2025: A tavalyinál kissé visszafogottabb melegedés, de megint szélsőséges év vár ránk

Visszatekintés 2024-re röviden
Klímapolitika

Az 1990 és 2024 közötti időszakban az üvegházhatású gázok (ÜHG) kibocsátása tovább növekedett, különösen a szén-dioxid, a metán és a dinitrogén-oxid esetében. Kína jelentősen fokozta a kén-hexafluorid kibocsátását, amelynek melegítő hatása 23 900-szorosa a szén-dioxidénak. Bár az Európai Unió komoly előrelépést ért el a mitigáció területén, a nagy kibocsátók, például Kína, India és számos fejlődő ország tovább növelték a melegítő gázok kibocsátását, ezzel fokozva a globális felmelegedés intenzitását és a szélsőséges időjárási jelenségek gyarapodását. Az Európai Unió gazdaságának közvetlen ÜHG-kibocsátása 2024 második negyedévében 790 millió tonna CO₂-egyenérték volt, ami 2,6%-os csökkenést jelent az előző év azonos időszakához képest.

Magyarország kiemelkedő eredményt ért el, a tagállamok között a negyedik legnagyobb mértékben csökkentette kibocsátását. Hazánk törvényben vállalta, hogy 1990-hez képest 2030-ra legalább 40%-kal csökkenti az üvegházhatású gázok (ÜHG) kibocsátását. Az előzetes adatok szerint a hazai ÜHG-kibocsátás 2023-ban a megelőző esztendőhöz mérten jelentős arányban mérséklődött, az 1990-es bázisévhez viszonyítva ezzel összességében 43%-os csökkenésnél tartunk. 2023-ban és 2024-ben nemcsak elértük, hanem már túl is teljesítettük 2030-as célkitűzésünket.

Annak ellenére, hogy a globális ÜHG-kibocsátás tovább növekedett, és a légköri szén-dioxid szintje az elmúlt 800 ezer évben nem volt olyan magas, mint most, a klímapolitikák területén is jelentős változások történtek. Az EU és Magyarország tovább csökkentette kibocsátásait, miközben világszerte egyre több helyen fektetnek be megújuló energiaforrásokba és bővítik azok telepítését. Az Európai Bizottság 2024 februárjában bemutatta javaslatát, amely szerint az EU-nak 2040-ig 90%-kal kellene csökkentenie nettó üvegházhatású gázkibocsátását az 1990-es szinthez képest. Elstartolt a Természet-helyreállítási rendelet. Kína vállalta, hogy 2060 helyett már 2055-re eléri a 90%-os kibocsátáscsökkentési célját. Novemberben Bakuban rendezték meg az ENSZ 29. éghajlatváltozási konferenciáját (COP29), amelyről részletes információkat itt találhatnak.

Nem szabad elfeledkezni arról, hogy zöldpolitikai nagyüzem volt Magyarországon a magyar EU elnökség idején. Széles konszenzus mellett először elfogadták az Európai Unió vezetői a Budapest Nyilatkozat 12 pontját, amelyből 4 közvetlenül a környezeti fenntarthatósággal kapcsolatban fogalmaz meg célokat. Majd Orbán Viktor miniszterelnök a világ legnagyobb konferenciáján, az ENSZ Klímacsúcson állt ki a klímaváltozás elleni harc és az energiabiztonság mellett.

2024 időjárása

Az elmúlt év joggal nevezhető az extrémitások időszakának, egyaránt megfigyelhetőek voltak a jelenkori klímaváltozás által előidézett szélsőségek, valamint az időjárási és éghajlati rendszer természetes változékonyságából fakadó jelenségek. A tudomány az 1850-es évektől kezdve végez megbízható meteorológiai megfigyeléseket, és az azóta eltelt több mint 170 év során nem tapasztaltak olyan szélsőséges időszakot, mint 2014 és 2024 között.

2024-ben először lépte át a globális átlaghőmérséklet emelkedése az iparosodás előtti időszakhoz viszonyított 1,5 °C-os küszöböt. Az 1991–2020-as klímanormálhoz képest az időjárási szélsőségek száma és intenzitása 2024-re 4,5-szeresére nőtt. A Világbank és a Meteorológiai Világszervezet (WMO) becslései szerint a klímaváltozás már a globális GDP 1,5%-ának kiesését eredményezi.

Több régiót, így például Közép-Afrikát, Közép-Kelet-Európát, a Távol-Keletet és Észak-Amerika egyes területeit is súlyos aszályok és hőhullámok sújtották. Magyarországon sorozatos hőmérsékleti rekordok dőltek meg, Közép-Európában intenzív hőhullámok voltak, és 2024-ben regisztrálták Európa valaha volt legmelegebb első félévét. Különösen kiemelkedő volt február, amikor a klímaátlagtól való pozitív eltérés +7 °C-ot tett ki hazánkban.

A nyár globálisan, Európában és Magyarországon is a legforróbb volt az 1850-es évek óta tartó mérések történetében. Az átlagosnál jelentősen magasabb hőmérsékleteket mértek az Antarktisz keleti részén, Texasban, Mexikóban, Kanadában, Északkelet-Afrikában, Iránban, Kínában, Japánban és Ausztráliában, míg az átlagosnál alacsonyabb hőmérséklet jellemezte Oroszország távol-keleti régióját, Alaszka, az Egyesült Államok keleti részét, Dél-Amerika déli területeit, Pakisztánt és a Száhel-övezetet.

Az Atlanti-óceán és a Földközi-tenger felszín közeli vízhőmérséklete nyár végére 4–6 °C-os pozitív anomáliát mutatott, ami szokatlanul intenzív kora őszi ciklontevékenységet eredményezett, ekkor jött létre a Borisz ciklon is, amelynek köszönhetően a Duna vízgyűjtő területén ritka kora őszi árhullám vonult le. Az északi-sarkvidék jégtakarójának olvadása és a hegyi gleccserek tömegvesztése tovább gyorsult. Az Indiai-óceán nyugati térségében, a Csendes-óceánon, a Karib-térségben és a Mexikói-öbölben egyidejűleg több, 4-es és 5-ös erősségű trópusi ciklon is kialakult.

Európában a talajvízszint tovább süllyedt a Skandináv-félsziget kivételével. Az Amazonas-medence az elmúlt 100 év legsúlyosabb aszályát élte át. Ezzel párhuzamosan Közép-Amerikában pusztító árvizek következtek be.

Tavaly, világszerte közel 30 millió embernek kellett átmenetileg vagy teljesen elhagynia az otthonát és a lakókörnyezetét a klímaváltozás okozta extrémitások miatt.

Kitekintés 2025-re

A modellek különböző forgatókönyvei (előrejelzései) alapján a globális átlagos felszíni hőmérséklet 2025-ben 1,29 °C és 1,59 °C között valószínű, a legtöbb szimuláció 1,39 és 1,43 °C közötti értéket becsül. Ez 2024-es évhez képest nem jelentős visszaesés, de az iparosodás előtti időkhöz, vagy az 1991-2020 közötti klímanormálhoz képest jelentős és folytonos melegedési tendenciára utal.                                                                              

A várható átmenetileg mérsékeltebb hőmérséklet-emelkedés az év eleji La Niña és az indiai-óceáni dipólus (IOD) normál fázisának következménye. Mindkét jelenség hőt „visz át” a légkörből az óceánokba, melyek nagymennyiségben képesek azt elnyelni.

Az 1950 óta végzett megfigyelések azt mutatják, hogy a La Niña eseményekhez kapcsolódó hatások az évszaktól függenek.

La Niña alatt a legjelentősebb globális/regionális anomáliák:

• száraz, meleg tél Közép-Amerikában, különösen Mexikóban és a Bahamáknál, Texasban téli tornádók
• a Csendes-óceán trópusi területei egész évben az átlagnál hűvösebbek és szárazabbak
• Új-Zéland, Ausztrália június és augusztus között szélsőségesen meleg, Tasmánia csapadékos
• erősödő monszun Indiában
• Nyugat-Afrika nyáron az átlagnál hűvösebb
• Észak-Amerika télen az átlagnál hidegebb és csapadékosabb, átlag feletti havazással
• gyengülő poláris és szubtrópusi jet stream az északi félgömbön (közepes korreláció)

Európa időjárását és hosszabb távon éghajlatát közvetlenül nem befolyásolja a csendes-óceáni ENSO, azaz sem az El Niño, sem a La Niña. Eddig nem sikerült erős kapcsolatot kimutatni normál ENSO hatások és Európa időjárási mintázata között.

1. ábra A legvalószínűbb hőmérséklet anomália 2 méteres magasságban január és augusztus között negyedéves átlagokban (S1), a tanulmány írásakor. Forrás: NOAA

2025-ben közel biztosra vehető, hogy folytatódik a szélsőségek sorozata. Az ENSO negatív fázisa ellenére a hőmérséklet emelkedése – néhány régiót leszámítva – folytatódik. Ennek hátterében több tényező áll: az Indiai- és az Atlanti-óceán átlagosnál magasabb hőmérséklete, a megnövekedett légköri vízgőz-koncentráció, a jet streamek (futóáramlatok) gyengülése, valamint a metán és a dinitrogén-oxid magas légköri szintje. Továbbá az öngerjesztő pozitív visszacsatolási mechanizmusok is szerepet játszanak. Itt fontos megjegyezni, hogy a szén-dioxid gyenge üvegházhatású gáz és lassan melegít hosszú időtávon, míg a metán 29-40-szer erősebb melegítő hatással bír, mint a szén-dioxid, de néhány év alatt kiülepedik a légkörből. Előbbit elsősorban az ember és kisebb mértékben a természet bocsájtja ki, utóbbit legnagyobb mennyiségben a természet, a trópusi területek mocsarasodása ás tundra talajok olvadása végett, másodsorban pedig emberi, azaz antropogén hatások, mint pl. a fosszilis kitermelés és a mezőgazdaság.

A meteorológiai tél első hónapja már mögöttünk van. Ha a hőmérsékleteket nézzük, akkor átlaghoz közelítő, kissé afeletti téli időjárást hozott az északi félteke középső szélességein. Az elmúlt évtizedek trendjétől eltérően kevesebb hó esett az Egyesült Államokban és Kanadában. Európában a Skandináv térségben az átlagnál több, míg a kontinens nagy részén az átlagnál kevesebb hó hullott, de 12%-kal meghaladta a lehullott csapadék mennyisége az átlagot. Ez beleillik a klímaváltozási trendekbe, azaz a tél enyhülésével, nő a téli csapadék, de az mindinkább folyékony halmazállapotú.

Várhatóan a január Észak-Amerikában az átlagnál hidegebb lesz a Polar Vortex miatt, Európa nagyrészén enyhébb időjárás várható, hasonlóan februárhoz. A kellő hideg felhalmozódása után Európában, Ázsiában és Észak-Amerikában is többszöri – változó intenzitású – hidegleszakadás és erős enyhülések váltják egymást, zonalitással.

A klímaváltozás egyik következménye, hogy a kora tavaszi fagyok egyre gyakoribbá válnak. Idén is számítani lehet tavaszi fagyokra és fagykárokra Közép-Európa, így Magyarország területén is, különösen márciusban és áprilisban. Ennek egyik fő oka a sarki örvény (Polar Vortex) változásai, amelyek befolyásolják a hideg levegő déli irányú áramlását.

Az elmúlt 30 év statisztikáiból kiindulva, idén is komoly károkat szenvedhetnek a szőlő- és gyümölcstermelők az ország egyes régióiban, különösen az Alföldön és a Zalai-, Somogyi-dombság területén. (Tavaly Magyarországon szerencsére nem történt jelentős és kiterjedt fagykár.)

2. ábra Európa március-május közötti középhőmérésklet anomáliája 2 méteres magasságban az 1996-2013 közötti klímaátlaghoz viszonyítva, 51 ensemble tag átlaga alapján, a tanulmány  írásakor. Forrás: ECMWF

A La Niña április, májusban érheti el a csúcspontját, majd fokozatosan gyengülni kezd és júniustól 50-60% bizonyossággal az ENSO semleges fázisba kerül, de nagyon alacsony a valószínűsége év végére pozitív anomáliának a Csendes-óceán trópusi régióiban. Az ENSO közvetlen hatásai Dél-Amerikában, Észak-Amerikában, Délkelet-Ázsiában, Ausztráliában és Afrikában fognak jelentkezni, várhatóan Európa időjárását nem befolyásolja idén az ENSO.

A szezonális klímatrendekből kiindulva a nyár ismét melegebb lehet az átlagnál, többszöri tartós és intenzív hőhullámokkal tűzdelve az északi félteke több régiójában, különösen Európában, Kelet-Ázsiában, Észak-Amerikában és a Kárpát-medencében is. 

A nyári félévben az egyre forróbb mediterrán régióban a kiszáradt talajok és az emberi felelőtlenség miatt újabb nagykiterjedésű erdőtüzekkel kell számolni. Az Alpok és Délnyugat-Európa talajai 2017 óta nedvességben deficitesek, ezért nem kizárt erős mezőgazdasági és hidrológiai aszály sem a Duna, a Rhône, a Pó és a Rajna vízgyűjtőjén. Utóbbi a tavalyi évhez hasonlóan – nagyfokú bizonytalanság mellett – újabb energiaellátási problémákat okozhat a nyár második felében Nyugat- és Délnyugat-Európában. Bár Közép-Európában a talajok feltöltődtek nedvességgel, egy forró és száraz nyár ismét súlyos aszályt idézhet elő. A szezonális modellszimulációk alapján idén 40–45% az esély arra, hogy a tavalyihoz hasonló időjárási körülmények alakuljanak ki a nyári hónapokban. Amennyiben tavasszal és kora nyáron tovább töltődnek a talajok nedvességgel, akkor extrém aszálytól az erdőgazdálkodásnak sem kell tartania Európa jelentős részén. Tartós szárazság továbbra is a Mediterráneumban, az Ibériai-félszigeten, Dél-Franciaországban és a Balkánon várható, a klímaváltozás jellemző mintázatainak megfelelően.

A 2022-es évhez hasonló súlyos aszály bekövetkezésének valószínűsége Európa egészét tekintve 45% alatt marad, míg a Kárpát-medencében valamivel magasabb. Ha kizárólag klímastatisztikák alapján készítünk szezonális csapadék-előrejelzést, akkor a nyár a tavalyinál csapadékosabb lehet, azonban a regionális eltérések jelentősek lehetnek, például a Kárpát-medence kis- és középtájai között.

Az Azori-maximum idén nyáron is gátolhatja a bőséges csapadékot, száraz és forró időjárást eredményezve, amelyet extrém hőhullámok kísérhetnek. Ezeket a hőhullámokat heves viharok zárhatják le, különösen a dombsági és hegyvidéki területeken, ahol villámárvizek is előfordulhatnak. A légkörben felhalmozódó energia miatt erős nyári viharokra lehet számítani, és a szezonális előrejelzések szerint a nyári időszak elhúzódhat egészen szeptember végéig.

Az ősz és a következő tél előrejelzése ilyen időtávban még becslésként is lehetetlen.

Összességében megállapíthatjuk, hogy a globális és regionális felmelegedés idén is folytatódik, és az éghajlat fokozatos változása miatt a 2025-ös év is számos szélsőséges, gyakran extrém időjárási eseményt hozhat magával. Bár az Európai Unió és Magyarország példaértékű lépéseket tesz az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésére, a legnagyobb kibocsátó országok, mint Kína, az Egyesült Államok, India és Oroszország, sajnos eddig nem tettek jelentős erőfeszítéseket a mitigációs célok elérése érdekében. Mivel a klímaváltozás a következő néhány évtizedben (30-40 év) már visszafordíthatatlanná válik, kiemelten fontos, hogy a döntéshozók, a társadalom egésze és a gazdaság minden ágazata a lehető leggyorsabban megtegye a szükséges alkalmazkodási lépéseket, hogy minimalizálják a veszteségeket a változó körülmények között.

* A csapadék előrejelzése rendkívül nehéz és bizonytalan még rövid időtávban is a térbeli és időbeli változékonysága miatt.

Források: Az időjárás várható szezonális előrejelzése az elmúlt évek, évtizedek klimatológiai statisztikáiból, illetve a GFS, CFS, UKMO, JMA és ECMWF modellek közép- és hosszútávú előrejelzéseiből készült. Továbbá felhasználtuk a NOAA tengeri, krioszféra és bioszféra szimulációit. A kiinduló időpont 2024 decembere.

További források: MetOffice, WMO, Világbank, IMF, BOM, MCC Klímapolitikai Intézet