Létezik-e klímaadó?

A felvázolt javaslatok egy részét illetően a kormány álláspontja, hogy a klímaváltozás terheinek viselésekor inkább a szennyező nagyvállalatoknak és nem az embereknek kell megfizetniük a zöld átállás költségeit. A legújabb nemzeti konzultációs kérdőívben a kormány már tudakolja is tőlünk, egyetértünk-e azzal, hogy Brüsszel új adókat akar ránk kényszeríteni, a klímaváltozás költségeit a magasabb rezsiárakon keresztül pedig a magyar családokkal akarja megfizettetni. A kormány kritikusai szerint a kérdés értelmezhetetlen, üres politikai kommunikációs manőver, hiszen az EU nem is vethet ki adót. És ez utóbbi félmondatot illetően az ellenzéknek igaza is van.
Per definitionem az adóztatás hagyományosan állami keretek között történik, azt nemzeti és önkormányzati jogszabályok alapján írják elő. A gyakorlatban azonban, amit Brüsszel tervez, az adóztatás fogalmi kritériumainak szinte minden másban megfelel. Az adó olyan fizetési kötelezettség, amit központilag határoznak meg, amit bevételteremtő céllal hívnak életre valaminek a finanszírozására, ami pénzügyi terhet jelent a gazdaság érintett szereplőinek, és amely ennek ellenére általában semmilyen jogi felhatalmazást vagy más típusú ellentételezést nem jelent a befizető számára. Az Európai Bizottság egyes klímaügyi javaslatai pedig ilyenek.
Az energia-adó irányelv felülvizsgálata, ami a Fit for 55 része, például már a nevében is sejteti, hogy az EU hozzá akar nyúlni az adóztatáshoz. Javaslata értelmében a fosszilis energiahordozókat a mostaninál jobban megadóztatnák, és ezekre az árukra vonatkozóan egy minimum-adószintet is kötelezővé tennének. Ezt az intézkedést elég nehéz máshogy értelmezni, mint egy – az EU által kötelezővé tett, a mértékét tekintve is az EU által megszabott – adóemelést, ami a konzultációs kérdőívben megfogalmazottaknak megfelelően a rezsi növekedésének irányába hat például a földgáz, a benzin vagy a gázolaj árának emelkedésén keresztül.
Kár lenne vitatni: a Fit for 55 környezetvédelmi és pénzbeszedési akcióterv egyidőben. Olyannyira így van ez, hogy ebből igazság szerint az EU nem is csinál titkot. Az Európai Unió honlapján, a 2021-2027 közötti költségvetés kapcsán szó szerint ez olvasható: „Az elkövetkező években a Bizottság, az Európai Parlament és a Tanács együtt fog működni annak érdekében, hogy új saját forrásokat vezessenek be az uniós költségvetésbe. Ezek a források nem hoznak létre új adókat az európai adófizetők számára, mivel az EU nem vethet ki adókat. A meglévő adózási eszközöket elsősorban nemzeti szinten alkalmazzák, ezért a saját források új kategóriáinak bevezetése teljes mértékben tiszteletben fogja tartani a nemzeti adóügyi szuverenitást.”
Aki tud olvasni a sorok között, érezheti, hogy az EU átvágta a gordiuszi-csomót. Forrásra van szükségem, de mivel nem adóztathatok, az adót „a saját források új kategóriájára” nevezem át – ezt üzenik ezek a mondatok. Ezt követően ilyen lehetséges saját forrásként konkrétan meg is említik a közérthetőség kedvéért sokszor csak „karbonvámnak” hívott elszámolási mechanizmust (CBMA), ami az új klímacsomagnak is része. Ezen elképzelés szerint azokat az árucikkeket, amelyek előállítása jelentős üvegházhatású gázkibocsátással jár csak egy megnövelt, az EU által megszabott CO2 felárral lehetne behozni az Unióba. Ezeknek a termékeknek a körébe tartozik majd a „piszkos” erőművek által megtermelt elektromos áram is, ami Magyarországon tovább növelheti az egyébként is drága áramimportot, hiszen a villamosenergia-behozatal akár 30 százaléka érkezik a karbonvám által majdan érintett Szerbián és Ukrajnán keresztül. 
A rezsiköltségek emelkedését eredményezheti az is, hogy a jövőben az ingatlanok és a közlekedés CO2 kibocsátása után is be kellene fizetni a közös kasszába. Ezt a tervek szerint a szénalapú energiahordozót a fogyasztóknak eladó szolgáltatók (pl. közműcégek és üzemanyagkereskedők) adnák be a közösbe, de mivel nekik nincs közük ahhoz, hogy kinek mekkora az energiafelhasználása és CO2 kibocsátása, az uniós környezetvédelmi terheket minden bizonnyal tovább akarják majd számlázni a fogyasztóknak.
Van egy jelenet, amit megannyi filmben láttam már. A szereplő, akit megfenyegetnek, felteszi a kérdést: ez most fenyegetés? Erre jön a válasz: nem, ez csak egy baráti figyelmeztetés. A fenyegetés persze fenyegetés, komoly dolog, akármilyen eufemizmussal is élünk, és az EU klímacsomagjával kapcsolatban is hasonló a helyzet. Az egyébként számos pontján fontos és előremutató dokumentum javaslatainak egy része jellegüket és céljukat tekintve adók, még akkor is ha azokat pénzügyi elszámolási mechanizmusnak, kibocsátáscsökkentési rendszernek vagy éppen irányelv-felülvizsgálatnak hívjuk. Ezeket a javaslatokat ezért jó lenne újragondolni, mert az a környezetvédelmi stratégia nem lehet helyes, amit kizárólag széles társadalmi feszültségek és a gazdasági versenyképesség csökkenése árán tudunk megvalósítani. 

Forrás: (Világgazdaság, 2021.08.03., 16. oldal, Klímaügyi "adók-kapok")