A kémiai Nobel-díjas Oláh György nevét ma kevesebben ismerik, mint Wigner Jenőét vagy Szent-Györgyi Albertét, pedig lenne mit tanulnunk munkásságából. Az általa kidolgozott metanolgazdaság az energiaszektor, a közlekedés és vegyipar kizöldítésének valós alternatívája – nézzük, miről van szó.
A metanol a gazdaság sok területén előnyösen alkalmazható, tiszta égésű, környezetbarát, energiatárolásra is alkalmas energiahordozó, értékes alapanyaga az üzemanyaggyártásnak és a vegyiparnak (lásd olefin származékokon alapuló műanyaggyártás). A CO2 újrahasznosításon alapuló metanol értékláncot összefoglalóan tiszta szén technológiának nevezzük, de metanol szakaszos bepárlással (pirolízissel) és gőz reformáláson keresztül is előállítható (1. ábra). Metanolként az etanolhoz hasonlóan keverhető a benzinhez, a flexy fuel és a hibrid motorokba közvetlenül tankolható.
A világon sok helyen gyártanak M85-ös benzint a normál benzines autókhoz, egyszerű kondenzációval (vízelvonással) pedig - dimetil-éterré (DME) alakítva - dízelüzemű autókban, teherautókban, hajókban és mozdonyokban is használható a motorok átalakítása nélkül. Alkalmazás előtt áll a metanolcellás (DMFC) energiatárolási technológia is, beleértve a hidrogén- és az áramtárolást. Az áramtárolás mikéntjéről a későbbiekben szót ejtünk majd, a hidrogéntárolásról annyit, hogy a metanol 1 literjében - sokkal nagyobb sűrűsége miatt - több a hidrogén, mint 1 liter hidrogénben. Mint említettük, a metanol (CH3OH) szakaszos bepárlással (pirolízissel) is előállítható bármilyen szerves hulladékból (állati, erdészeti, faipari, mezőgazdasági és kommunális), biomasszából és fosszilis energiahordozókból (szenek, lignit, szénhidrogének), ezért alkalmazása a körkörös gazdasághoz is jól illeszthető. Az élelmiszer- és takarmánynövényekből előállított bioetanoltól eltérően a biometanol gyártása ráadásul nem interferál az élelmiszertermeléssel.
Klímavédelmi jelentőségét az adja, hogy a fosszilis – elsősorban szén- és lignittüzelésű – erőművek füstjének leválasztott CO2-jából és az erőmű áramával végzett víz-elektrolízissel előállított hidrogénből is előállítható és hosszú élettartamú, anyagában újrahasznosítható műanyaggyártásra felhasználva megvalósítható egy ipari CO2 nyelés, azaz ipari CO2 újrahasznosítás.
Ezen a lehetőségen alapulnak az úgynevezett szénmegkötési, -tárolási és/vagy -újrahasznosítási technológiák (CCUS – Carbon Capture Utilization and Storage) és így válik a CO2 költségnövelő tényezőből (lásd EU ETS CO2 kvótakereskedelmi rendszer) magas hozzáadott értékű termékké, ami akár exportálható is lehetne, hiszen az EU saját metanol szükségletének csak a 40 százalékát állítja elő.
Oláh György professzor úr nem véletlenül kapott kémiai Nobel díjat 1994-ben a fenti ismeretek rendszerbe foglalásáért. Ma a világ több országában is (USA, Kanada, Brazília, Japán, Kína, India, Németország, Lengyelország, Csehország, Izland, Svédország, Dél-Afrika) támogatott, sorra létesülnek tiszta szén/metanol gazdasági projektek.
Az európai energiaválság, az orosz-ukrán háború és az EU szankciós politikája rávilágított arra, hogy a kiegyensúlyozott technológiai portfólióval rendelkező tagállamok energiaszektora és energiaárai válságállóbbak. Ezt a felismerést kell cselekvésbe fordítanunk a hazai energiaforrások fokozottabb hasznosításával, mint azt az energia veszélyhelyzeti intézkedések meghozatalával a kormány is megerősítette. Energiaimportunk költsége a 2021-es GDP-arányos 4,4%-ról 2022 végére 10%-ra ugrott, így a háború előttinél 10 milliárd euróval többet (7 milliárd helyett 17 milliárd eurót) fizettünk az import energiáért 2022-ben. Azt hiszem, abban egyetérthetünk, hogy ezt a pénzt hasznosabb lenne másra költeni. Nem lenne tehát rossz beruházás a hazai forrásokon alapuló energiatermelés fejlesztése és honvédelmi szempontból sem lenne érdektelen, hogy teljesen hazai forrásokból tudjuk ellátni üzemanyaggal a dízelmotoros honvédségi járműveket.
És itt jön újra a képbe Oláh György professzor és a metanol gazdaság. Ipari mennyiségű metanol állítható elő ugyanis a Mátrai Erőmű lignittüzelésű blokkjainak leválasztott szén-dioxidjából és az erőmű nem eladható áramával (pl. a nap- és szélerőművek maximális termelése idején) víz-elektrolízissel termelt hidrogénből. Az előállított metanolban egyrészt elraktározhatjuk a fölösleges áramot, majd igény esetén ez a betárolt metanol gázmotorokban újból villamosenergiává alakítható. Növelve ezzel magának a Mátrai Erőműnek a rugalmasságát, a lehetőséget arra, hogy együtt tudjon működni a változó termelésű nap- és szélerőművekkel. Másrészt a metanolból előállíthatók mindazon termékek, amelyekről az előzőekben írtunk, harmadrészt, akár exportálhatjuk is. Ne felejtsük, hogy egy CO2 kibocsátás-mentes, klímabarát módon üzemelő Mátrai Erőmű a hazai villamosenergia termelés 15%-át is adhatja hosszútávon is, hazai lignitre alapozva, 1,25 milliárd m3 import földgázt kiváltva. A jelenlegi kitermelési szinten ugyanis a hazai lignitvagyon 200-300 évre elegendő.
De messze nem csak erről van szó! Említettük a vegyipari, mezőgazdasági, energiatárolási lehetőségeket és azt, hogyha a biomasszát vagy megújulónak számító hulladékot szakaszos bepárlással (pirolízisével) biometanollá alakítjuk, negatív CO2 mérleg is elérhető. Büszkék lehetünk arra, hogy a metanol gazdaság elméleti megalapozása egy magyar kémikus Oláh György nevéhez kötődik, aki ezért a teljesítményéért 1994-ben kémiai Nobel-díjat kapott. Professzor úr innovatív képességei mellett termékeny szerző is volt, közel 1500 publikációval, 160 szabadalommal, 25 szerkesztett könyvvel és monográfiával. Kedves és nagylelkű mentor volt, aki több mint 300 posztdoktort és kollégát képezett ki a világ számos pontjáról. Miután máshol próféta lett, talán egyszer itthon is eljön az ő ideje.
Fotó: Napi.hu
