#földgáz.. Az uniós hatóságok az elkövetkező hónapokban tárgyalásokat kezdenek az Oroszországi Föderációból érkező gázszállításokról – állította a napokban Thierry Mariani az Európai Parlament egyik francia képviselője. Ha ez igaz, akkor ez felér a szankciós politika kudarcának a nyílt hivatalos beismerésével. A nem hivatalos beismerés egyébként már megtörtént, nem találják ki, Guy Verhofstadt volt kivételesen ennyire őszinte - az Európai Liberálisok frakcióvezetője – az ő szokott stílusában.
Idézzük csak fel REPowerEU program eredeti tartalmát 2022. májusából. Az EU, mint mindig, persze akkor is nagyon eltökélt volt a retorika szintjén – „Az Európai Bizottság célja, hogy Európa 2027-re függetlenné váljon az orosz fosszilis tüzelőanyagoktól, mindenekelőtt a földgáztól. Már a 2022-es év vége előtt kétharmaddal csökkenteni akarjuk az orosz gáz iránti uniós keresletet.” A számok nyelvén: 2022 év végéig ki akarták váltani az éves 160-180 milliárd m3 orosz földgázimport 66%-át, azaz 100-120 milliárd m3-t, más forrásokból való beszerzésekkel. Maradjunk abban, hogy az ambiciózus terv ellenére a 2022/2023-as fűtési szezont még a betárolási időszakban bőségesen rendelkezésre álló orosz gázimportból sikerült megoldania a Nyugat-Európai országok jelentős részének, hiszen teljes kapacitással működött a Testvériség vezeték és sokáig működött az Északi Ármlat-1 is.
És mi lesz 2023-ban? Nézzük, mit mond erről az EU Bizottság – „30 milliárd m3 gáz hiányozhat 2023-ban Európából” (Ursula von der Leyen), Nemzetközi Energiaügynökség –„akár 60 milliárd m3 gáz is hiányozhat” (Fatih Birol), saját számítások - lesz az – mármint a hiány - 100 milliárd m3 is.
A világ teljes LNG tanker flottája jelenleg 700 hajóból áll, 10 átlagos tanker tud 1 milliárd m3 gáznak megfelelő LNG-t szállítani 4-6 hetes fordulókkal. A Nemzetközi Energiaügynökség hiánybecslését alapul véve, a 60-70 milliárd m3 többlet LNG szállítása az EU-ba igénybe venné a rendelkezésre álló összes LNG tankert másfél hónapra. Ha ezt hozzáadjuk a nagyjából 100 milliárd m3 alap LNG igényhez, akkor ez azt jelentené, hogy az EU-nak le kéne kötnie a világ összes LNG tankerét 3-4 hónapra. Hol marad addig a világ többi része? Például Ázsia, mint a legnagyobb LNG importőr?
De hát ennyi LNG sem fog rendelkezésre állni 2023-ban. Az eddigi kötések alapján, optimális esetben 30-35 milliárd m3-ről beszélhetünk. Tehát sem elég LNG tanker, sem elég LNG, sem elég LNG gyártó és fogadó infrastruktúra nem lesz 2023-ban a hiány pótlására. Továbbra is szükség lesz így az orosz gázra. Ha nem menne a mi bőrünkre, akár fotelből is szemlélhetnénk majd azt a kommunikációs bravúrt, ahogy a Bizottság a totál vereséget sikertörténetté varázsolja.
#kőolaj.. Nyomott áron veszik az oroszok olaját Ázsiában. A nem piaci árazású orosz Ural alaptípus hordójáért 38 dollárt adtak, de Moszkvának még így is megéri az export, miután a kőolajkutakat nem lehet úgy lezárni, lefolytani, mint a földgáz-kitermelő kutakat. Megéri tehát ilyen áron is exportálni. A Brent olaj ára összehasonlításképpen jelenleg: 78,6 dollár, a WTI-é: 73,7 dollár. Az Uráli olaj ennek a fele, de ez nem kell Európának, mert Európa ennyire jól áll.
Nem véletlen tehát, hogy virágzik az orosz kőolaj kínai és indiai viszonteladása. Virágzik az indiai finomító biznisz, az indiaiak viszik az EU piacra a finomított termékeket. Mindez persze árdrágító hatású. Az EU napi 1,5 millió hordó gázolaj importjából 1 milliót importált eddig Oroszországtól, ennek a hiánynak a pótlásában India a legnagyobb játékos, de több jelentkező is van. Kérdés, hogy sikerül e?
Nem ez jelenti azonban a legnagyobb veszélyt az Európai piacra. Az oroszoknak létezik egy olyan forgatókönyve is a saját olajkitermelésükkel kapcsolatban, amiben tartósan csökkentik a kitermelést. Ha ez bekövetkezik és eközben Kína gazdasága újból erőteljesebb növekedési pályára áll a Covid-miatti korlátozások feloldása következtében, sokkal komolyan kőolajhiány várható - magasabb árakat eredményezve.
#atom.. Az energiaválság hatására valamennyi EU tagállamban növekszik az atomenergia társadalmi támogatottsága. Egy év alatt 26-ról 40%-ra nőtt a technológiát támogatók és 26-ról 15%-ra csökkent az azt elutasítók aránya az Európai Unió felnőtt lakosságában. A támogatottság Magyarországon a legmagasabb: 68%. A magyarok mindössze 3%-a ellenzi az atomenergiát.
Miután az EU sokáig nem ismerte el fenntarthatónak és klímabarátnak az atomenergiát, az Európai Zöld Megállapodás végrehajtása értelmében 2019-től felgyorsult az atomerőművek tervezett leállítása Nyugat-Európában. Ilyen tervek készülnek többek között Svédországban, Hollandiában, Belgiumban, Spanyolországban – természetesen Németországban – Franciaországban is jelentős csökkentést határoztak el az atomerőművek áramtermelési részesedésében. Olaszország, Portugália, Ausztria, Dánia pedig továbbra is ragaszkodott az atomenergia ellenes álláspontjához.
Ha egy erőmű esetében végleges leállítást terveznek, akkor a felújítási és fejlesztési programokat többnyire nem hajtják már végre, hiszen az erre fordított pénzt a beruházó nem tudja visszatermelni. Ezért ezeket az erőműveket már csak évekig tartó tesztelés és próbaüzemeltetés után lehet majd újra üzembe helyezni, rövid távon ez sem jelent majd megoldást.
A bajban sok tagállam rájött arra – amit mi mindig is mondtunk – hogy az atomenergia ellátásbiztonsági és klímavédelmi szempontból megkerülhetetlen. Az ellátásbiztonságot és a klímavédelmet egyidejűleg csak atomenergiával lehet jelenleg megvalósítani. Az 1600 - 2000 órában rendelkezésre álló napenergia és a maxiumum 2400 órában rendelkezésre álló szél nem tudja kielégíteni a 8760 órából álló év áramigényét.
Na de működnek-e a nagy atomenergia-tervek orosz urán nélkül? A világ számos hatalma felgyorsította az új atomerőművek építésére vonatkozó terveit. A szakértők azonban aggódnak, hogy az orosz uránra való globális ráutaltság szűk keresztmetszet lehet az atomenergia növelésére irányuló törekvésekben. Jelenleg az amerikai atomenergetikai cégek az általuk felhasznált dúsított urán mintegy felét orosz forrásból vásárolják.
Az atomerőművek építésében Oroszország világelső. A Roszatom valósítja meg a világ összes nukleáris technológiai beruházásának 76%-át, 35 atomerőművi blokkot építve egyidejűleg a világ 12 országában (2020-as állapot szerint). Az atomerőmű építés mellett fűtőelemeket gyártanak száz atomerőművi blokk ellátására, a használt fűtőelemeket szolgáltatásként visszaszállítják, hosszútávra eltárolják és tavaly júniustól újrahasznosítják, melynek eredményeként a Belojarszki Atomerőmű BN-800 reaktora 100%-ban újrahasznosított fűtőelemekkel működik. Az atomerőmű építés képzeletbeli dobogójának második helyén Dél-Korea áll négy-, Kína és Franciaország két-két reaktor anyaországon kívüli építésével. A valaha volt legnagyobb ellenlábas az amerikai Westinghouse ott tart, hogy a legnagyobb részvényese a japán Toshiba letiltotta az új atomerőmű építésekről – a sorozatos hibák, költség- és időtúllépések miatt, és csak a fűtőelemgyártásban vehetnek részt. Ezért nyomulnak annyira ezen a fronton.
De itt is Oroszország dominál. A Roszatomhoz tartozó TVLA gyártja globálisan a nukleáris fűtőanyagok mintegy 40%-át, urándúsító kapacitásai pedig megközelítik a világon rendelkezésre álló összkapacitás felét. Az urándúsítás rendkívül energiaigényes, nem meglepő hogy a világban nem sok helyen áll rendelkezésre együtt az olcsó energia és a megbízható dúsítási technológia. Nem véletlen, hogy az USA az oroszoktól szerzi be a dúsított urán szükségletének a felét, nem véletlen, hogy ezt a területet máig nem érintették a korlátozások.
Európában bezzeg ezerrel dübörög a Roszatomot érintő szankciók tervezése. Vehetünk majd megbízhatatlan Westinghouse fűtőelemeket és lehetünk élő kísérleti nyulak a nukleáris biztonság újból megteremtése érdekében. És mindezért nem nekünk fizetnek sok pénzt, hanem még mi fizetünk érte.. és még imádkozhatunk is azért, hogy csak pénzben és nem emberéletekkel.
Fotók: pixabay.com
