Az aszályhelyzetekre való felkészülés, és azok kezelése minden kormányzat prioritása, hiszen megfelelő adaptációs eszközök nélkül az aszály akár egész régiók mezőgazdasági termelését teheti tönkre. Ez szerencsésebb esetben is szuverenitási problémákat okoz, hiszen az ország élelmiszerimportra fog szorulni, azonban azon országok számára, melyek nincsenek kellő mértékben becsatlakozva a globális élelmiszer-kereskedelembe akár élelmezésbiztonsági kockázatokat is okozhat egy aszályos időszak. A hagyományosan alacsony mezőgazdasági termeléssel rendelkező és így nagyrészt élelmiszerimportra berendezkedett országok számára pedig a kereskedelmi partnereik területén pusztító szárazság okozhat ellátásilánccal kapcsolatos problémákat. Az aszály tehát húsbavágó kérdés az egész világon, ebből kifolyólag pedig fontos a minél megbízhatóbb előrejelzések elvégzése, és fenyegető jövőkép esetén a megfelelő előkészületek megtétele és adaptációs technikák alkalmazása. Elemzésünkben kitértünk Magyarország éghajlati adottságaira és a múltbeli, illetve a várható jövőbeli klimatikus változásokra, kiemelten a nyári és tenyészidőszak alatti csapadék változásra. Ezen túlmenően a mezőgazdaságban alkalmazott adaptációs stratégiákat vizsgáltuk, hogy megbízhatóbb információval rendelkezzünk arról, mire számíthatunk a jövőben, és hogyan lehetünk képesek a negatív változásokhoz alkalmazkodni.
Helyzetkép
Európában 2018 óta folyamatosan száraz periódust figyelhetünk meg, mely kontinens szerte mezőgazdasági, meteorológiai és hidrológiai aszályt okoz. A 2021-es és 2022-es év az elmúlt 100-150 év legsúlyosabb vízhiányát okozta Európában és Magyarországon. A 2022-es történelmi aszály következtében az őszi és nyári növények terméshozamai egyaránt alulmúlták az elmúlt évek átlagait, de az állattenyésztés is megsínylette a szárazságot, Európában a termés közel 40 százaléka elpusztult, Magyarországon az agrárium több mint 1000 milliárd Ft kárt szenvedett.
Európában és azon belül a Kárpát-medencében a felmelegedés mértéke közel kétszerese, egyes régókban (három-négyszerese) a globális átlagnak és a csapadék mintázatában megfigyelhető változások is sokkal markánsabbak, mint más régiókban. A nyári félév (április-október) alatt jelentős (szignifikáns) csapadékmennyiség csökkenés figyelhető meg az elmúlt évtizedekben Magyarország jelentős részén, mely növeli az ország amúgy is erős ariditását. De nem csak az időjárás (hosszútávon éghajlat) okozza ezt a negatív tendenciát, hanem olyan társadalmi és gazdasági tényezők is, melyek a 19. században a folyószabályozással kezdődtek. A szabályozások után több millió hektár termőterületet ármentesítettek. A gyakori aszályok következtében viszont ma már mindenütt öntözni kell, a kiszáradt mocsaras térszíneken eluralkodtak a szikesek, eltűnt a hajdani vízivilág is az ártéri erdők zömével együtt, illetve egyes kistájainkon 150-200 cm-rel is süllyedt a talajvíz. A folyószabályozások miatt a Kárpát-medencében lehulló 9 km3-nyi csapadék közel 80-85 százaléka hasznosulatlanul átfolyik. További probléma, hogy az 1960-as évektől fokozódó rétegvíz-kitermelés is súlyosbítja a vízhiányt. A talajvíz-kitermelés, a vízrendezés (pl. belvízelvezetés) és a földhasználat változásai (pl. az erdősítés) is az okok közé sorolhatók.
A nyári szignifikáns hőmérséklet emelkedés, a csökkenő csapadék együtt széleskörű negatív hatást gyakorol a társadalomra és az ökoszisztémákra, és társadalmi vitát indított el az aszály miatti (változó) sebezhetőségről és az alkalmazkodási intézkedésekről.
Az éghajlati rendszerben és ökoszisztémában végbemenő változások gyakoribb, súlyosabb és tartósabb aszályhatásokat váltanak ki világszerte. Az éghajlati és környezeti szélsőségeknek kitett mezőgazdaság pedig az egyik leginkább érintett ágazat. A növekvő időjárási szélsőségek (pl. aszály, ariditás, belvíz, fagyok, jégelverés stb.), a növekvő globális és európai élelmiszer-kereslet és más növényi eredetű (pl. bioüzemanyagok) termékek miatt az aszálykockázat csökkentése ezért kihívást jelent Európában és Magyarországon is.
Egyrészt a klímaváltozás érinti a vízkészleteket, másrészt a hidrológiai rendszer lokális változásai és a talajok leromlása együttesen felerősítik a mezőgazdaság és az ökológiai rendszer sérülékenységét. A heterogén talaj és talajvíz pufferkapacitások meghatározzák az aszály súlyosságának különbségeit, akárcsak a növényélettan, a gyökérarchitektúra és a termésfenológiai fázisok időbeli különbségei. A termésnövekedést és a fenológiát a nedvesség elérhetősége modulálja. A talaj nedvességtartalmát azonban mind térben (pl. a talaj felszínén és a talajszelvény mentén), mind pedig időben (pl. a tenyészidőszakban) befolyásolja a száraz időszakok szezonális változékonysága, ami viszont megváltozott hidrológiai rezsimhez vezet. A talajban lévő víz mennyisége és annak ingadozása szintén szorosan összefügg az állaggal (és szerkezettel), a szervesanyag-tartalommal és a talajgazdálkodással. Például a talaj szervesanyag-kezelésének javítása növelheti a szárazságtűrést az élelmiszertermelésben az esővíz hatékony talajfelhasználásának fokozásával. A hatások súlyossága nagyban függ attól is, hogy egyes növényfajták hogyan alkalmazkodtak a helyi stresszhatásokhoz, pl. a vízellátottsági mintákhoz. Ennek az összetettségnek köszönhetően az aszályvizsgálat jelentős kihívás elé állította a klimatológusokat, hidrológusokat, agronómusokat és a döntéshozókat.
Magyarország éghajlata és a jelenkor éghajlatváltozása (a mezőgazdaság szemszögéből)
Európa legsérülékenyebb területe Dél-Európa, ahol a jelentős hőmérséklet emelkedés és a csökkenő csapadékmennyiség együttes hatása olyan területeken jelentkezik, melyeken már most is vízhiánnyal küzdenek. Mivel Magyarország e régió határán fekszik, ezért hazánkban a klímaváltozás kockázatainak megítélésekor lényeges, hogy a Kárpát-medence az óceáni, a száraz kontinentális és a mediterrán éghajlati régió határán helyezkedik el. E határzónában az éghajlati övek kisebb eltolódása is oda vezethet, hogy a Kárpát-medence és Magyarország átmenetileg átcsúszhat a három hatás valamelyikének erőteljesebb hatása alá. A műszeres megfigyelések nagyobb területen való elterjedése az 1860-as évek elejére tehető. Az azóta eltelt időszakban Európára és Magyarországra vetítve az elmúlt 20 év volt a legmelegebb, többségében jóval 10 ºC-ot meghaladó középhőmérsékletű évek voltak, az elmúlt 150 év legmelegebb éve 2022 volt 12,23 oC-os középértékkel. A magyarországi hőmérsékleti idősorok jellemzői jól illeszkednek a hőmérséklet globális tendenciáihoz, a kisebb terület miatt azonban a változékonyság nagyobb és a melegedés mértéke közel 2-2,5-szerese a globálisnak az elmúlt 30 évben. Az 1990-től napjainkig tartó periódus a legintenzívebb melegedés korszaka, sőt a 2010-es évektől az intenzitása egyre markánsabb.
1. ábra Az évi középhőmérséklet (bal oldal) és csapadék (jobb oldal) alakulása Magyarországon 1901 és 2023 között. Forrás: HungaroMet Zrt.
Az évi középhőmérséklet területi eloszlása a következő (HungaroMet adatok alapján): Észak-Alföld, Nyírség, Dél-Alföld, Dél-Dunántúl, Mecsek, Kisalföld térségében 1,8-2 ºC, az ország többi részén 1,4-1,7 ºC.
A melegedési tendenciát leginkább a nyarak és a telek hőmérséklete tükrözi, az utolsó 30 évben nyáron 2-2,1 ºC-kal emelkedett az évszak középhőmérséklete, de a többi évszak esetében is szignifikáns az emelkedés.
2.ábra Magyarország éghajlati körzetei Péczely alapján, 1961-1990 (bal oldal) és 1991-2020 között (jobb oldal). Az ábrán jól látható, hogy már az ország 2/3-a a forró/száraz éghajlati körzethez tartozik.
Forrás: HungaroMet Zrt.
A csapadék a Kárpát-medencében térben és időben változékony időjárási és éghajlati paraméter, így a tendenciákat ebben az esetben nehezebb kimutatni. Magyarországon az éves csapadék mennyisége csökken, de nem jelentős mértékben 110 éves idősoron, hazánkban Dél-Európához hasonló tendencia tapasztalható. Azonban, ha az elmúlt 30 év (1991-2020 klímanormál) adatait az azt megelőző 30 évvel (1981-2010) összehasonlítjuk, jelentős változás nem történt, sőt egyes közép- és kistájainkon mérsékelt emelkedést is láthatunk. Míg az évi középhőmérséklet az elmúlt 30 évben szignifikáns növekedést mutat, addig a csapadék változása nem mutatható ki egyértelműen.
Az 1950-es évektől végbement csapadékváltozás területi eloszlásában kijelenthető, hogy leginkább nyugaton és délnyugaton, illetve a Dél-Alföldön csökkent a lehullott csapadék mennyisége, 10-15 százalékkal, míg az ország többi részén emelkedett, mely növekedés igen jelentős, és nagy területen eléri a 30-60 mm-t, azaz a 10-25 százalékot is.
3.ábra Az éves csapadékösszeg %-os változása. A pontok a szignifikáns változást mutatják.
Forrás: HungaroMet Zrt.
Ezzel párhuzamosan a száraz napok összege a két évszakban kisebb tájegységeket leszámítva nőtt. Ez azt jelenti, hogy alapvetően kevesebbszer, de több csapadék esik, azaz a vegetációs időszak nagyrészében intenzívebbé vált a csapadék, miközben a száraz időszak összegzett tartama is növekedett.
4. ábra Magyarország tájainak ariditásra való hajlamossága a Pálfai-féle aszály-index alapján. A narancssárga és a vörös színezet a szárazságra különösen hajlamos területeket mutatja. Forrás: Buzási, 2021
A négy évszak összehasonlításában a legnagyobb csapadékcsökkenés tavasszal következett be, értéke megközelíti a 20 százalékot egyes tájainkon, de a nyarak csapadék deficitje is szignifikáns. Ezzel szemben télen 15-20 százalékos csapadéknövekedés figyelhető meg az elmúlt évtizedekben, de a csapadéktöbblet nagy része hasznosítatlan maradt.
A mezőgazdaság szempontjából kritikus 500 mm-es éves szint alatti csapadék előfordulása gyakoribbá vált: ez 1901 és 1950 között hat évben, 1951 és 2000 között tíz évben, 2001 és 2023 között hét évben következett be, mely területi eloszlásban változó, de továbbra is az Alföld és a Kisalföld szenved egyre kritikusabb ariditástól.
Az aszályhajlam Európán belül a mediterrán térségben és Kelet-Európában növekszik, hazánk éghajlata ebből a szempontból a déli szomszédjainkéval mutat hasonlóságot, sőt a cirkuláció tavasztól őszig várhatóan anticiklonosabbá (száraz, nyugodt idő) válik majd, mely tovább növeli az Alföldön és a Kisalföldön az aszályhajlamot, de az egész országban egyértelmű trend nem figyelhető meg. Országos átlagban az elmúlt 50-60 évben nem nőtt annak a valószínűsége, hogy egyre több az aszályos év, ugyanakkor szignifikánsan növekedett annak valószínűsége, hogy amikor aszály van, akkor az egyre súlyosabban jelentkezik, hiszen nőttek a száraz napok tavaszi és nyári összegei, illetve egyre jelentősebbek és intenzívebbek a tartós hőhullámok, melyek együttesen légköri és talajmenti aszályt eredményeznek.
A Kárpát-medencében és Magyarországon gyakoribbá váltak a szélsőséges, extrém időjárási események, és ugyancsak kedvezőtlen, hogy a csapadék – különösen a nyári félévben – egyre egyenetlenebbül oszlik el. A legtöbb klímaszimuláció szerint e tendencia a jövőben is folytatódni fog, sőt az évszázad második felében akár évtizedes extrémitások is felléphetnek.
Éghajlatváltozás és aszályosság a 21. században
Napjainkban a legtöbb klímamodell-szimulációból eltűntek az optimista forgatókönyvek a 21. századra vetítve. A jelenlegi globális klímapolitikákkal a hőmérséklet emelkedése az iparosodás kezdetéhez viszonyítva 2,7-4,1 oC között várható az évszázad végéig, a Kárpát-medencében ennél jóval magasabb is lehet a mértéke. Mint látható, ha a felmelegedés üteme nem lassul vagy egyáltalán nem fordul meg, akkor a Párizsi Klímaegyezmény céljai egyáltalán nem teljesülnek. Sőt már most megjelentek a globális és a regionális modelleken is azok az egyre valószínűbb szcenáriók, hogy már a 2030-as évtizedben tartósan átlépjük a 1,5 oC-os hőmérséklet emelkedést és a 2050-es évtized elejéig a 2 oC-ot.
5. ábra A 2022-es aszály kiterjedése Európában (piros és narancssárga: súlyos vagy extrém aszály). Forrás: Copernicus/European Drought Observatory
Az aszályos évek gyakorisága eddig nem növekedett szignifikánsan, a súlyosan aszályos évek elsősorban 1990-től jelentkeztek, sőt az elmúlt évszázadok legsúlyosabb aszálya 2022-ben volt Európában és Magyarországon is.
Az aszályos időszakok összes száma és a súlyos aszályok gyakorisága jelentősen növekedhet a következő évtizedekben. A várható változásokhoz való alkalmazkodás érdekében a csapadékosabb évek többletcsapadékát a jövőben mindenképpen tárolnunk kellene a súlyosan aszályos évek hiányainak pótlására és a 2022-höz hasonló extrém aszályok okozta katasztrófák elkerülésére.
A 2040-es évtizedtől jelentősen (18-23 százalék) megnő az esélye annak, hogy a 2022-es évhez hasonló extrém száraz időszakok száma megduplázódjon, sőt az évszázad utolsó három évtizedében meg is négyszereződhet.
A mostani globális klímapolitikák mellett (ÜHG-kibocsátás) az elkövetkezendő években várhatóan csökkenni fog az aszálymentes évek területi aránya hazánkban. Míg a megfigyelések átlagát tekintve Magyarország területének 37-40 százaléka jellemzően aszálymentes volt 2001 és 2020 között, 2050-ig 30 százalék alá, 2081‒2100-ra 10 százalék alá is eshet az aszálymentes tájak és tájegységek aránya.
6. ábra Az aszálymentes területek százalékos aránya a jövőben különböző forgatókönyvek alapján. Megjegyzés: a legvalószínűbb forgatókönyv jelenleg az RCP4.5 és az RCP8.5. Forrás: Másfélfok
A jövőre vonatkozó szimulációk átlaga szerint a 2021‒2040-es időszakra az Alföldön minden forgatókönyv esetén csökkenni fog az aszálymentes évek száma.
7. ábra Közepes erősségű és súlyosan aszályos évek száma Magyarországon a Pálfai-féle aszályindex alapján a 2001-2020, 2021-2040 és 2081-2100 időszakban. Forrás: Másfélfok
Az évszázad végére az ország legnagyobb részén kettőnél kevesebb aszálymentes év valószínűsíthető húsz évente. Jelentős növekedés valószínűsíthető a közepes erősségű és súlyosan aszályos területek arányában is. A súlyosan aszályos évek átlagos számának területi eloszlása azt mutatja, hogy a leginkább kitett terület az Alföld és a Kisalföld. A megfigyelések szerint 2001 és 2020 között átlagosan 1-2 év esett ebbe a kategóriába (elsősorban az Alföld és a Kisalföld), az ország nagyobb részén viszont egyáltalán nem volt jellemző. A klímaszimulációk szerint a következő két évtizedre jelentősen visszaszorul azon területek aránya, amelyeket átlagosan maximum egy évben érint közepes erősségű vagy súlyos aszály, 2071-2100-ra húsz évből legalább öt évben fog előfordulni közepes erősségű vagy súlyos aszály.
Azonban, ha most azonnal elkezdődne egy jelentős ÜHG-kibocsátás csökkentés Kína, az USA, Oroszország és India részéről, akkor a 21. század végére a jelenlegihez hasonló feltételeket valószínűsíthetünk a közepes erősségű és súlyos aszályokat tekintve, de jelenleg egyik nagyhatalom sem tűzte ki céljául az azonnali kibocsátás-csökkentést, ezért ennek az optimistább forgatókönyvnek a valószínűsége közel nulla.
Magyarország talajai és földjeinek öntözhetősége
Ahogy az alábbi térképen is látszik, Magyarország változatos talajadottságokkal rendelkezik, melyhez a mezőgazdaságnak alkalmazkodnia kell.
8. ábra Magyarország talajai. Forrás: Tudásbázis
Természetesen csernozjom talajon is lehet rossz vízgazdálkodással, veszteségesen gazdálkodni, és váztalajokon is lehetséges jól bánni a rendelkezésre álló vízzel és jó termésátlagokat elérni, azzal együtt, hogy a talajtípus döntően befolyásolja a termeszthető növények körét és a gazdák lehetőségeit. Ez jól mutatja a helyes vízgazdálkodás fontosságát, melynek az aszály elleni küzdelemben is döntő szerep jut. Az aszály okozta károkat alapvetően kétféleképpen lehet elkerülni: ha természetesen vagy mesterségesen elegendő víz áll rendelkezésre a területen (eső, talajvíz, felszíni és felszínalatti víztározók), illetve az öntözés bevezetésével. Előbbi csak bizonyos mértékben függ a gazdálkodótól, hiszen a csapadékmennyiséget nem tudja befolyásolni, csupán a víz talajban való megtartására van hatással. Utóbbi pedig egy költséges eljárás, amely jelen körülmények között csak korlátozottan áll rendelkezésre.
A KSH 2022-es adatai alapján Magyarország mezőgazdasági területeinek alig több mint 4 százaléka volt vízjogilag engedélyezett öntözési terület, és mindössze 2,2 százaléka ténylegesen öntözött. Továbbá, még az ezen a viszonylag kis területen gazdálkodók sem érezhetik magukat teljes biztonságban, hiszen egy telepített öntözőrendszer sem jelent mindenre megoldást.
Ha 2022-es évhez hasonló történelmi aszály tapasztalható, akkor még az olyan területek vízellátása is veszélybe sodródhat, melyeken egyébként ki van építve az öntözés lehetősége. Ennek oka, hogy az öntözést jellemzően nem réteg- vagy karszt, hanem felszíni vagy talajvizekből biztosítják, melyeknek használata fizikai korlátok közé szorulhat. Ez egyszerűen azt jelenti, hogy nincs elegendő víz a felszínen és a felszín közelében az öntözéshez, vagy csak olyan mértékben, hogy az öntözés mértékét korlátozni kell.
Az öntözésen kívüli adaptációs stratégiák a mezőgazdaságban
A földek öntözhetővé tétele, bár az egyik legkézenfekvőbb, évezredek óta alkalmazott adaptációs módszer, mely aszály esetén a különbséget jelentheti a sikeres és a katasztrofális aratás között, az öntözés alkalmazásának lehetősége több szempontból is korlátok közé szorul.
Hasznos és fontos része az aszályhoz való alkalmazkodásnak, azonban nem minden helyzetre alkalmazható csodafegyver, ezért nélkülözhetetlen, hogy a gazdák egyéb adaptációs módszerekhez is folyamodjanak.
Az egyik legegyszerűbb, és napjainkban egyre nagyobb népszerűségnek örvendő technika az ún. no-till farming, azaz a szántás nélküli mezőgazdaság. Ennek a talaj mikrobiomjának megőrzésében, és így földjeink szervesanyag-tartalmának fenntartásában is fontos szerep jut, azonban az aszály elleni védekezésben is segítségére lehet a gazdálkodóknak.
A szántás (különösen ha szakértelem hiányában egyből a nyári aratás után hőségben végzik) nagy mértékben növeli a víz párolgását a talajból, hiszen egyrészt megnöveli a párolgási felületet, másrészt megbontja azt a keményebb, felső réteget, amely bizonyos mértékben védi a talajt a kiszáradástól. Ezek kiküszöbölésére természetesen léteznek utómunkálatok, azonban teljes mértékben egyik sem képes megelőzni azt, hogy több víz párologjon el a földből, mintha nem bolygattuk volna, vagy kisebb mértékben forgattuk volna át. A 2022-es rendkívül aszályos évet követően aligha kell magyarázni, hogy miért probléma ez.
A no-till technikával kapcsolatban fontos megjegyezni, hogy csak bizonyos növénykultúrákon és bizonyos talajtípusok esetén vezet sikerre, ezért nem tekinthető minden helyzetben alkalmazandó módszernek.
A szántás nélküli, vagy legalábbis a talajt minimális mértékben felbolygató mezőgazdasággal szemben a világ számos részén ellenállás mutatkozik, hiszen a szántás ősi eljárás, amelyet a gazdák nemcsak a nagyapjuktól láthattak, hanem náluk sokkal régebben is alkalmazták már, ami az innovációra kevésbé hajlamos gazdálkodók számára megbízhatóságot jelent. Emellett, ahogy korábban is említettük, valóban vannak olyan körülmények, amelyek esetén kifizetődőbb a szántást is beiktatni a gazdálkodásba, A klímaváltozás azonban az időjárási szélsőségek gyakoribbá válásában mutatkozik meg igazán, így azt állíthatjuk, hogy a régi korok gazdálkodóinak nem olyan gyakorisággal és nem olyan súlyos aszályokra kellett felkészülniük, mint a maiaknak. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy régen nem kellett szárazabb időszakokhoz alkalmazkodni, azonban a klímaváltozás előretörésével ezek hosszabbá és gyakoribbá válhatnak, miközben a hőségnapok száma is növekszik, ami tovább növeli a párolgást a talajból.
A szántás elhagyása vagy minimalizálása mellet egy másik ősi adaptációs módszer a szárazságtűrő fajták nemesítése és termesztése. Ez évezredeken keresztül a hagyományos nemesítésre korlátozódott, az utóbbi évtizedekben azonban a génmódosítás különböző módszerei is rendelkezésre állnak bizonyos országokban. Akár hagyományos, akár modern nemesítési technológiákról beszélünk azonban, ezek is csak részleges megoldást nyújtanak az aszályhelyzetekre, hiszen vízre minden növénynek szüksége van, így olyan fajtát még nem sikerült kinemesíteni, amely egy extrém aszály okozta teljesen száraz nyári időszakban is hozza a kívánt termést.
Napjainkban már a szántás elhagyásánál és a nemesítésnél sokkal inkább modern, high-tech módszerek is az agrárium rendelkezésére állnak és segítik az aszály elleni védekezést (precíziós eszközök). Ezek elsősorban megelőzni hivatottak az aszálykárokat még a szárazság bekövetkezése előtt, nem pedig az akut problémákat orvosolni. A big data alapú időjárás-előrejelzések megbízhatóbban, hosszabb időre és kisebb területi bontásban képesek előre jelezni a hőségnapokat, illetve a csapadékmentes időszakokat, mint a hagyományos előrejelzési módszerek (azonban ezek is csak korlátozott időtávban megbízhatóak, nem képesek hónapokkal előre megjósolni az időjárást). Ez az előrejelzés hasznos információkkal szolgálhat a gazdálkodóknak arra vonatkozóan, mikor és hol érdemes öntözni, illetve mikor érdemes (vagy inkább nem érdemes) elvégezni a szükséges talajmunkálatokat.
A fejlett világban szintén gyorsan terjedő high-tech módszer olyan drónok alkalmazása, melyek kamerák segítségével képesek megállapítani a növénytakaróról, hogy mennyire van kiszáradva, milyen mértékben szorul vízpótlásra. Erre ráadásul rendkívül precíz felbontásban képesek, azaz akár néhány négyzetméternyi területről is megállapítják, ha vízhiánnyal küzd. Ez lehetővé teszi az öntözéshez felhasznált víz és az öntözendő terület csökkentését.
A precíziós mezőgazdaság felsorolt módszerei azonban elsősorban olyan területeknek nyújtanak megoldást az aszály ellen, melyeken a védekezés egyéb módszerei, elsősorban az öntözés biztosítottak. Magyarországon ez a mezőgazdasági területek kis részére igaz.
Ahogy az aszályadaptációs módszerek felsorolása (a teljesség igénye nélkül) rámutat, az emberiség számos technikát dolgozott ki a szárazság elleni védekezésre. Mindegyikre igaz azonban, hogy nem önmagában elegendő és minden helyzetre megoldást kínáló csodafegyver. Ennek egyik következménye, hogy több adaptációs módszer együttes alkalmazása vezethet eredményre. A másik fontos tanulság pedig az, hogy bár rövid- és középtávon nagy segítségünkre lesz a klímaadaptáció, azaz az alkalmazkodás, hosszútávon sokkal célravezetőbb a mitigációra, azaz a klímaváltozás következményeinek enyhítésére majd visszafordítására helyezni a hangsúlyt.
Irodalom
- Biró, Kinga, and Kovács, Erik. "Agro-climatic Analysis for Agricultural Adaptation in Hungary." Periodica Polytechnica Social and Management Sciences (2023).
- Buzási, Attila. "Climate vulnerability and adaptation challenges in szekszárd wine region, Hungary." Climate 9.2 (2021): 25.
- Faranda, Davide, et al. "Persistent anticyclonic conditions and climate change exacerbated the exceptional 2022 European-Mediterranean drought." Environmental Research Letters (2023).
- Nendel, Claas, et al. "Future area expansion outweighs increasing drought risk for soybean in Europe." Global Change Biology 29.5 (2023): 1340-1358.
- Toreti, Andrea, et al. "Drought in Europe august 2022." Publications Office of the European Union, Luxembourg 10 (2022): 264241.
- van der Wiel, Karin, et al.. "Physical storylines of future European drought events like 2018 based on ensemble climate modelling." Weather and Climate Extremes 33 (2021): 100350.
- van der Wiel, Karin, et al. "Large increases of multi-year droughts in north-western Europe in a warmer climate." Climate Dynamics 60.5 (2023): 1781-1800.
https://www.met.hu/rolunk/hirek/index.php?id=3395
https://drought.emergency.copernicus.eu/tumbo/edo/map/
https://statinfo.ksh.hu/Statinfo/haViewer.jsp
https://www.ksh.hu/stadat_files/mez/hu/mez0046.html
https://klimapolitikaiintezet.hu/elemzes/klimavaltozas-adaptacios-technikak-a-mezogazdasagban
https://klimapolitikaiintezet.hu/elemzes/aszaly-veszteseeuropa-magyar-agrarszektor
