Felvetődik a kérdés: lehet majd síelni a jövőben?

A legtöbb síterepet és sportközpontot 2050-re már nem a természetes hó fogja ellátni, hanem a mesterséges műhó. Az alpi gleccserek 1931 és 2021 között tömegük több mint felét, 54 százalékát veszítették el, ami több mint 150 köbkilométernyi jeget jelent.

A kérdés jelenleg az, hogy a megváltozott éghajlati viszonyok tekintetében mi lesz a sorsa az alpesi és magyarországi síparadicsomoknak? Képesek lesznek az alkalmazkodásra?

2011 és 2022 között a földfelszín átlaghőmérsékletének emelkedése egyre intenzívebbé vált, ~1,3 °C-kal volt magasabb az iparosodás előtti szintnél.

Európában a hőmérséklet még gyorsabban, hozzávetőleg 2-2,2°C-kal nőtt ugyanebben az időszakban. A téli sportok főszezonja Európában decembertől áprilisig tart. Ebben az öt hónapban az átlaghőmérséklet 1,58-1,93 ºC-kal emelkedett.

Az előrejelzések azt sugallják, hogy az átlaghőmérséklet Európában ebben az évszázadban is a globális átlagnál nagyobb ütemben fog emelkedni, legalább 1,2 ºC-kal, de akár 8 °C is lehet a melegedés. A legjelentősebb felmelegedés Északkelet-Európában, az Alpokban és a mediterrán országok szárazföldi területein várható, míg a legalacsonyabb felmelegedés Nyugat-Európában.

1. ábra Az előrejelzett évi középhőmérséklet-emelkedés az évszázad végéig 2,6 ºC-os (SSP1-2.6) és 8,5 ºC-os (SSP5-8.5) globális átlaghőmérséklet esetén Európában az 1960 és 2020 közötti átlaghoz viszonyítva (Forrás: IPCC AR6)

Az 1950-es évek óta átlagosan 1,5-2 héttel csökkent a hótakarós napok száma az Alpokban és a Kárpátokban.

Az Alpokban a hóvastagsága várhatóan átlagosan 25-30 százalékkal fog csökkenni 2050-ig, a közelmúlt (1986–2015) átlagához képest. Az évszázad végére a legoptimistább előrejelzések szerint akár 40-45 százalékkal, a legpesszimistábbak szerint akár 90 százalékkal is csökkenhet a hó vastagsága a hegység 2000 méter alatti területein.

Mindennek a kulcsa az alkalmazkodás

A klímaváltozás a 21. században mindenképpen folytatódni fog. Ha most leállítanánk minden ÜHG-kibocsátást, a hőmérséklet akkor is emelkedne, és még évtizedekig nem történne jelentős változás a kialakult éghajlati trendekben. Ennek oka, hogy a szén-dioxid akár 150 évig is a légkörben tartózkodhat. A rövidtávú intenzív melegedést a metán okozza.

A természetes hó vastagsága és mennyisége egyértelműen csökkenni fog a hegyvidéki területeken. A gleccserek visszahúzódása, a hóhatár megemelkedése megállíthatatlan.

Az olyan téli sportok, mint a síelés, a snowboardozás vagy a szánkózás mára több milliárd dollárt érő iparággá nőtték ki magukat.

Közvetve és közvetlenül egy egész iparágat érinti a hőmérséklet jelentős emelkedése. Mialatt világszerte nyitnak az új síközpontok (Kína az elmúlt 5 évben 102 új központot nyitott, Oroszország 11-et) és hatalmas vonzerővel és gazdasági potenciállal bírnak a sípályák, közben sérülékenységük egyre fokozódik.

2. ábra A statisztikailag szignifikánsan csökkenő (kék pontok) és növekvő (piros pontok) tendenciával rendelkező síterepek Európában 1985 és 2020 között a síszezon hosszára vonatkozóan.
Átlagos változás: -34 nap/évtized (Forrás: ESP)

Svájcban a nyári gleccsersízés bevételei a COVID járvány előtti 10 évben 25-26%-kal estek, St. Moritz üdülővárosba és Graubünden kantonba az utószezoni síelés céljából érkező turisták száma 30%-kal csökkent. A graubündeni turisztikai hivatal szerint ennek az oka, hogy május és október között a jelenlegi üzemeltetési gyakorlat és a kedvezőtlen hóviszonyok miatt nem fenntarthatók gazdaságosan a sípályák, a kora őszi és késő tavaszi/nyári hóágyúzás költségei 40-50%-kal magasabbak, mint a téli hideg, fagyos szezonban.

De nem csak a mi kontinensünkön, hanem a tengerentúlon is érezteti hatását az éghajlat változása. A hótakaró és a látogatások közötti szoros összefüggés miatt a kevesebb téli hó az Egyesült Államoknak évente egymilliárd dollár veszteséget és 17-18 ezerrel kevesebb munkahelyet jelentett 2001 és 2016 között a gyenge hószezonos években.

Nem csak a szabadidő turizmust, hanem a hivatalos sport iparágat is érinti a felmelegedés. A legvalószínűbb, hogy a korábbi téli olimpiai helyszínek közel fele marad már csak alkalmas újabb olimpia megszervezéséhez. 21 korábbi helyszínből 8-10 maradhat optimális olimpia megszervezéséhez, ha csak a természetes havat nézzük. Azonban a mesterséges hógyártás és hófelhalmozás segítségével a többi helyszín is alkalmas maradhat, de ennek hatalmas költségei és környezetre gyakorolt hatásai vannak.

Síelhetünk a jövőben továbbra is vagy nézzünk új sportok után?

A legtöbben tisztában vannak a mesterséges hókészítés újításával, ennek alkalmazása az olimpiákon is elterjedt. Valójában az 1980-as Lake Placid-i játékok óta használják a hóágyúzást és a mesterséges havat. 2018-ban már szinte teljes egészében a műhó uralta a Pjongcshang-i eseményt. Ezeken a játékokon a hó 98%-a mesterséges volt. A mesterséges hó a sípályák használatán túl a szezonon kívül is hasznos lehet, de hatással van az éghajlatra. A mesterséges hó létrehozásához nagy mennyiségű vizet és energiát kell felhasználni. Ezen túlmenően szükséges vegyszerek hozzáadása a fagypont növelése és a hó szerkezetének javítása érdekében. A szakemberek között vita van ennek rövid és hosszútávú hatásairól. A legelfogadottabb álláspont szerint rövidtávon hasznos és csökkenti a negatív hatásokat (pl. albedó, hűtőhatás, lefolyás/víz utánpótlás stb.), hosszútávon viszont fokozza az éghajlatváltozást.

Az alpesi települések közel mindegyike a téli turizmustól függ. Az évszázad végére azonban a gleccserek visszahúzódása és a hótakaró markáns csökkenése miatt az Alpok szinte összes síterepe bezárhatja kapuit, ha nem alkalmazkodnak a változásokhoz. Azonban ma már minden síterep rendszeresen használja a hóágyúzást és a mesterséges hófelhalmozást. Az IPCC szerint – amely elsősorban a legpesszimistább forgatókönyv szerint alkotott vélemény – ez a módszer hosszútávon gazdaságilag nem fenntartható, azonban a gazdasági szakemberek és a mérnökök szerint ez az egyetlen lehetőség arra, hogy a télisportokra épülő turizmus a jövőben se omoljon össze.

A hógyártás szempontjából fontos a szezonon belüli hasznosulás: például, ha a szezont túlságosan elnyújtva több havat készítenek, mint ami a természetes ciklusba beleillene, az problémákat okozhat a helyi ökoszisztémák vízháztartásában. Azonban Ausztriában, Németországban és Svájcban is készültek már olyan helyi jogszabályok, melyek szabályozzák a mesterséges hó mennyiségét és alkalmazását.

Az Európai Unió és az alpesi turizmusban érintett tagállamok létrehoztak több adatszolgáltató programot és alkalmazást, melyek segítségével hosszútávú alkalmazkodási stratégiákat dolgozhatnak ki a helyi döntéshozók és az érdekeltek. Ilyen például a Blue Action keretében kifejlesztett finn SnowAPP, ami havi előrejelzést biztosít a hógyártáshoz szükséges időjárási feltételekről, ezzel segítséget nyújtva a síterepet üzemeltető menedzsmentek tervezési feladatihoz. Ezt a programot már Ausztriában és Németországban is használják. Másik sikeres applikáció az Alpssnow, amely havi és negyedéves előrejelzést szolgáltat a szezonról, napi kétszeri frissítéssel.

Egy új, olcsó, de időigényes és csak lokálisan használható módszert, az ún. fóliázást fejlesztettek ki „gleccservédők”. 2005-ben az ausztriai Stubai és a svájci Andermatt próbálkozott meg először azzal, hogy jól szigetelő fóliával takarja le hómezőit és gleccsereit a nyár kezdete előtt, hogy minél több havat mentsenek meg a következő hideg időszakig. A próbálkozás sikeres lett és egyre több helyen, már nem csak az Alpokban követik a módszerüket. Más gleccserekhez inkább hóágyúkat vagy melegben is üzemelő hókészítő gépeket telepítettek, mint Pitztal vagy Zermatt. A cél ugyanaz, szeptember végére annyi havat megmenteni, hogy kezdődhessen a szezon, ha síterepekről beszélünk.

A szakemberek is tisztában vannak azzal, hogy nem ez a megoldás a gleccserek olvadásának megállítására, de értékes adatokhoz jutottak az előző években a folyamatos mérések alatt. 15 év adatai szerint nyaranta 50-70% havat tudnak megmenteni, ez még nem elég ahhoz, hogy a folyamatot megfordítsák, ahhoz viszont igen, hogy lassítsák a nyári hóolvadást és hóvesztést.

Magyarországon évről-évre egyre népszerűbbek a különböző téli sportok. A hazai sípályák az alacsony domborzat és a nem megfelelő éghajlati adottságok miatt jóval kitettebbek az időjárás változékonyságának. Idehaza az elmúlt 30 évben közel 2/3-ával csökkent az 50 centimétert meghaladó hó vastagsága és közel 50%-kal a 30 cm-nél vastagabb hótakarós napok száma. A hóágyúzásra alkalmas napok száma erőteljes csökkenő tendenciát mutat, ami csak tovább rontja a hazai síturizmus helyzetét. Hazánkban, ha a jövőben gazdaságosan szeretnének működni a síközpontok és sípályák, akkor a mostaninál jóval több (egyes becslések szerint a mostani költségvetésük 4-5-szörösét) pénzt kell majd a pályák fenntartására költeniük és az alpesi alternatívákon túl saját megoldásokat kellene találniuk.

A jövőben is folytatódni fog a hőmérséklet emelkedése. Azonban az emberi leleményesség, a mérnökök, kutatók és szakemberek tudásának segítségével a síturizmus vége nem a közeljövőben fog bekövetkezni, de komoly alkalmazkodást fog elvárni és új innovatív, fenntartható, költségkímélő és a környezetet kevésbé terhelő módszereket kell alkalmazni ahhoz, hogy unokáink és dédunokáink is élvezhessék a téli sportok örömeit. A síterepeknek tovább kell javítaniuk fenntarthatósági gyakorlataikat és saját kibocsátásaikat, miközben innovatív módszereket kell találniuk a kevesebb havazás és csökkenő hómennyiség kezelésére és üzleti modelljeik átalakítására. Tehát a kulcs itt is az alkalmazkodás!