A Klímapolitikai Intézet szakami beszámolót tartott a glasgow-i klímacsúcsról az Országgyúlés Fenntartható Fejlődés Bizottsága Éghajlatvédelmi Albizottsága számára.
Fenntartható fejlődés bizottsága Éghajlatvédelmi albizottsága 2021. november 29-én bizottsági ülést tartott annak érdekében, hogy áttekintést kapjon az Egyesült Nemzetek Szervezetének glasgow-i 26. klímaváltozási konferenciájának eseményeiről és a tanácskozás eredményeiről. Az ülést Dr. Koncz Zsófia elnök nyitotta meg.
A beszámolót Dr. Botos Barbara klímapolitikáért felelős helyettes államtitkár kezdte, aki elmondta, hogy a mostani volt az egyik legsikeresebb klímacsúcs, hatévnyi tárgyalást követően véglegesítésre került a Párizsi Megállapodás végrehajtási szabályait tartalmazó Szabálykönyv, így van remény a kitűzött 1,5 fokos célkitűzés megtartására. További bizakodásra adhat okot, hogy 2020-ban még csak a Részes Felek 30%-a rendelkezett klímasemlegességi céldátummal, míg ugyanezen arány a COP26 végére 90%-ra emelkedett. Különösen fontos, hogy Oroszország 2060-ig, India 2070-ig vállalta a klímasemlegesség elérését, emellett Ausztrália és Szaúd-Arábia is klímasemlegességi menetrendet alkotott.
Fontos előrelépés, hogy a nemzeteknek ezentúl 5 évente kell felülvizsgálniuk a nemzeti vállalásaikat (NDC), sikerült megállapodni a széntüzelés kivezetéséről, bár a végleges dokumentumba India javaslatára és Kína támogatásával a „széntüzelés jelentős mértékű csökkentése” szöveg került bele. A klímafinanszírozás tekintetében a fejlődő országok eddig nem teljesítették a vállalt 100 millió dolláros keretet, a paktum további tárgyalások folytatását írja elő annak érdekében, hogy a 2025-öt követő időszakban sikerüljön a 100 milliárd dolláros cél meghaladása is. A klímacsúcsnak köszönhetően az alkalmazkodásra és ellenállóképesség növelésére is nagyobb hangsúly helyeződött, így itt is várható a támogatások növekedése. Fentiek mellett az államtitkár ismertette, a klímacsúcs eredményeként létrejövő új intézményeket és alapokat.
A második felszólaló a Klímapolitikai Intézet igazgatója, Litkei Máté volt, aki elismerően beszélt a klímacsúcsról, de kételyeket fogalmazott meg amiatt, hogy a nagykibocsátó fejlődő országok képesek lesznek-e betartani a vállalásaikat. Kiemelte, hogy a konferencián nagy hangsúlyt kapott a kutatásfejlesztés, a műszaki innováció, amely a legfőbb remény a klímaváltozás negatív hatásainak fékezésére és a klímasemlegesség elérésére.
Az igazgató elmondta, hogy a fenntartható mezőgazdaságban történő innováció felgyorsítása érdekében jött létre az Egyesült Államok és az Egyesült Arab Emírségek által vezetett új kezdeményezés az AIM4C, amelyet több mint 30 ország támogat. Szintén említésre méltó az Egyesült Királyság és India által vezetett Green Grids Initiative, melyet több mint 80 ország támogat annak érdekében, hogy világszerte összekapcsolják a kontinenseket, országokat és közösségeket a legjobb megújuló energiaforrásokkal, vagyis, hogy mindenkinek megteremtse a tiszta energiához való hozzáférést. A legnagyobb várakozásra okot adó kezdeményezés az Intézet szerint a Breakthrough Energy Catalyst program. Ennek keretében olyan kockázati tőkealap kerül létrehozásra, amelynek kifejezetten az lesz a célja, hogy a legfontosabb és legígéretesebb, kísérleti-fejlesztési szakaszban lévő zöld technológiákat és innovációkat eljuttassák a gyakorlati alkalmazhatóságig.
Kiemelte, hogy a klímacsúcs fontos momentuma volt, hogy 105 ország ígéretet tett arra, hogy az évtized végéig harmadával csökkentik az ipari eredetű globális metánkibocsátást. Az aláírók közül hiányzik Kína, India és Oroszország, ahol jelentős a gázszivárgás, valamint Ausztrália sem írta alá, ahol a szén bányászatából származó metánszivárgás jelentős. Míg a nemzetközi klímacsúcsok általában főként a szén-dioxidra, az iparosodás előtti szint óta bekövetkezett 1,1 °C-os globális felmelegedés domináns mozgatórugójára összpontosítanak, a metán a mai napig a globális felmelegedés körülbelül 30 százalékáért felelős, mivel 23-szor erősebb az üvegházhatása a szén-dioxidnál.
Elmondta, hogy a Klímakonferenciával kapcsolatosan természetesen számos negatív hangot is hallhattunk. Ezek leginkább arról szóltak, hogy az egyes államok vezetői már a közelmúltban is tettek hangzatos vállalásokat, amelyek jórészt nem teljesültek. A kibocsátásnövekedés problematikája arra vezethető vissza, hogy nem látjuk az ígéretek teljesítéséhez vezető utat. A szénerőmű kapacitások leépítése egy jó irány, ami jelentősen mérsékelni fogja a kibocsátásnövekedést, de a kieső kapacitásokat valamiből pótolni kell. A kibocsátások csökkentésében két esetben várható igazi áttörés: az egyik eset, ha a technológia fejlődés következtében a megújuló energiatermelés és annak tárolása piaci alapon versenyképes alternatívája lesz a fosszilis energiaforrásoknak, a másik eset pedig nukleáris kapacitások megnövelése, hiszen klímasemleges és fenntartható energiatermelési módról beszélünk. Ennek ellenére kevés szó esett a klímacsúcson arról, hogy a nukleáris energiának milyen szerepe lehet a kibocsátáscsökkentési célkitűzésekben.
Álláspontja szerint a szén-dioxid kibocsátás minimalizálásának valódi kulcsa az új és ezzel együtt jövedelmező innovatív technológiákra való átállás és a technológia semlegesség elvének alkalmazása. Annak ellenére, hogy idén tavasszal az Európai Bizottság saját kutatószervezete a Joint Research Centre fenntartható energiának minősítette a nukleáris energiát, a német környezetvédelmi miniszter júliusban kifejezetten az atomenergia kihagyását kérte az EU zöld pénzügyi taxonómiájából. Világszerte jelenleg összesen 52 atomreaktor épül. A kapacitásbővítő országok közt Kína áll az élen, náluk 14 új atomreaktor épül az országban. India hat, Dél-Korea négy, az Egyesült Arab Emírségek, Törökország és Oroszország három-három új reaktort épít.
Összegzésként elmondta, hogy a COP26 fontos találkozó volt, ha a nagykibocsátók betartják vállalásaikat, akkor jobb helyzetben fogunk lenni a klímaváltozás elleni harc során. A legnagyobb eredménynek azonban azt tartja, hogy a világ vezetői felismerték a klímainnovációs megoldások támogatásának fontosságát. Meggyőződése szerint az innovatív megoldások jelenthetik az egyedüli megoldást a jelenlegi életszínvonalunk fenntartására és egyúttal környezetünk megóvására.
