Bár az utóbbi napok legforróbb témája éppen az árvíz volt, az idei nyári hónapokra sokkal inkább a forróság és az aszály volt jellemző. Ez a néhány hét, néhány nap alatt végbemenő drasztikus változás egyfelől jól szemlélteti a klímaváltozás időjárási szélsőségekre gyakorolt hatását, másfelől ismét rávilágít az aszályadaptáció fontosságára. Az idei nyár, bár nem volt olyan száraz, mint a 2022-es, a legmelegebb volt a mérések kezdete óta Magyarországon és egész Európában is, emellett a NASA mérései alapján a 2024 augusztusi globális átlaghőmérséklet magasabb volt, mint a mérések kezdete óta bármelyik augusztusé. Az ezt megelőző 14 hónapból egyébként 13-ra ugyanez igaz volt.

A 2024-es hőmérsékleti rekordok esete nem egyedi: a kilencvenes évek kezdete óta tendenciózusan emelkedik a bolygó átlaghőmérséklete, nincs ez másképp Magyarországon sem. Az utóbbi évek, évtizedek időjárási adatsorai alapján látszik, hogy miért sürgős az aszály elleni küzdelmet és a hozzá való alkalmazkodást prioritásként kezelni.

Saját szerkesztés HungaroMet alapján

A fenti diagramon jól látszik egyrészt a jelentős évenkénti ingadozás mind a hőség mind a forró napok számában, másrészt a látványos növekedés, elsősorban a forró napok esetében, azaz amikor a napi maximális hőmérséklet meghaladta a 35 Celsius-fokot. A diagramon látható trendvonal is erre az adatsorra van felvéve. Az ábrán az is jól látszik, hogy a 2010-es évek összesített értékei nem az összes év kicsivel magasabb értékei miatt jóval magasabbak a 2000-es évek adatainál, hanem néhány év (2012; 2013; 2015) kiugróan magas értékei miatt. Ez is arra mutat rá, hogy a klímaváltozás hatásai nem elsősorban az átlagértékek lassú, konzisztens emelkedése miatt szembeötlőek, hanem a szélsőséges értékek megszaporodása miatt.

A hőmérséklethez hasonlóan a csapadékra is igaz, hogy nem az átlagértékeket, hanem a szélsőségeket vizsgálva igazán látványos a változás: Budapesten csak 6%-kal hullott kevesebb csapadék 2011 és 2020 között mint 1901 és 1910 között, a szélsőségesen csapadékos napok száma azonban ennél jelentősebben növekedett. Az 1900-as évek első évtizedében 12-szer fordult elő, hogy egy nap alatt 30 milliméternél több csapadék hullott, míg az 50 milliméternyi csapadékot meghaladó nap egyszer sem volt. Ezzel szemben 2011 és 2020 között 15 nap esett több mint 30, három alkalommal több mint 50 milliméter csapadék egy nap alatt. Utóbbi azt jelenti, hogy az átlagos éves csapadékmennyiség közel 10%-a lehullik 24 órán belül.

Mind a hőmérséklet emelkedése, mind a csapadékeloszlás egyenetlenné válása elősegíti az aszályos időszakok kialakulását. Ehhez a helyzethez a társadalomnak és a gazdasági ágazatoknak is alkalmazkodniuk kell, de az összes ágazat közül valószínűleg a mezőgazdaság adaptációja a legfontosabb, és ütközik a legkézenfekvőbb nehézségekbe.

A klímaváltozás mezőgazdaságra gyakorolt negatív hatásai már hazánkban is jól láthatók, méghozzá az egyik legfontosabb kultúrnövényünk esetét vizsgálva. A kukorica évről évre vagy a második legnagyobb mezőgazdasági területet foglalja el Magyarországon a búza után, vagy az első helyen áll. Ahogy azonban az ábrán is látszik, a termelési területe jelentősen lecsökkent az utóbbi években.

Saját szerkesztés KSH (2024) alapján

Az idei már a harmadik év lesz, amikor a korábban 1 millió hektárnál is nagyobb területen vetett növény termelési területe 800 ezer hektár környékére, és a második év, amikor ez alá csökken. Erre a 2022-es extrém aszályos év szolgálhat magyarázatul, különösen, ha összehasonlítjuk a növény termésátlagait a búzáéval. Két évvel ezelőtt a kukorica átlagosan 3,5 tonnát termett egy hektáron, ami 46%-kal kevesebb, mint a 2000-2023 közötti időszak átlaga, és egyben a legalacsonyabb érték ugyanebben az időszakban. A búza ezzel szemben bő 4,5 tonna termést hozott átlagosan hektáronként, ami mindössze 2%-kal marad el a 2000-2023 közti időszak átlagától. Semmi meglepő nincs ebben, ha figyelembe vesszük, hogy a búza a Közel-Keletről és a Mediterráneumból származó növény, így a kukoricánál lényegesen jobban bírja a száraz, forró nyarakat. Emellett az aratására is korábban, jellemzően június-júliusban kerül sor, amikor az aszály még kevésbé fejtette ki pusztító hatását, mint július második felében és augusztusban. A kukorica termesztésére ellenben hűvösebb és nedvesebb éghajlat lenne az ideális, nem olyan, mint ami az utóbbi nyarakon Magyarországon tapasztalható volt, betakarítása pedig őszre esik, melynek következtében akár több hónapnyi aszályt is el kell viselnie, így a termesztés területének csökkenése lesz várhatóan az új tendencia. Az északi félteke kukoricatermelő övezetei északabbra tolódnak, így Oroszország és Kanada válhat a növény termesztésének nagyhatalmává.

A kukoricának Magyarországon elsősorban takarmánynövényként van jelentősége, így az alternatíváját is a takarmánynövények között kell keresnünk, azonban nehéz olyan növényt találni, amit hasonló megtérüléssel lehetne termeszteni a nem aszályos években. Az egyik legkecsegtetőbb alternatíva a cirok, mely Afrika szavannával borított területein őshonos, így a kukoricánál lényegesen jobban tűri a forró és száraz nyarakat. A 2022-es extrém száraz nyáron, azokon a területeken, ahol a kukorica mindössze 2-3 tonnát termett hektáronként, a cirok 5-7 tonnára is képes volt. Ráadásul nem csupán takarmányként használható, egyes fajai és fajtái emberi fogyasztásra is kiválóan alkalmasak, gluténmentesek, és élelmiszeripari felhasználásuk is sokrétű. Csapadékosabb nyarakon azonban a kukorica még mindig jóval felülmúlja a cirkot, így a gazdálkodóknak a saját területük mikroklímáját is érdemes lehet elemezni, mielőtt egy új kultúrnövény vetése, vagy a régi megtartása mellett döntenének.

A szántóföldi növénytermesztés mellett a kertészeti ágazatban is jelentős változásokra számíthatunk a klímaváltozás következtében, és eddig ritkaságnak számító növényfajták és fajok kerülhetnek előtérbe. Bizonyos gyümölcsfajok termesztése gazdasági szempontok, másoké pedig fizikai, klimatikus változások miatt válhat egyre kevésbé nyereségessé. Előbbire jó példa az alma, utóbbira pedig a kajszibarack. Az almát egyre kisebb területen és mennyiségben termesztik, mivel gazdaságosságban nehezen tudja felvenni a versenyt, elsősorban a lengyel importtal. A kajszinak pedig ingadozó a termésmennyisége, leginkább a szintén egyre gyakoribb tavaszi fagykárok miatt.

Saját szerkesztés KSH (2023) alapján

Ezzel egy időben viszont olyan fajok jelenhetnek meg, melyek termesztése néhány évtizeddel ezelőtt még elképzelhetetlen lett volna hazánkban, és főként üvegházakban fordulhattak elő.

Szórványosan, kis területen már ma is termesztenek Magyarországon olajfát, gránátalmát és banánt (bár ez utóbbit még csak elszórtan, magánszemélyek kertjében láthatjuk), a kivi pedig már többhektárnyi területet foglal el Zala vármegyében. Mivel ezeknek a növényeknek a termesztési volumene az ágazat egészét tekintve egyelőre nem jelentős, így nincsenek is megbízható adatok az általuk elfoglalt területre vonatkozóan, de ahogy a nyarak forróbbá és szárazabbá, a telek pedig enyhébbé válnak, egyre több gazdálkodó dönthet a termesztésük mellett a jövőben. Hidegtűrő fajtáik pedig még a tavaszi fagyokat is jobban tűrik, mint a kajszi, így termesztésükre nézve a szélsőséges időjárás sem jelenthet akadályt.

Az elemzésből jól látszik, milyen mértékben alakul át Magyarország hőmérsékleti mintázata és csapadékeloszlása, és mindez milyen látványos hatással van a mezőgazdaságra. Az agrárium esetén talán fontosabb elmondani, mint bármely más ágazattal kapcsolatban: az éghajlatváltozás hatásainak mérséklése (mitigáció) mellett létfontosságú az elkerülhetetlen változásokhoz történő alkalmazkodás (adaptáció). Enélkül a mezőgazdaság már a közeljövőben is leküzdhetetlen kihívások elé nézhet.

Forrás: corvinak.hu (2024.09.24.)