Olvasási idő: 8 perc

Tisztán kell látni abban a kérdésben, hogy a megújuló energia, miközben nagyon fontos szerepet tölt be a magyarországi energiamixben, rendkívül drága az ország és a magyar adófizetők számára.

"Hazánkban sokan vallják, hogy az energetikában bekövetkező, hatalmas ütemű műszaki-technológiai fejlődés feleslegessé teszi az atomra épülő, igen drága és környezetidegen fejlesztéseket. Így a széles körben vitatott Paks 2-t is. Most ez a megállapítás egy tengerentúli példán igazolódik. Texas államnak, amelynek energiahálózata a februári fagyok idején nem bírta az extra terhelést, a Tesla cég sietett a segítségére. A texasi Angletonban leányvállalata, a Gambit Energy Storage épít egy akkumulátortelepet. A hatalmas akkutelep, amely a megújulók által gyűjtött energia tárolására lesz alkalmas, 26 millió ember energiaigényét lesz hivatott megnyugtatóan biztosítani. Az akkumulátorelemek lítium-vas-foszfát alapúak lesznek. Az ilyen elemek viszonylag olcsók, és húsz évig is képesek működni. A telep az áramellátást a tervek szerint 2021 júniusától fogja biztosítani." (Energiabiztonság, Mikulás Ferenc, Népszava, 2021. április 6.)

Az idézett Energiabiztonság című cikk önmagában nem érdemelne kommentárt, de olyan hanyag eleganciával mellőzi a tényeket, hogy egy sokat látott fakenews-gyártó is megemelhetné a kalapját, ha egyébként értene az energetikához. Miután ezek a ténymentes megállapítások folyamatosan sulykolódnak a valósághoz jogosultsággal rendelkező olvasók fejébe, ideje pár dolgot rendbe raknunk.

Az első szerzői balhorog imígyen szól: "Az energetikában bekövetkező, hatalmas ütemű műszaki-technológiai fejlődés feleslegessé teszi az atomra épülő, igen drága és környezetidegen fejlesztéseket." Magyarán a megújuló energia és a villamosenergia-tárolás jelenti majd a megoldást az ellátásbiztonsági problémákra. A megújuló energiára alapozott villamosenergia-termelés túlnyomó hányada ma előre kikalkulálhatatlan mennyiségben, úgynevezett időjárásfüggően történik nap- és szélerőművekben. Magyarországon legfeljebb 2500 órában süt a nap és 2400 órában van olyan erősségű szél, ami elegendő a szélerőművekben történő áramtermeléshez. Egy év 8760 órából áll. A kérdés, hogy e 8760 óra hatvan-hetven százalékában miből állítsuk elő a villamos energiát? Fosszilis energiából? Nem nyert, hiszen szén-dioxid-kibocsátóként a klímasemlegességi célok elérésének gátjai lehetnek. Vagy teljes egészében megújulóból?

Magyarországon a jelenlegi műszaki-technológiai szinten nincs más olyan, rövid távon hasznosítható, megújuló energiaforrás, ami fenntarthatóan becsatornázható lenne a nap- és a szélenergia mellé az áramtermelésbe. Másrészt képes lenne-e Magyarország állami támogatással eltartani a teljes energiaszektorát? A nemes klíma- és környezetpolitikai cél nem vonható kétségbe, de tény, hogy ma a megújulóáram-termelés Magyarországon is kizárólag állami támogatásokkal életképes. Mi a helyzet ezek után az áramtárolással?

Visszafordítva a kérdést: vajon hatékony megoldás egy villamos energiát 13-14 százalékos átlagos hatékonysággal előállító naperőmű áramát olyan akkumulátorokban raktározni, ahonnan a betárolt áram húsz-harminc százaléka nyerhető vissza? Az így termelt és raktározott áram összevont előállítási hatékonysága kettő-négy százalék között mozog, az árat inkább hagyjuk is. Persze lesz ez jobb is, csak nem tudni, mikor.

Itt el is érkeztünk a második balhoroghoz, az árak és a bekerülés kérdéséhez. A Paksi Atomerőmű klímapolitikai jelentőségét úgy lehet igazán megvilágítani és számszerűsíteni, hogyha olyan fiktív helyzetbe képzeljük magunkat, amelyben egy gazdasági vagy politikai döntés miatt a Paksi Atomerőmű nem épült volna meg vagy azt leállították volna, és a párizsi megállapodásból következő klímasemlegességet túlnyomóan megújulóenergia-hasznosítással érhetnénk el, úgy, ahogy Mikulás Ferenc javasolja.

A Regionális Energiagazdasági Kutatóközpont (REKK) A 2030-as megújulóenergia-arány elérésének költségbecslése című elemzése szerint húszszázalékos megújuló arány esetében a teljes támogatásigény mintegy százmilliárd forintot tesz ki évente, 25 százalékos megújuló arány pedig nagyjából évi háromszázmilliárd forint támogatással érhető el. Tehát a megújulók arányának emelkedésével nem egyenes arányban, hanem azt jóval meghaladó mértékben növekszik a támogatás okozta költség. A klímasemlegesség eléréséhez a villamosenergia-termelésben nyolcvanszázalékos megújuló arány szükséges ebben a fiktív helyzetben, ha feltételezzük, hogy az új Nemzeti energiastratégia iránymutatását szem előtt tartva húsz százalék lehet a maximális villamosenergia-import arány. Az idézett REKK-tanulmány pontos becslést ad a megújulóenergia-felhasználás összesített éves támogatási igényéről a megújuló energia penetrációjának függvényében 26 százalékos megújuló részesedésig.

Ha egyszerű lineáris összefüggést tételezünk fel a megújuló hasznosítás volumene és a szükséges támogatási összegek között, akkor ezen kiindulási adatok alapján lineáris extrapolációval megadható a megújulóenergia-forrásokra alapozott klímasemlegesség elérésének támogatási igénye, a jelenlegi szabályozási környezet változatlanul hagyása mellett. Erősen konzervatív számítással is - bekalkulálva azt, hogy ötven százalékban csökkentheti a támogatási összeget az adott megújuló technológia hatékonyságnövekedése, a piacérettség felé való haladás (a fajlagos támogatási igény csökkenése), valamint az általános energiahatékonyság növekedése - több mint évi ezermilliárd forint támogatást igényelne a nyolcvanszázalékos megújuló arány elérése a jelenlegi árakon és a jelenlegi technológiai szinten. Ez esetben a lakossági áramárak kétszer-háromszor magasabbak lennének a jelenleginél, azaz a mostani németországi árakhoz lennének hasonlók.

Amellett se menjünk el szótlanul, hogy a megújulóenergia-alapú villamosenergia-termelés támogatási igénye mellett a rendszerszintű szolgáltatások költsége is emelkedne, hiszen a változó rendelkezésre állás folyamatos kiegyenlítésének a költsége, a szükséges infrastrukturális beruházások, az átviteli és elosztó hálózatok közötti fordított áramlásokra való műszaki felkészülés költsége, valamint a megfelelő frekvencia folyamatos biztosítása tovább növeli a szolgáltatás költségeit. A rendszerszintű szolgáltatások költsége ebből kifolyólag a tartalékszinttel nem egyenes arányban, hanem jelentősen nagyobb mértékben emelkedhet. A Mavir becslése alapján a rendszerszintű szolgáltatások költsége négyezer MW napelem beépítése esetén az évi 120-200 milliárd forintot is elérheti, ami hat-nyolcezer MW kapacitás installálása esetén négyszázmilliárd forintra is növekedhet.

Összefoglalva, az egyik oldalon ott van a működő Paksi Atomerőmű és a Paks 2 beruházás a maga négyezermilliárd forintos költségével és az új atomerőmű hatvanéves tervezett üzemidejével, a másik oldalon ott van a villamosenergia-szektor megújulóenergiaalapú klímasemlegessége, a minimum 4200 milliárd forintos beruházási költségével, az évi négyszázmilliárd forint rendszerszintű szolgáltatásköltség-emelkedéssel, az atomerőműhöz képest lényegesen rövidebb, 25 éves üzemidejével, az évi minimum ezermilliárd forint támogatási igényével és a kétszeresére-háromszorosára emelkedő lakossági áramárakkal.

Ennek alapján nem túlzás kijelenteni, hogy a klímasemlegesség eléréséhez a Paksi Atomerőmű villamosenergia-termelése és a Paks 2 beruházás megvalósítása a legolcsóbb opció. Ezzel együtt tudatában kell lennünk annak, hogy a tisztánlátásunk érdekében mesterségesen kiélezett "vagy atom, vagy megújuló" forgatókönyv valójában nem létezik. A jövő dekarbonizációs kihívásait csak az atomenergia és a megújuló energia együttes alkalmazásával lehet megoldani, sőt még a földgázra is jó ideig szükség lesz a rendszerszintű flexibilitás biztosításához.

Forrás: Magyar Nemzet (2021.04.20.)