Párizsi Megállapodás? Felejtsük el a 1,5 fokot, örüljünk, ha sikerül 2 fok alatt tartani a globális felmelegedés mértékét

1. ábra A fosszilis alapú szén-dioxid (CO₂) kibocsátás (milliárd t) 1750 óta. Láthatjuk, hogy az ipari forradalom előtt a kibocsátás nagyon alacsony volt. A kibocsátás növekedése a 20. század közepéig még viszonylag lassú volt. 1950-ben a világ ~6 milliárd tonna CO₂-t bocsátott ki. 1990-re ez csaknem megnégyszereződött, és elérte a 22 milliárd tonnát. A kibocsátások továbbra is gyorsan növekednek most évente több mint 34-35 milliárd tonnát bocsátunk ki. Forrás: saját szerkesztés az Our World in Data alapján

Az üvegházhatású gázok* légköri koncentrációja a természetes folyamatok és az emberi tevékenységből származó kibocsátások, a források és a nyelők közötti egyensúlyt tükrözi. Az emberi tevékenység következtében a légkörben az üvegházhatású gázok növekvő szintje a jelenkori éghajlatváltozás egyik fő mozgatórugója.

Az elmúlt 800 ezer évben biztosan nem volt annyi szén-dioxid az atmoszférában, mint most. Az üvegházhatás egyre erősödik, melynek köszönhetően megállíthatatlanul emelkedik a globális átlaghőmérséklet. Az emelkedés mértéke 1880 óta ~1 ^oC.

2. ábra A szén-dioxid (CO₂) légköri mennyisége az elmúlt 800 ezer évben. A hőmérséklet változása és a szén-dioxid koncentrációja közötti korreláció erős. Forrás: Snyder et al. 2016; Stips et al., 2016; NOAA; Copernicus

Közel négy évtizede léptünk az intenzív felmelegedés időszakába, amit jól reprezentál az a tény, hogy 1980 óta mérték a tíz legmelegebb évet a bolygón, és a 2010 és 2022 közötti időszakra esik a nyolc legmelegebb év a hiteles mérések kezdete óta.

A globális átlaghőmérséklet 2022-ben mintegy 1,15 (±0,12) ^oC-kal haladta meg az iparosodás előtti (1850–1900) átlagot a Meteorológiai Világszervezet (WMO) által közölt 2023-as adatsor szerint.

Miközben egyre intenzívebb a hőmérséklet-emelkedés, 2021-ben és 2022-ben átmenetileg megtorpant a folyamat. Ennek oka pedig az erős La Niña jelenség volt a Csendes-óceánon, mely 0,3-0,4 ^oC-kal csökkentette a globális átlaghőmérsékletet. Azonban 2023 második felétől felerősödő El Niño várható, melytől a klimatológusok azt „várják”, hogy 2024-ben hírtelen „megugrik” a hőmérséklet emelkedése és a dobogós évek egyike lehet.

Nem csak globális szinten intenzív a hőmérséklet emelkedése, hanem a mi régiónkban Európában is. A teljes földi mérőállomásadatok alapján az ötödik, Európában a második, Magyarországon a harmadik legmelegebb év volt 2022.

A WMO „Az éghajlat állapota 2022-ben” című jelentése szerint a szélsőséges hőhullámok, aszályok és pusztító áradások milliókat érintettek és dollár milliárdokba kerültek 2022-ben. A tengerszint emelkedésének üteme 1993 óta megduplázódott. 2020 januárja óta közel 10 mm-rel emelkedett, és 2022-ben új rekordmagasságot ért el. Az elmúlt két és fél év önmagában a tengerszint teljes emelkedésének tíz százalékáért felelős, mióta közel negyven évvel ezelőtt megkezdték az összetett műholdas méréseket is.

A sarki jég olvadása tovább gyorsult az elmúlt években, sőt már nem csak az északi félteke alacsonyabb szélességein, de az Antarktiszon is erősödő olvadást tapasztalhatunk. Nyaranta Grönlandon már nulláról kettőre emelkedett az esős napok száma és az elmúlt húsz évben közel minden évben elfordultak olyan napok, amikor elérte a 15-20 ^oC-ot a hőmérsékleti anomália pozitív irányba a szigeten.

Történelmi forróság és aszály pusztított az északi felteke nagy részén 2022-ben, augusztusban árvizek, kő- és földcsuszamlások voltak a mediterrán térségben, Horvátországban négy nap alatt három tornádót is megfigyeltek, de ami a legaggasztóbb az, hogy az átlagnál 4-5 ^oC-kal melegebb volt a Földközi-tenger. Volt olyan atlanti hurrikán, amely 2000 km-rel északabbra alakult ki, mint ahol megszokott és bombaciklon (viharciklon) tombolt Észak-Amerikában karácsonykor. De a déli félteke is bővelkedett extrém szélsőségekben, pl. Ausztráliában soha nem látott árvizek pusztítottak, az Andokban hőmérsékleti minimum rekordokat regisztráltak hónapokon keresztül és az Antarktisz is elérte a valaha mért legkisebb jégkiterjedését.

---

A jelenleg érvényben lévő klímapolitikák alapján a század végére 2 °C feletti hőmérséklet-emelkedés várható az iparosodás előtti időkhöz képest, ami egyrészt további szélsőségeket fog indukálni, másrészt nagyon messze van a Párizsi Megállapodás céljaitól. (Itt meg kell jegyezni, hogy bármilyen természetes hatótényező képes ezt felgyorsítani vagy lassítani, de akár nagyon kis eséllyel megfordítani is.)

Mit is jelent ez?

Az IPCC AR6 jelentése szerint a Párizsi Klímaegyezményben meghatározott 1,5 ^oC-os határérték – átmeneti – túllépésének valószínűsége az idő előrehaladtával egyre nő és várhatóan a 2030-as évtizedben a hőmérséklet emelkedése tartósan meghaladja ezt a küszöbértéket. Ez még akkor is megtörténne, ha az emberiség már ma markánsan csökkentené az ÜHG-kibocsátását, ugyanis a szén-dioxid 50-200 évig, a metán néhány évig, az üvegházhatás 6 százalékáért felelős dinitrogén-oxid évtizedekig és a csak emberi forrással rendelkező halogénezett és fluorozott szénhidrogének, akár két-három ezer évig is a légkörben tartózkodhatnak és fokozzák az üvegházhatást.

Rövidtávon (maximum két-három évtized) nagyrészt egyértelműen a metán okolható a hőmérséklet intenzív emelkedéséért, mivel jóval nagyobb a hőmegtartóképessége, mint a szén-dioxidnak. A szén-dioxid után a második legfontosabb üvegházhatású gáz. A metán azonban mintegy 200-szor kisebb mennyiségben van jelen a légkörben és csak néhány évig marad meg ott, míg a szén-dioxid akár 200 évig is. Másképp fogalmazva: a metán gyorsan melegít, de hamar kiülepedik a légkörből, míg a szén-dioxid évtizedről-évtizedre kisebb mennyiségű hőt tart vissza folyamatosan.

3. ábra A hőmérséklet 1,5 ^oC-ot meghaladó tartós átlépési ideje: a lineáris-trend szerint 2035-ben várható, az IPCC már a 2029-2030-as évre valószínűsíti. Forrás: Copernicus/CCS

A tudomány mai állása szerint – a mostani kibocsátások alapján – a 21. század közepén a 2 ^oC-ot, sőt 2080-ra akár a 2,5-2,8 ^oC-ot is átlépheti a globális átlaghőmérséklet emelkedése, de a legpesszimistább forgatókönyvek szerint a 4 ^oC sem kizárható. Ez utóbbi akkor valósulna meg, ha 2050-ig tovább emelkedne az ÜHG-kibocsátás és utána is csak mérsékelten csökkenne.

Bár a világ kibocsátásainak 80-82 százalékáért felelős G20-ak még mindig nem tesznek eleget a vállalások területén, volt némi előrelépés az elmúlt években az orosz-ukrán háború kitöréséig.

Erre példa az Egyesült Államok tiszta energiát támogató infláció elleni törvénycsomagja (Inflation Reduction Act). Eszerint a tiszta energia kapacitást megnégyszerezik 2035-re. Becslések szerint így 40 százalékkal csökkennének az ország kibocsátásai ebben az évtizedben, azonban a háború és a globális gazdasági válság miatt az Egyesült Államok kibocsátása növekedhet és 2040-re tolódhat a vállalás teljesítése.

Az Európai Unió közössége Svájccal, Izlanddal és Norvégiával kiegészülve új klímacélokat fektetett le az elmúlt években (pl. Fit for 55). Egy új európai klímarendeletet alkottak, amely jogi kötelezettséggé teszi az EU azon klímacéljának elérését, hogy 2030-ig legalább 55 százalékkal csökkentse az uniós kibocsátásokat. Az európai országok új jogszabályokon dolgoznak annak érdekében, hogy elérjék ezt a célt, és 2050-re klímasemlegessé tegyék az EU-t. Néhány elemző kételkedik abban, hogy az európai közösségnek sikerül-e 2030-ra 55 százalékkal csökkenteni a kibocsátását, ugyanis a 2022-ben kezdődő energiaválság miatt sorban nyílnak újra a fosszilis alapú erőművek, de pozitív változás, hogy zöld címkét kapott az atomenergia.

Az energiaválságnak csak csekély mértékben kitett Ausztrália 2030-ra 43 százalékkal, 2050-re pedig nullára csökkenti a szén-dioxid-kibocsátását, az ausztrál parlament 2022-ben elfogadott új klímavédelmi törvénye alapján. Hasonló törekvései vannak Dél-Koreának és Japánnak is. Sajnos a többi nagy kibocsátó részéről egyelőre komoly erőfeszítéseket nem látunk, különösen Kína és India ÜHG-kibocsátás növekedése aggasztó. Azonban nemrég Kína bejelentette, hogy 2060-ra klímasemlegessé válna és amennyiben sikerülne neki, akkor a felmelegedés mértéke 0,25-0,3 ^oC-kal mérséklődne.

4. ábra Ahhoz, hogy tartsuk a párizsi célokat, a globális CO₂-kibocsátásnak el kell érnie a nettó nullát a globális felmelegedés korlátozása érdekében. A nettó nulla szén-dioxid-kibocsátás elérése 2050-re évente körülbelül 1,4 GtCO₂ csökkentést igényel, hasonlóan a COVID-19 alatti időkhöz. Forrás: saját szerkesztés a  GCP/IPCC alapján

Milyen világot jelentene az a bizonyos 1,5 és 2 oC?

I. Ha kevéssel 1,5 oC alatt sikerülne tartani a felmelegedést – legkevésbé pesszimista forgatókönyv –, akkor a maihoz közel hasonló, de szélsőségekkel növelt éghajlati viszonyok maradnának a Földön. Mind a minimum, mind a maximum hőmérsékletek tovább emelkednének. Az országok a globális szén-dioxid-kibocsátást 2050-re szignifikánsan csökkentik, kis eséllyel (Ti<5%) 2080 és 2100 között lassú visszahűlési időszak kezdődhet. A nyugati és fejlett társadalmak fenntarthatóbb gyakorlatokra váltanak, és a hangsúly a gazdasági növekedésről az általános jólétre helyeződne át. 2100-ban az EU csak tiszta atom- és megújulóenergiát használ és az USA is eléri a 90 százalékos szintet zöldítésben. Kína 2060-ra klímasemlegesség válna. A kínai ÜHG-emisszió tetőzése 2025 körül valósul majd meg, majd közel egy évtizeden át a kibocsátás érdemben nem változik. 2035 körül viszont hirtelen csökkenéssel már 20 százalékkal lehet kisebb a szén-dioxid-kibocsátás mértéke a tetőzéshez képest, majd 2050-re több mint 70 százalékos csökkenés következhet be. Eszerint a megújuló energia és az atomenergia több mint 80 százalékos arányt tesz majd ki az országban 2050 után.

A OPEC államok közül, az Arab tábla országai a 2010-es szinthez képest 90 százalékkal csökkentik a szénhidrogén kitermelésüket. 
Emelkednek az oktatásba és az egészségügybe fordított beruházások. Csökken az egyenlőtlenség. 

A szélsőséges időjárás gyakoribb lesz, de a világ elkerülheti az éghajlatváltozás legrosszabb hatásait. Európában a hőmérséklet emelkedése meghaladhatja a 2,2-2,8 oC-ot. A kontinens gleccserei az évszázad végére akár 20 százalékkal is visszahúzódhatnak, veszélybe sodorva az alpi országok ivóvízellátását és időnként az energiabiztonságot.

A klímaváltozás 2050-ig számos alpesi gleccserrel együtt Afrika utolsó gleccsereinek sorsát is megpecsételi. Az óceánok vízszintje tovább emelkedhet átlagosan 2-3,5 mm/év gyorsasággal. A sarki területek egyre csapadékosabbak lesznek, a krioszféra olvadása folytatódik.

A fejlett gazdaságoknak köszönhetően csökken az éhezés a világon és új stressztűrő növényfajták honosodnak meg a mezőgazdaságban, különösen Európában és Észak-Amerikában. Várhatóan 1-1,5 millió km2-rel több mezőgazdasági terület válik ideálissá gabonatermesztésre, de közel ugyanennyivel növekedik – elsősorban Dél-Európában, Afrikában és Délkelet-Ázsiában – az aszállyal sújtott területek nagysága. Az arid területek növekedése miatt egyre több homok és por kerül a légköri áramlási rendszerbe, ami akár 1-5 százalékkal mérsékelheti a felmelegedést. A tengervíz emelkedése, a tengeri hőhullámok és a pH megváltozása miatt a Földközi-tenger halfaunája akár 10-25 százalékkal is csökkenhet, új trópusi hal- és puhatestűfajok is megjelennek az élelemiszerellátásban (ez már most látható pl. a kék rák esetében).

A precíziós mezőgazdasági eszközök használatával Európában, a kelet-ázsiai régióban és Észak-Amerikában az 1990-es szinthez képest 4-8 százalékkal több gabonát és gyümölcsöt lehet majd termeszteni. Várhatóan 2050-re a világ urbánus lakosságának 4-5 százalékát látja el a városi környezet, vertikális módon élelmiszerrel, míg 2100-ra már 25-30 százalékát.
 

5. ábra A legalacsonyabb (Tmin) és a legmagasabb (Tmax) hőmérsékletek változása a 1,5 és a 2 ^oC-os küszöb átlépése esetén 2071-2100 között. Forrás: saját szerkesztés az IPCC AR6 alapján

II. Ha jóval átlépjük a 2 oC-ot, a mostaninál sokkal szélsőségesebb időjárásra, a gazdasági és társadalmi körülmények romlására kell számítani.

A szén-dioxid-kibocsátás a jelenlegi szint körül mozog, a trópusi régiók mocsarasodása és láposodása terjed, a fosszilis metán-kibocsátás növekszik, mielőtt a század közepén csökkenni kezd, de 2100-ra nem éri el a nettó nullát.

Kína és India késve, csak 2050 után kezdi csökkenti szignifikánsan a szén-dioxid, metán és dinitrogén-oxid kibocsátását, több ma még fejlődő afrikai ország pedig növeli azt. Az Egyesült Államok kibocsátásának csökkenése elmarad a 2020-as évtized elején kitűzött céloktól a 2030-as és 2040-es évtizedben. A fenntarthatóság felé tett haladás lassú, a fejlődés és a bevételek egyenetlenül nőnek.

Egyedül Európa nyeri majd tiszta forrásokból a villamosenergiát az évszázad második felében. A fejlődő országok a bioenergia-előállítás talaj- és vízlábnyomának minimalizálása érdekében nem tesznek erőfeszítéseket.

A társadalmi-gazdasági tényezők követik a történelmi tendenciáikat, jelentős elmozdulások nélkül. Az egyre növekvő éghajlati nyomás miatt magas a nyugtalanság és a politikai destabilizáció, ami néhány ország működésképtelenségéhez vezethet a Közel-Keleten és Afrikában. Az energiaárak a magas kereslet és a növekvő szélsőségek miatt a feltörekvő régiókban elszállnak.

A fejlett és a fejlődő országok közötti különbség mélyül, csak kevés észak-afrikai ország képes közelíteni a fejlettek életszínvonalát.

Pozitív változás lehet, hogy folyamatosan csökkenhet a fűtési igény a közepes szélességeken (pl. Közép-Európában), de nő a hűtési igény. A fejlett országok a hűtéshez szánt plusz energiát már tiszta forrásokból (atom- és megújulóenergia) nyerik és előtérbe kerülnek a fenntartható hűtési technológiák.

Afrika és a Közel-Kelet lakosságának akár 10-15 százaléka is elvándorolhat az éhezés és a szélsőséges időjárás miatt (klímamigráció).

Az európai gleccserek 50 százalékkal is visszahúzódhatnak energia és ivóvíz ellátási problémákat, illetve tartós talajkiszáradást okozva. A nagy vízfolyások vízgyűjtői Európában és Ázsiában nyaranta akár 30-50 százalékkal kevesebb vizet kaphatnak a tartós anticiklonok miatt. 2070 és 2100 között 16 százalékkal nő az esélye annak, hogy a Jeges-tenger nyaranta tíz évenként egyszer jégmentessé válna (3 oC felett már 68 százalék). A fokozatos hőmérséklet-emelkedés, a fakivágások és a mezőgazdaság megszüntet kulcsfontosságú ökoszisztémákat, mint amilyenek a korallzátonyok, a tajga növényzet közel 1/3-a és a trópusi esőerdők. A korallzátonyok és az atollok pusztulása meggyengíti a vízpartok viharokkal szembeni természetes védelmét, kiszolgáltatva a part menti közösségeket (növények, állatok, emberek) a növekvő szélsőségeknek. Délkelet-Ázsia és az egyenlítői éghajlat területén 35-40 százalékkal nagyobb lehet az esélye árvizeknek, vihardagályoknak. A tengeri hőhullámok intenzitása megsokszorozódik a világóceánokban.

A Föld lakossága 9,5-10 milliárd között várható 2100-ban és kb. 3-3,5 milliárd ember fog olyan régióban élni, ahol a mai feltételekkel lehetetlen lesz növényt termeszteni és állatokat tenyészteni. A világ agrártermelésének volumene a 2050 és 2100 között 8-10 százalékkal növekedhet, mivel egyre északabbra (a déli féltekén egyre délebbre) tolódik az ideális mezőgazdasági területek határa. A kukorica termőterülete Európában 350-400 km-rel északabbra húzódhat, a Kárpát-medencében, a Balkánon és az Ibériai-félszigeten a termőterületek nagysága 2070 után a kukorica és kalászos növények esetében több mint 1/3-ával csökkenhet.

Talán az egyik legfontosabb a mi szempontunkból, hogy mindennek jelentős humánegészségügyi hatása is lesz: a középkorosztályban is megjelennek majd olyan halálokok egyre gyakrabban, melyek ma még csak az idős korosztályra jellemzőek. A civilizációs betegségek sokkal erősebb rizikófaktorrá válnak a jövőben.

Európa régióinak legvalószínűbb jövőképe:

Atlanti régió: növekvő parti erózió, áradások, téli viharok nagyobb kockázata, nyáron hőhullámok, élőhelyek átalakulása, turizmus javulása a hőmérséklet emelkedése miatt, javuló gabonatermesztési feltételek.

-Közép-Európa régió (Magyarország is): hőhullámok növekedése és növekvő egészségügyi kockázatai, téli és fagyos napok további csökkenése, blokkoló anticiklonok számának növekedése nyáron, terméshozam csökkenés kockázata, biodiverzitás csökkenése, téli fagyok fokozatos eltűnése, szárazidőszakok és villámárvízek növekedése nyáron, téli belvizes időszakok megduplázódása.

-Mediterrán régió: Növekvő aszályos időszakok, erdőtüzek, erőteljes dezertifikáció, csökkenő vízenergia források, nyári turizmus bevételeinek csökkenése, parti vizek növekvő sótartalma, új halfajok, új rákfajok a halászat területén, hőhullámok növekvő egészségügyi kockázata, szikesedés, erdőtüzek intenzitásának növekedése, őszi viharok számának növekeudése.

-Skandinávia és a boreális területek: talaj víztelítettségének növekedése, növekvő parti erózió, téli viharok nagyobb kockázata, erősödő viharciklonok, téli sportok és síszezon rövidülése, kártevők téli áttelelésének javulása, vízenergia kapacitás növekedése, új ideális mezőgazdasági területek.

-Sarkköri és tundra területek: Kullancsok, szúnyogok populációjának növekedése, permafroszt területek olvadása, növekvő szén-dioxid és metán-kibocsátás, sarki viharok erősödése, a jégkiterjedés és a hótömeg szignifikáns csökkenése.

-Hegyvidék: Visszahúzódó gleccserek, csökkenő hóborítottság, felszínalatti ivóvízbázis csökkenése, biodiverzitás átalakulása, síszezon rövidülése, téli turizmus bevételeinek jelentős csökkenése, növekvő kőomlás veszély, fluviátilis erózió egyre pusztítóbb hatása.

-Sztyeppe: csökkenő terméshozam, növekvő tengerszint (Fekete-tenger), hőhullámok intenzitásának növekedése, aszályos időszakok növekedése, erózió, elsivatagosodás.

Összességében elmondhatjuk, hogy minél később kezdődik szignifikáns csökkenés az üvegházhatású gázok kibocsátásában, annál nagyobb a valószínűsége, hogy visszafordíthatatlan hatásokkal fogunk szembesülni ebben az évszázadban a bolygón. Az ENSZ-COP klímakonferenciák 1995-ös megrendezése óta folyamatosan azzal hitegetik az embereket a nagy ÜHG-kibocsátó országok, hogy csökkenteni fogják az emissziójukat, de eddig semmi jelentős áttörés nem történt, sőt fokozatosan emelkedik a melegedést elősegítő gázok légköri koncentrációja.

Remélhetőleg idén az ENSZ 28. Klímaváltozási Konferenciája (COP28) Dubajban elhozza a várva-várt áttörést és képesek leszünk legalább 2 ^oC alatt tartani a hőmérséklet emelkedését, ha a kívánt 1,5 ^oC-ot már nem tudjuk tartani. Azt biztosra vehetjük, hogy az EU és Magyarország folytatja a klímasemlegesség felé vezető utat a jövőben is és különböző adaptációs eszközökkel igyekszik a változó éghajlat szélőségei ellen védekezni.

További források:

1. Hempel et al. (2019): Heat stress risk in European dairy cattle husbandry under different climate change scenarios – uncertainties and potential impacts. Earth Syst. Dynam. 10: 859–884. doi.org/10.5194/esd-10-859-2019
2. IPCC AR5 (2013): The Synthesis Report (SYR). https://www.ipcc.ch/report/ar5/syr/
3. IPCC SROCC (2019): Special Report on the Ocean and Cryosphere in a Changing Climate. https://www.ipcc.ch/srocc/
4. IPCC AR6 (2021): Sixth Asessement Report. WG1. https://www.ipcc.ch/assessment-report/ar6/
5. IPCC AR6 (2022): Sixth Asessement Report. WG2. https://www.ipcc.ch/assessment-report/ar6/
6. IPCC AR6 (2022): Sixth Asessement Report. WG3. https://www.ipcc.ch/assessment-report/ar6/
7. Rounce et al. (2023): Global glacier change in the 21^st century: Every increase in temperature matters. Science 379: 78-83. doi.org/ 10.1126/science.abo1324
8. Shahzad et al. (2021): Nexus on climate change: agriculture and possible solution to cope future climate change stresses. Environmental Science and Pollution Research 28: 14211-14232.
9. Torma et al. (2022): Evaluation of EURO-CORDEX and Med-CORDEX precipitation simulations for the Carpathian Region: Bias corrected data and projected changes. Időjárás 124 (1): 25-46. doi.org/10.28974/idojaras.2020.1.2

----

*Az üvegházhatású gázok a légkör azon természetes és antropogén eredetű alkotóelemei, melyek részben elnyelik a Föld felszíne által kibocsájtott hosszú hullámú sugárzást. Üvegházhatás nélkül a Föld átlaghőmérséklete a felszín közelében 15 °C helyett mindössze -18 °C lenne, és nem lenne élet a bolygón. A legfontosabb üvegházhatású gáz a vízgőz, a szén-dioxid, a metán, a dinitrogén-oxid, a troposzférikus ózon, a kén-hexfluorid és egyéb gázok.