Június 17-én van az „elsivatagosodás és aszály elleni küzdelem világnapja”.
A klímaváltozás, a járványok-, fertőzések miatti veszélyhelyzetek, az elsivatagosodás és a túlnépesedés miatti éhínségek, a megművelhető termőföld, az egészséges, friss víz és az energiaforrások hiánya veszélyezteti fajunk túlélését bolygónk számos pontján. Miközben a környezetünkben zajló folyamatok egyre kiszámíthatatlanabbá válnak a klímaváltozásnak köszönhetően, mi még mindig természetesnek vesszük, hogy az ivóvíz, az élelmiszer, az egészségügyi- és az energiaellátásunk biztonsága is folyamatosan garantált.
Az Elsivatagosodás és aszály elleni küzdelem világnapja abban a felismerésben fogant, hogy víz nélkül nincs élet, a globális, élő ökológiai rendszer, és ezzel civilizációnk fenntarthatatlanná válik hiányában. Mégis, furcsa módon az elsivatagosodásért és az aszályok egyre gyakoribbá válásáért nem a csökkenő csapadékmennyiség felel első helyen.
Egyik évszakban sem lepődünk már meg egy többhetes csapadékmentes időszakon, melyet hirtelen lezúduló nagymennyiségű eső követ. Ez rövidtávon belvizeket okoz, melyeket a gazdálkodók a gazdasági károk minimalizálásának reményében igyekeznek elvezetni az adott területről. Ha azonban ez az elvezetés sikeres és a rövid, csapadékos időszakot ismét egy hosszabb, csapadékmentes követi, az aszályokat, hosszabb távon pedig elsivatagosodást is okozhat. Az egyenlőtlen csapadékeloszlás ráadásul az eddig állandónak gondolt vizeinket is érinti. 2014 és 2020 között 207 hazai víztest száradt ki legalább egyszer.
Ehhez a folyamathoz az egyenlőtlen csapadékeloszlás mellett a mezőgazdasági tevékenység is hozzájárul. Az Aral-tó és a Csád-tó esetében a kiszáradás egyik legfőbb oka, hogy a környéken élők kénytelenek voltak a tavak vízgyűjtő területén lévő folyókat öntézésre felhasználni, ami a tavak víztérfogatának csökkenéséhez és a környező szárazföldi területek elsivatagosodásához vezet.
Az elsivatagosodás beláthatatlan mértékű természeti, gazdasági és élelmezési problémákat okozhat. Felborul a terület természetes ökoszisztémája, fajok tűnhetnek el a környékről, vagy szélsőséges esetben a bolygóról is. A mezőgazdaságból élők olyan károkat szenvedhetnek, melyeket már az időjárási szélsőségek esetére kötött biztosításokkal sem lehet feltétlenül orvosolni, különösen, ha a folyamat jelentős területeket érint. A gazdálkodók gazdasági kárai pedig természetesen együtt járhatnak az élelmezésbiztonság romlásával, főként az ilyen szempontból már napjainkban is leginkább érintett helyeken.
Miután megneveztük az elsivatagosodás legfőbb okait és felmértük lehetséges következményeit, érdemes megvizsgálni, milyen eszközökkel küzdhetünk ellene.
A második hatékony eszköz lehet a helyes vízgazdálkodás. A korábban már említett belvízelvezetést tárolással együtt kell megvalósítani. A mezőgazdasági tevékenységünket úgy kell átalakítani, hogy a talajok vízmegkötő képessége javuljon, a föld több vizet hosszabb ideig tudjon megtartani. A folyóvizek túlszabályozása és a szakszerűtlen, nem fenntartható öntözési gyakorlatot is kerülni kell, mivel ezek is hozzájárulhatnak az elsivatagosodáshoz.
A víz egy olyan kincs, melyet sokkal jobban meg kell becsülnünk és sokkal okosabban kell felhasználnunk, ha el akarjuk hárítani az emberiség legfenyegetőbb problémáit és unokáinknak is meg akarjuk adni a lehetőséget, hogy megmártózzanak a Balaton vizében.
Borítókép: mapio.net
