaforrások részarányának 25%-ra növelése a teljes energiafogyasztásban 2030-ig;
  • nap és szélenergia hasznosítására alkalmas generátorok telepítése 1,2 milliárd kilowattos kombinált kapacitás kialakítására 2030-ig;
  • az erdőterületek 6 milliárd köbméterrel való növelése 2030-ig.
  • és a belsőégésű motorral rendelkező gépjárművek betiltása 2035-ig.

Kína évek óta aktív felhasználója a víz-és szélenergiának (a világ egyik legnagyobb vízgenerátor előállítója is), emellett folyamatosan bővíti atomerőművi kapacitásait is: 2021 közepére 17 reaktor építésére kerül sor. Ezenfelül, Peking és egyes kínai tartományok ösztönzik az elektromos járművek használatát: 2019-ben több elektromos járművet adtak el Kínában (25,8 millió), mint bármely más országban. A szakértők mégis rámutatnak, hogy ezen járművek villamos energiájának túlnyomó részét továbbra is fosszilis tüzelőanyagokból állítják elő.

Összefoglalás

Az éghajlatváltozás mérséklése és a gazdasági növekedés közötti egyensúly elérése azonban továbbra is kihívást jelent Kína számára. Még a COVID-19 kitörése előtt is a globális gazdaság leállási tendenciái arra késztették Kínát, hogy növelje az acél- és szénfogyasztását 2017-ben és 2018-ban gazdasági növekedésének fenntartása miatt. Ez azonban elterelte Kína figyelmét a fenntartható fejlődési céljaitól. Így a Párizsi Megállapodásban tett ígéreteinek 2030-as teljesítéséhez az éves szén-dioxid kibocsátásának növekedési ütemét 2% alatt kell tartania és 20%-ra kell növelnie a nem fosszilis tüzelőanyagok arányát a primer energiafogyasztásban. Ezt a célt jelenleg viszont nem sikerült elérnie, mivel CO2 -kibocsátásának éves növekedési üteme 3,4% volt 2019 -ben. Bár Kína nemzeti CO2 -kibocsátásának átlagos éves növekedési üteme 0,5% -kal csökkent 2014 és 2016 között, Kína össz. CO2 -kibocsátása 2018-ban továbbra is magas maradt.