Szovjethatalom plusz villamosítás egyenlő kommunizmus, avagy a Szovjetunió villamosításának lenini terve. Ez volt az úgynevezett GOELRO-terv, ami 1923-ban azt tűzte célul, hogy 30 erőmű másfél milliárd kW (1500 GW) villamosenergiát termeljen és akkor a kommunizmus – az emberek nem a munkájuk, hanem a szükségleteik alapján részesülnek a javakból – automatikusan megvalósul.

Mindez éppen 100 éve történt és azóta már sokszáz új erőmű ontja az áramot. Teljesítményük az eredeti tervnek kb. ötszázszorosa. Így vált valóra az azóta fogalommá lett GOELRO-terv, de ettől nem lett kommunizmus (Filmhíradók Online).

Ma sokan megint a villamosítástól várják a csodát. A legegyszerűbb és leggyorsabb út a klímasemlegesség felé ugyanis az elektrifikáción át vezet, és az EU Bizottság évente szigorodó direktívái nem is hagynak lehetőséget egy alaposabb, technológiailag diverzifikáltabb implementcióra. Ha ugyanis a villamosenergia termelést teljesen kizöldítjük és a villamosenergia felhasználás növelése felé tereljük a közlekedési, áruszállítási, az épület hűtés-fűtési ágazatot, amennyire lehet az ipart is, akkor már majdnem elértük a klímasemlegességet. Csakhogy a klímasemlegesség csak egy szelete a tágabb értelemben vett fenntarthatóságnak. Gondoljunk csak bele: attól, hogy klímasemlegesek leszünk, megszűnik a légszennyezés? Tiszták lesznek a folyóink, tengereink? Meg tudjuk őrizni legalább a mostani biodiverzitást? Vagy, ha leszűkítjük a fókuszunkat a villamosenergia szektorra, jó lesz az nekünk, ha a sok lábon állás helyett magunk korlátozzuk a lehetőségeinket az időjárásfüggő megújulókra? Nem kellene megőrizni az ellátási láncok diverzitását a dekarbonizált technológiákon belül is?

Az általunk ismert világot alapjaiban változtatta meg a villamosítás, de az igazán mélyreható változások még előttünk állnak. Üdvözöljük a jövőben.

Mi az a villamosítás? A villamosítás a fosszilis tüzelőanyagot használó technológiák vagy eljárások, például belső égésű motorok és gázkazánok, elektromos meghajtású megfelelőkkel, például elektromos járművekkel vagy hőszivattyúkkal való helyettesítését jelenti. Ezek a cserék jellemzően hatékonyabbak, általában csökkentik az energiaigényt, és a villamosenergia-termelés szén-dioxid-mentesítésével egyre nagyobb hatást gyakorolnak az emberi ÜHG kibocsátásra.

Mi a szerepe a tiszta energia átállásban? A villamosítás a karbonsemlegesség elérésének leghatékonyabb és legolcsóbb módja. Amennyiben dekarbonizált módon termeljük (megújulók, atomenergia), az energia szektor, a közlekedés, az épületekhez köthető energiafelhasználás (fűtés, hűtés, világítás, melegvíz ellátás, főzés), sőt az ipari és mezőgazdasági energiafelhasználás egy része is kizöldíthető.

Ma az EU-ban elfogyasztott végsőenergia kevesebb mint 25%-a elektromos áram. Az európaiak házaik fűtésére, járműveik üzemanyag-ellátására és gazdaságuk áramellátására ma is jórészt fosszilis energiát használnak. A klímasemlegesség elérése érdekében azonban 2050-re az EU végső energiafogyasztásának a 61%-át a villamosenergiának kellene adnia. Az Európai Zöld Megállapodás és az Európai Klímatörvény értelmében addigra a megtermelt áramnak karbonmentes energiaforrásokból kell származnia.

Magyarországon is nagyon hasonló tendenciák lesznek jellemzőek a felülvizsgált NEKT (2023) kiegészítő intézkedéseket tartalmazó forgatókönyvének (WAM) célszámai szerint (1. ábra). A 2019-es historikus végsőenergia fogyasztásunk 746 PJ volt, amiből az áram részesedése 144 PJ-nek adódott (a teljes végsőenergia fogyasztás 19,3%-a). Ugyanez 2050-ben úgy fog kinézni, hogy az összes végsőenergia fogyasztásunk várhatóan 522 PJ-re csökken, amin belül a felhasznált áram mennyisége megduplázódik, azaz 293 PJ-re nő, 56,13%-ot képviselve.

1. ábra – A végsőenergia fogyasztás tüzelőanyag struktúrájának összetétel változása a Nemzeti Energia és Klímaterv jelenlegi szakpolitikai intézkedései (WEM) mentén és az új szakpolitikai intézkedések (WAM) hatására

Ebből következően a villamosenergia fogyasztásunk is meredek növekedésnek indul (2. ábra), aminek a végén a 2019-es 45 TWh-ás fogyasztás 2050-re 228,9%-al 103 TWh-ra növekszik a felülvizsgált NEKT (2023) kiegészítő intézkedéseket tartalmazó forgatókönyvének (WAM) célszámai szerint. A növekedés már 2030-ig is közel 18%-os lesz (53 TWh), 2040-ig pedig eléri a 62,5%-ot (72 TWh).

Forrás: Az ábra átemelve a NEKT 2023-ból, a tényadat forrása az Eurostat

2. ábra – A villamosenergia termelés, felhasználás és import alakulása a Nemzeti Energia és Klímaterv jelenlegi szakpolitikai intézkedések hatását figyelembe vevő forgatókönyve (WEM) és az új szakpolitikai intézkedések hatását tartalmazó (WAM) forgatókönyve szerint.
Forrás: Az ábra átemelve a NEKT 2023-ból, a tényadat forrása az Eurostat

3. ábra – A beépített villamosenergia termelő kapacitás tüzelőanyag szerinti felosztása a felülvizsgált Nemzeti Energia és Klímaterv jelenlegi szakpolitikai intézkedések hatását figyelembe vevő forgatókönyve (WEM) és az új szakpolitikai intézkedések hatását tartalmazó (WAM) forgatókönyve szerint.

A hazai villamosenergia termelő kapacitások bővülése is jelentős lesz a tervek szintjén (3. ábra). A 2019-es 9 GW-ról 2050-re 18 GW-ra (WEM forgatókönyv), illetve 32,6 GW-ra (WAM forgatókönyv) növekszik, de egy rövid, pár évig tartó periódus kivételével 2030-as évek elején, így sem fogunk tudni megszabadulni a villamosenergia importtól, a felülvizsgált NEKT szerint sem. 2040-ben 10% körüli, 2050-re 19-23% lesz a nettó import.

Beszéljünk most csak a magyar dekarbonizációs tájképről, seperjünk csak a magunk háza táján.

Magyarország a NEKT 2023-as felülvizsgált változatában deklarálta, hogy a 2020. januárjában vállalt minimum 21% helyett 30% körüli megújuló energia részesedést ér el a bruttó végső energiafogyasztásban mind a villamosenergia termelésben, mind a hőpiacon, mind a közlekedésben (1. táblázat).

1. táblázat – A megújuló energia bruttó végsőenergia fogyasztásában elért ágazatonkénti részarányára vonatkozó becsült nemzeti ütemterve 2021-2030 (%)

Ez azt jelenti, hogy a 2030-as évek elejére üzembe álló Paks-2 Atomerőmű és a Paksi Atomerőmű együttes működése, valamint a 30%-os megújuló áramtermelés, egy 90%-ban dekarbonizált áramtermelési portfóliót fog eredményezni, azaz a legjobb úton leszünk egy szinte teljesen dekarbonizált villamosenergia termelés felé. Persze az EU Bizottság által megszabott peremfeltételek mentén. Ezek a peremfeltételek azt eredményezik, hogy a jelenleg az atomenergiára és a naperőművekre építő tiszta áramtermelési portfóliónk diverzifikálására bizonyosan nem lesz mód 2030-ig, még ha akarnánk sem, tehát tovább kell menni egy kockázatokat is rejtő zöldítési úton.

Ellátásbiztonsági szempontból ugyanis kérdéses, hogy egy mindössze két lábon álló villamosenergia mix mennyire lesz válság- és katasztrófa-álló a jövőben?

Ráadásul két olyan technológiáról beszélünk, ami nem flexibilis az üzemeltetés szempontjából, a harmonikus működtetés jelenleg nem teljesen megoldott (lásd az ezzel kapcsolatos írásunkat). Ne felejtsük: nem csak maga a voluntarista dekarbonizáció fontos a klímavédelem szempontjából, hanem annak a fenntarthatósága is. Mindenképpen szükség lenne tehát a megújuló áramtermelésben szélesíteni a technológiai platformot. Például miért ne lehetne a földgáztüzelésű erőműveinket hazai gyártású, megújuló biometánnal működtetni? Az Energiaügyi Minisztérium szerint a földgázimportunk 10-15%-a kiváltható lenne biogázzal, a Klímapolitikai Intézet számításai szerint ez akár 25%-is lehet, a Bizottság szakértői még ennél is optimistábbak. Miért ne lehetne újragondolni a vízenergiához való hozzáállásunkat, vagy a hulladékok, melléktermékek decentralizált elgázosító üzemekben való hasznosítását? Ezek a technológiák ráadásul nem időjárásfüggőek, alkalmasak a magyar villamosenergia rendszer szabályozásában való részvételre.

A klímavédelem ügye fontosabb annál, hogy ne kéne tanulnunk történelmi hibáinkból. Az 1500 GW áramtermelés nem hozta el a kommunizmust 100 éve, a 100%-os megújuló energia részarány sem fogja elhozni a fenntartható és ellátásbiztonsági szempontból is kielégítő klímasemlegességet 2050-re. Nem kell kapkodni, nem kell erőltetni a technológiailag lehetetlent, mert az utókorrekciók mindig drágábbak, mint előre gondolkodni.