Az orosz-ukrán háborúra az Európai Unió szankciókkal válaszolt, hogy meggyengítse az orosz gazdaságot, egyben segítse Ukrajnát. Részben hatásosnak bizonyultak az intézkedések, hiszen a rubel dollárhoz viszonyított értéke hirtelen új történelmi mélypontra süllyedt. Azóta azonban visszanyerte korábbi értékét, sőt rekord magasságokba emelkedett.
A rubel erősödésének egyik fontos eleme az orosz energiahordozók rubelben történő kifizetése, amelyet azóta is élénk politikai-, jogi és pénzügyi vita kísér. A nemzetközi vitáról Dr. Tóth Máté energiajogyász szakértői véleményét is kikértük.
Ábra: Rubel értéke dollárban kifejezve 2021. novembertől napjainkig
Forrás: https://tradingeconomics.com/rubusd:cur
A Bizottság, és az őt támogató fő politikai pártok rövidebb-hosszabb távon szeretnék megvalósítani az orosz gáz- és olaj importjának EU-szintű szankcionálását, annak ellenére, hogy a tagállamok vezetői idén márciusban abban egyeztek meg, hogy nem lesznek az energiaellátást érintő szankciók. A Bizottság ennek megfelelően szisztematikusan orosz import ellenes kommunikációt folytat a háború kitörése óta, ezzel együtt az Unió energiaellátásának függetlenítését tervezi és az orosz gázbeszerzések csökkentése van napirenden.
Be kell látnunk, hogy ezzel a kommunikációval – vagyis a szankciók lebegtetésével – azt érte el Bizottság, hogy az egyébként is rendkívül magas olaj és gáz árak még tovább emelkedtek. Már az is nagy mértékben befolyásolja ugyanis a földgáz világpiaci árát, hogy szóba került az import-tilalom lehetősége.
Vlagyimir Putyin, orosz elnök a szankciókra válaszul elrendelte, hogy április 1-től a külföldi vevőknek rubelben kelljen fizetniük az orosz gázért, egy speciális számlát nyitva az állami irányítású Gazprom Banknál. A bejelentés nagy port kavart és vita azóta is újból és újból fellángol.
Magyarország és mellette több európia ország is elfogadta ezeket a feltételeket, a saját gazdasági és társadalmi érdekeketelőtérbe helyezve felelős döntést hoztak.
Ebben a kérdésben az importálóknak tulajdonképpen nem volt igazán választásuk, hiszen az elfogyasztott gáz ellenértékét meg kell fizetni. A felek teljes jogviszonyát a gázszerződések szabályozzák, ezzel mindkét felet korlátozva. Ami nincs leírva a titkosított szerződésekben, arra a felek később nem hivatkozhatnak. A felek tárgyalásai nem relevánsak, kizárólag a szerződés szövege a mérvadó.
A szerződések a háború kontextusában kényes geopolitikai és ellátásbiztonsági kérdéssé váltak. Putyin április 1-től hatályos rendelete, miszerint a vásárlónak a Gazprom Banknál nyitniuk kell egy euró vagy dollár, illetve egy rubel számlát, majd átváltást követően rubelben kell rendezni a gázszámlát minden bizonnyal ellentétes a korábban megkötött szerződések tartalmával, mivel azok pontosan meghatározták a fizetés pénznemét. Ennek ellenére ez mégsem minősül szerződésszegésnek.
A feleket a szerződésben foglaltak szerint együttműködési kötelezettség terheli, ami alapján az egyik fél nyomós érdekét a másik félnek respektálnia kell, főleg, ha az csak egy technikai módosításra vonatkozik. Az oroszok tehát hivatkozhatnak a háborús helyzet miatt kialakult közérdek védelmére, hiszen a rubel árfolyama romlik a szankciók miatt, és ez az orosz lakosságot, valamint a Gazprom befektetőit kedvezőtlenül érinti.
Tehát a fizetés teljesítését egy technikai jellegű módosítás miatt nem tagadhatják meg a vevők, ráadásul a Bizottság azon elképzelése sem reális, hogy az orosz gázvételezés a közeljövőben radikálisan csökkenthető. A hosszútávú szerződések általában kimondják, hogy akkor is ki kell fizetni a szerződött gáz árának a 80%-át, amennyiben a vevőnek nincs rá szüksége (ezt nevezik „take or pay”-nek). A hosszútávú szerződések által meghatározott feltételek között a lekötött gáz mennyiségének módosítása, ellentétben a fizetség pénznemével, nem egy technikai jellegű módosítás, így arra nem terjed ki a felek együttműködési és elfogadási kötelezettsége. Vagyis a lekötött földgáz mennyiségét, Európa csak annyiban csökkentheti, amennyiben ehhez a Gazprom hozzájárul.
Az oroszok teljesítették a gázszállítási kötelezettségüket a szerződésekben foglaltak szerint. A lengyel, a bolgár és a finn szállítások leállításához az vezetett, hogy a vevők nem voltak hajlandók az új feltételek szerint fizetni a már átvett gázért. Az oroszok által kidolgozott fizetési mechanizmusnak van egy sarkalatos, nehezen megfogható aspektusa.
Az Európai Bizottság sokáig azt az üzenetet közvetítette egy kötelező erővel nem rendelkező úgynevezett „non-paper” állásfoglalásban, hogy ez a fizetési mechanizmus sértheti a 2014-es orosz jegybankra vonatkozó szankciót. Ezzel nehéz helyzetbe hozva az európai vevőket, hiszen ők csak arra hivatkozva tagadhatják meg a fizetést, ha azt a Bizottság ezt jogilag kötelező erővel kifejezetten megtiltja.
Dr. Tóth Máté energiajogász szerint a felvásárló fél felelőssége nem terjed ki arra, hogy egy másik számlán a gázt befogadó fél a befizetésére való tekintettel vegyenek fel hitelt az orosz jegybanktól, illetve azért sem tehető felelőssé, hogy azt a pénzt, amit a leszállított gázért fizet, mire használják fel a későbbiekben, vagyis ilyen értelemben nem kötelezhető arra, hogy ne teljesítse a szerződésbe foglaltakat.
A felhasználó akkor cselekszik helyesen, ha a szerződésben foglaltak szerint jár el, vagyis határidőre fizet, adott pénznemben, egy dolog mentené fel ez alól, az EU kötelező joga, aminek hatálya kiterjedne nem csak az államokra, de az európai székhelyű vállalatokra is. Ezen feltételek mellett az európai jog a szerződésre kikötött anyagi jog szerint értelmezett struktúrában az anyagi jog helyére lépne és felülírná azt. De az Európai Unió és egyik tagállam sem alkotott olyan kötelező rendelkezést, ami tiltaná a szerződések teljesítését.
Az energiajogász véleménye szerint nemzetközi fórumra vitt kereskedelmi jogvita befektetővédelmi vitává fordulhat át, hiszen nem szabad elfelejtkeznünk arról, hogy az energiakereskedelemben befektetői szereplők is vannak, akik egy esetleges szerződésfelmondás esetén jelentősen károsulhatnak. A befektetővédelem szerint nem vehetik figyelembe a háborús konfliktusokat, a politikai vitákat és a nemzetközi fórum felelősségre vonhatná az Európai Bizottságot, ha úgy ítélnék meg, hogy indokolatlanul kényszerítette a feleket a teljesítés megtagadására és kártérítést kellene fizetnie a befektetők számára.
A vitás kérdés már május 4-én eldőlni látszott, mikor is az uniós szankciók hatálya alatt álló orosz jegybankot kivették az átváltási folyamatból, és helyette Nemzeti Elszámoló Központ váltja moszkvai tőzsdei árfolyamon a beérkezett eurót, vagy dollárt rubelre, hogy ne merülhessen fel a szankciószegés lehetősége és bárki tudjon vásárolni gázt.
A jelenlegi rendkívüli gazdasági következményeket eredményező háborús helyzetben olyan higgadt és ésszerű döntésekre van szükség, melyek az orosz földgázimport kapcsán felmerülő jogi kockázatokat sem hagyják figyelmen kívül. A legutóbb kiadott frissített iránymutatás azt igazolja, hogy a Bizottság ennek fényében belátta, hogy a korábbi feltételek szerint is rendben voltak a gázszámlafizetések.
Az iránymutatás az orosz jegybankkal történő üzletelés és annak felelősségi kérdését, azzal zárta le, hogy miután az euró vagy dollár alapú számlára megtörtént az átutalás, a vásárló félnek nyilatkozatot kell tennie arról, hogy ezzel teljesítettnek tekintik a fizetési kötelezettségüket. Az iránymutatás szerint a gázbeszerzések a továbbiakban zavartalanul folytatódhatnak.
