A napokban megjelent egy cikk a Journal of Hazardous Materials Advances tudományos folyóiratban egy brit újrahasznosító üzemből származó mikroműanyag-szennyezés és a vizekbe jutó kibocsátásával kapcsolatos kutatás eredményeiről.
A cikk szerint az üzemből kijutó mosóvízzel évente 59-1184 tonna mikroműanyag kerülhet ki a vizekbe, mivel az 5 µm-nél (0.005 mm) kisebb szemcseméretű mikroműanyagokat a szűrőberendezések nem tudják eltávolítani. Szerencsére az 5 µm-nél nagyobb mikroműanyagok nagy részét eltávolította a szűrőberendezés.
A műanyag újrahasznosítás alkalmával olyan eljárásokat alkalmaznak, amelyek során a műanyagokat típusonként szétválasztják, aprítják, darálják, bizonyos típusú műanyagoknál mossák (mint az említett kutatás kapcsán), szárítják és regranulálják, amely alapján újrahasznosított alapanyag lesz belőle, vagyis regranulátum. Magyarországon is működnek hasonló üzemek, amelyek ilyen jellegű technológia alkalmazásán keresztül hasznosítják újra a műanyaghulladékokat.
*opcionális, alapanyagfüggő
Ahogy a bevezetőben említettük, az újrahasznosítási folyamatok növelhetik a mikroműanyag koncentrációt mosóvízben, amely a környezetbe jutva elszennyezheti az ivóvizet, de a levegőbe is kerülhet belőle. Magyarországon a Pannon Egyetem Körforgásos Gazdaság Fenntarthatósági Kompetencia Központjához kapcsolódó Soós Ernő Kutató-Fejlesztő Központ kutatói is foglalkoztak ezzel a kérdéskörrel. Átfogó kiadványukban feltérképezésre kerültek azok az analitikai megoldások, amelyek segítségével a mikro- és nanoműanyagok jelenléte kimutatható felszíni vizeinkben. Az utóbbi években egyre több mikroműanyag szennyezéssel kapcsolatos eredményt publikáltak hazánkban is, ami jelzi a műanyaghulladékok újrahasznosításának fontosságát és további fejlesztésének szükségességét.
Műanyag kupak darálék (balra) és regranulátum (jobbra) / Fotó: Klímapolitikai Intézet
Riasztó felismerés, hogy már az emberi vérben is számos típusú mikroműanyagot mutattak ki, mint pl. polietilén-tereftalátot (PET), polietilént (PE), polisztirolt (PS) és polipropilént (PP). Ezek vélhetően szintén újrahasznosító üzemekben feldolgozott műanyagokból, különböző csomagolóanyagokból származnak (pl. üdítő italos palack, mosószeres flakon, zacskó, fólia, kupak, joghurtos doboz, kávés pohár, stb). Ezekből az anyagokból sajnos több millió tonna keletkezik évente. Kedvező fejlemény, hogy a lakosságtól szelektíven begyűjtött hulladékok mennyisége egyre növekszik. Magyarországon a KSH adatai szerint az elkülönítetten gyűjtött hulladék mennyisége 2021-ben meghaladta a 1,5 millió tonnát. Ez a teljes 20,5 millió tonnás mennyiséghez képest 7,5%-át teszi ki, vagyis jelentős mennyiségről van szó, amelyet valamilyen formában kezelni kell. Ha ezen hulladékok újrahasznosítása nem történne meg, akkor hulladéklerakóra vagy hulladékégetőbe kerülnének, újbóli esetleg más jellegű környezetszennyezést okozva.
Az ilyen típusú újrahasznosított alapanyagokból számos termék készülhet, természetesen az alapanyag típusának függvényében, mint pl. rekeszek, ládák, virágcserepek, vödrök, kertibútorok, vállfák, tartályok stb. Ha sikerül gazdaságosan anyag és szín szerint válogatni a különböző típusú anyagokat, akkor egész jó minőségű másodlagos termékek készülhetnek belőlük.
Újrahasznosított műanyag termékek / Fotó: Klímapolitikai Intézet
A szelektív gyűjtés több szempontból is fontos: egyrészt kevesebb szemét kerül a hulladéklerakóra vagy hulladékégetőbe további szennyezést okozva, kevesebb hulladék kerül ki a természetbe, több hulladékot hasznosítunk újra értékes alapanyagokat kiváltva, ezáltal több újrahasznosított terméket állítunk elő, melynek következtében tisztább és egészségesebb lehet a környezet.
Szakpolitikai konklúzió
Az újrahasznosítás hosszú távú megoldást nyújthat olyan termékek gyártásához, melyeket nem szükséges elsődleges műanyag alapanyagból készíteni. A körforgásos gazdaság elve alapján is kiemelt szempont a hulladékok nyersanyagként való az újrahasznosítása, amelyek nélkül nem valósulhat meg a fenntartható gazdasági rendszer működése. Az ilyen jellegű újrahasznosítási technológiai eljárásoknál figyelembe kell venni életciklus alapon is a környezeti-, ezen belül is a víz lábnyomot abból a célból, hogy megfelelő minőségű tisztító- és szűrőberendezések nélkül ne keletkezzen esetleges veszélyes komponenseket tartalmazó szennyvíz, amely ellenőrzés nélkül a befogadóba juthat. Kiemelt szempont lehet, hogy zárt rendszerű szennyvízkezelők épüljenek, ahol hasznosítható lehetne a megmaradt szennyvíz és támogatni kellene a hulladékkezelőket szűrőrendszerek kutatására és fejlesztésére.
Korábbi, a Külgazdaság tudományos folyóiratban megjelent kutatásban, összefoglalásra kerültek azok a szakpolitikai eszközök, amelyek megoldást nyújthatnak a műanyaghulladékok problémáira. A tanulmány szerint be kellene tiltani a nem hasznosítható, az alkalmi vagy időszakos felhasználású műanyag termékeket (mint például fogkefe, kozmetikai edények), illetve a vegyesen gyártott ismeretlen eredetű műanyagokat, amelyek főként a jármű- és az elektronikai iparban felhasznált műszaki műanyagok körét fedik le. De ide tartoznak még az élelmiszeriparban keletkező társított csomagolóanyagok (azok a csomagoló anyagok, amelyek több anyagtípusból állnak össze PP-PET vagy PE-PA keverék, illetve címkét vagy adott esetben fémet is tartalmaz), amelyeket ipari komposztálási körülmények között biológiailag lebomló műanyagokkal kellene helyettesíteni. Szigorítani kell a műanyagok jelölését, felhasználási körét és a műanyaghulladékok kezelését azért, hogy egyértelmű legyen, mely primer műanyag- alapanyag-típusokat milyen termékekben lehessen felhasználni. Ez támpontokat nyújt a fogyasztóknak a hatékonyabb szelektív hulladékgyűjtéshez. Szükség van az Európai Unióban a regionális hulladékhasznosítók és válogatóművek kialakításának és fejlesztésének pénzügyi támogatására, pályázati finanszírozására, mivel a logisztikai terhek jelentős mértékben befolyásolják a megtérülést. Bizonyos szállítási távolságon felül nem éri meg ugyanis fuvarozni a hulladékot, ezért hosszú távú megoldás a helyben keletkező anyagok helyben, régiós szinten való kezelése. Több korszerű technológiával rendelkező hulladékégető telepítése is indokolt, mivel sok olyan vegyes műanyaghulladék keletkezik, amelyek hasznosítását nem lehet gazdaságosan megoldani. Erre utal a csomagolóanyagok arányának alacsony fokú újrahasznosítása is, mert azok hulladékának kezelése költséges és bonyolult, ezért újrahasznosítás helyett hulladéklerakókba kerülnek. Szakmai érv a hulladékok lerakása helyett a hulladékégető művek telepítése, ami a deponálással szemben hő- és villamos energiát termel. Emellett szigorítani kell a környezetvédelmi szabályozáson, és minimalizálni kell a tevékenységgel kapcsolatos káros anyagok kibocsátását, ami elősegítené a deponálás visszaszorítását is.
Hatékonyabbá lehetne tenni az újrahasznosítást, ha a termelővállalatok és beszállítók visszagyűjtenék a saját termékeikből származó hulladékanyagokat (reverse logistic), és újra felhasználnák saját termékeik gyártásához meghatározott előírt arányban (például 50-60 százalékban). Ezt célszerű állami pénzügyi ösztönzőkkel is támogatni. Érdemes lenne egy elemzést készíteni a hulladékgazdálkodást érintő adóreformról, amely gazdaságosabbá tenné a feldolgozást, ami több újrahasznosított termékgyártást és több általános forgalmi adó bevételt jelenthetne a költségvetés számára.
