Milyen forrásokból és mekkora biztonsággal érkezik Európa energiaellátása? - többek között ezekre a kérdésekre is választ ad Dr. Toldi Ottó, a Klímapolitikai Intézet kutatásvezetője a Mandiner.hu -nak adott interjújában.

Miközben az energiaválság állandósulni látszik, a kontinens az orosz gáz lélegeztetőgépén van, az irracionális energiapolitikát folytató Németország forráselszívása pedig feszültséget kelt a belső piacon.

Hol zajlik földgáz-kitermelés Európában?

Az öreg kontinens nem áll jól a földgáz-utánpótlás terén, területén nagy lelőhelyek csak egy-két országban találhatóak. Az Északi-tengeri földgázmezők jelentik a fő tartalékot, a két legnagyobb kitermelő Nagy-Britannia és Norvégia – az utóbbi nem EU-tag, az előbbi nemrég hagyta ott az uniót. Nyugat-Európában Hollandia a harmadik a sorban, míg a túlvégen, Kelet-Európában Románia és Horvátország rendelkezik nagy földgázkinccsel. Ezek a készletek azonban nem képesek kielégíteni a hatalmas európai piac energiaigényeit.

Az európai gázhiány egyik oka az, hogy nemcsak kevés gáz van, de a meglévő lelőhelyek is kimerülőben vannak.

„A brit kitermelés a skóciai partoknál, illetve a norvég az Északi-tengeren drámai módon csökken. 2018-ról 2019-ig évi 70-ről 54 milliárd köbméterre apadt, ez 23 százalékos visszaesés. Persze ebben benne van a Covid-hatás is, de az Északi-tengeri lelőhelyek sajátossága, hogy gyorsan kimerülnek” – magyarázza lapunknak Toldi Ottó.

A Klímapolitikai Intézet kutatási vezetője szerint ugyanez jellemző a többi európai gázexportőrre is: Hollandia gáztartalékai lassan már csak a saját belső szükségleteket fedezik, Románia a Fekete-tengeren, Horvátország az Adrián tengeri fúrótornyokkal próbálja növelni a kitermelést.

Mekkora Európa függése az orosz gáztól?

Európa földgáz-fogyasztása 2020-ban 394 milliárd köbméter volt, ebből a saját kitermelés 54 milliárd köbméter – ez azt jelenti, hogy

Európa 83 százalékos arányban kiszolgáltatott a külső forrásoknak, a földgázimportnak.

Mint az energetikai szakértő mondja, ennek az importmennyiségnek közel 50 százalékát, 156 milliárd köbméter gázt Oroszországtól vásárolják az európai államok, Norvégia a második beszállító ennek a negyedével, Algéria és Líbia pedig együtt az európai import 10 százalékát adja.

Az Oroszországtól való gázfüggés tehát jelentős, de az oroszok is függenek az európai piacoktól: az orosz földgáz legnagyobb és egyben leghitelképesebb, legtőkeerősebb és időben fizető vásárlója az Európai Unió.

„A gázexportból az oroszoknak jelentős bevételük származik, ezért megbízható partnerek.

Oroszország a szerződéses mennyiségeket a szerződéses áron mindig teljesíti Európa felé – ez egy korrekt üzleti kapcsolat” – vélekedik Toldi Ottó.

Ha bármilyen, főleg politikai okból az európai üzleteket bármelyik fél felfüggesztené, nemcsak az európai, de az orosz gazdaság is bajba kerülne rövidtávon. Éppen ezért hosszabb távra tervezve az oroszok az esetlegesen kieső európai bevétel kompenzálására rohamtempóban építik keleti, ázsiai szállítási kapacitásaikat: egy Északi Áramlat-2 méretű cső,

a Szibéria Ereje nevű vezeték Szibéria és Kína között már kiépült,

és várhatóan hasonló vezetékek sorát fogják megépíteni a következő években.

„Az oroszok tudják, hogy a zöld energia korában meg van számlálva a földgáz ideje Európában, és ezért Ázsia, konkrétan Kína, India és a feltörekvő országok felé fordultak” – mondja a kutató. „Olyan országok felé, ahol jelenleg a szén az elsődleges energiaforrás. Itt is kimerülnek majd lassan a szénbányák, és olcsóbb lesz gázt vásárolni Oroszországtól, mint költséges bányákba fektetni a pénzt”.

A teljes interjú elérhető a mandiner.hu hasábjain.