Ellátásbiztonsági szempontból Paks-2 mellett további atomerőműre is szükségünk lehet és nem mondhatunk le a hazai szén és lignit klímabarát hasznosításáról sem

A MAVIR adatai szerint ezek a leterhelések jellemzően akkor történtek, amikor a naperőművekből több áram érkezett a rendszerbe. Sajnos a jelenlegi helyzet arra utal, hogy a hazai naperőművi áramtermelés nem az importot csökkenti, hanem egy másik, ráadásul dekarbonizált áramtermelési ágazatot szorít ki, nem javítva energiaszuverenitásunkat ebben az energiaválságos, háborús időszakban. Az energiaszuverenitás növelése az ellátásbiztonság fenntartásán, a fogyasztás hazai termelésre alapozott kielégítésén és a szükséges tartalékok biztosításán alapszik.

Jelen elemzésünk megerősíti, hogy a bizonytalan jövőben a Paksi Atomerőmű második üzemidő hosszabbítási projektjén-, a Paks-2 beruházás megvalósításán, hazai megújuló áramtermelés rendszerbe illeszthető növelésén túl a hazai szén- és lignithasznosítás klímabarát hasznosítását, a földgáz és kőolajkitermelés növelését sem szabad tabuként kezelnünk és komolyan el kell gondolkodnunk egy harmadik atomerőművi projekt beindításán is.

Tény, hogy nem szerencsés fejlemény az, hogy egy olcsón, tervezhetően és dekarbonizáltan áramot termelő erőművet le kell terhelnünk amiatt, mert éppen sütött a nap. De ne csináljunk úgy, mintha mindez meglepetés lenne.

A MEKH 2020-as „A COVID-19 járvány hatása a magyar villamosenergia-piacra 2. rész” c. tanulmányából is világosan kiderült, hogy „már Magyarországon is többször előfordult, hogy nemcsak rendszerirányítói utasításra, hanem üzleti döntés alapján is leterhelésre került nukleáris erőmű”. Ennek következményeként csak 2020. áprilisában 24 millió Ft bevételkiesés jelentkezett, hiszen a Paksi Atomerőmű visszaterhelése a termelési költséget változatlanul hagyja, miközben az árbevétel csökken, kifizetett, de nem hasznosított üzemanyag marad a kazettákban.

A g7.hu-n 2020-ban megjelent „Rekordok és negatív áramár – egy napsütéses tavasz tanulságai” c. cikkében Felsmann Balázs egy gondolatkísérlet erejéig olyan helyzetet modellezett, ami 4000 MW beépített naperőművi és háztartási napelem (PV) kapacitás hatását elemzi a Paksi Atomerőmű működésére optimális éghajlati körülmények között (1. ábra). Ennek alapján 4000 MW PV kapacitás akár 20%-os kihasználtság csökkenést jelenthet Paks számára, vagy nem tervezhető kényszerexportot egy olyan helyzetben, amikor az akkumulátoros ipari villamosenergia tárolás piacosításának még az időhorizontja sem látszik, a hidrogénen alapuló energiatárolás is kísérleti szakaszban van, szivattyús-tározós erőmű hazai építéséről hallani sem akarnak a környezetvédők, a földgáz ára pedig veszélyesen változékony és a jövőre nézve emelkedő tendencia a valószínű.

1. ábra – Fiktív erőművi termelés 4000 MW PV mellett a 2020. május-15. közötti adatok felhasználásával. Forrás: Felsmann Balázs (2020) Rekordok és negatív áramár – egy napsütéses tavasz tanulságai. g7.hu

Ezért elengedhetetlennek látszik, hogy a jövőben a nap- és az atomenergia hasznosítást összehangoló, konzisztens villamosenergia-politika valósuljon meg, hiszen a PV kapacitásnövelés érinti a Paksi Atomerőmű jövedelmezőségét és a majdani Paks-2 Atomerőmű megtérülését is. Ne felejtsük el, hogy a Paksi Atomerőmű állami tulajdon, 2021-es árakon számolva 400-500 Mrd Ft potenciális profittal 2037-ig. Nem véletlenül tartalmazza az új Nemzeti Energiastratégia az alábbi kitételt „..a 2000 MW napelemes termelő kapacitás beillesztését követően felülvizsgálat tárgyát kell képezze az, hogy a további növekedés pénzügyi és infrastrukturális feltételei milyen forrásból és mikorra biztosíthatóak reálisan”.

Jelen helyzetben az energiaszuverenitás megvalósítása nemzetstratégiai jelentőségűvé vált és sajnos nem csak rövidtávra előre tekintve, hanem hosszútávon sincs túl sok remény a helyzet normalizálódására. Ezért stratégiai célként kell megjelölni a villamosenergia önellátás megvalósítását, a lakossági és erőművi földgáz felhasználás csökkentését. Energiatermelésünket - amennyire csak lehet - hazai energiahordozókra kell építeni. Hazainak számít az atomenergia (évekre betárolható, sokfelől beszerezhető fűtőanyag), a hazai megújuló energia potenciál (nap, szél, geotermikus, biomassza, víz), végül és nem utolsó sorban a hazai fosszilis források (kőolaj, hagyományos – nem hagyományos földgáz, lignit, barna- és feketeszén).

Az energiaszuverenitás erősítését nevezte kiemelt feladatnak Lantos Csaba energiaügyi miniszter is a Kossuth rádió január 8-i Vasárnapi újság című műsorában. "Energiában nagyon függünk a külföldtől, ezen a függőségen lazítani kell". Rámutatott, hogy az ország számára korlátos a természeti erőforrások rendelkezésre állása, de azért "nem vagyunk eszköztelenek".

A miniszter az eszközök között sorolta fel a Paksi Atomerőmű második üzemidő hosszabításáról szóló döntést, ami szerint az eredetileg 2032 és 2037 között fokozatosan leállítandó négy blokk még további 20 évig működik majd. Kitért a Paks-2 beruházás megvalósításának fontosságára is, ami reálisan 2032-re készülhet el.

Ezek nagyon jó hírek, de van min javítani. Magyarországon jelenleg kiemelkedően magas a nettó villamosenergia import aránya. A 2013-2020-as évek átlagában 32%-os, de egyre gyakoribbak 50% körüli csúcsértékek. Európában csak Litvániában, Luxemburgban, Albániában és Horvátországban magasabb ez az arány. Az állandóan rendelkezésre álló teljesítőképesség már elméletileg sem elegendő a hazai csúcsfogyasztás kielégítésére. A hazai villamosenergia-rendszer maradó teljesítménye negatív, az MVM adatai alapján 1000 MW-ot meghaladó mértékben támaszkodik a szomszédos rendszerekre. Az igaz, hogy magas nettó import-arányhoz jelentős hálózati összeköttetés is társul: a teljes hazai beépített erőművi kapacitás 55%-ával egyenlő a hazai határkeresztező kapacitások mértéke úgy, hogy az EU átlag 15%. Azonban a 2017. januári villamos energia hiány, a Covid veszélyhelyzet alatti energia túltermelési válság, vagy a 2021. januári fél Európát érintő áramszünet (blackout) is világosan megmutatta, hogy kritikus helyzetben a villamosenergia exportra képes EU tagállamok a hazai igények kielégítésére összpontosítanak, akár a nemzetközi megállapodások megszegése árán is. Egy ország valójában azon termelő kapacitások felett rendelkezhet válság esetén, ami a területén helyezkedik el és amelynek működését energetikai veszélyhelyzetben az állam tudja befolyásolni. Az import és a hazai termelés tehát nem ugyanaz a termék.

A hazai villamosenergia termelés jellemzője, hogy míg az időjárásfüggő megújuló áramtermelési kapacitások erőteljesen növekedtek – négy év alatt a tízszeresére - a piaci alapú fosszilis erőművi beruházások évtizedek óta elmaradnak. Az állami beruházásban megvalósuló Paks-2 Atomerőművön kívül, új nagyerőmű építésébe 2009 óta egyetlen beruházó sem kezdett, hiszen nem lehet üzleti terveket készíteni és megtérülést számolni egy olyan piacon, ahol az időjárásfüggő megújulók váltakozó termelése az árak soha nem látott ingadozását eredményezi.

Az energiaszuverenitás növelése az ellátásbiztonság fenntartásán, a fogyasztás hazai termelésre alapozott kielégítésén és a szükséges tartalékok biztosításán alapszik. Annak érdekében, hogy mindez megvalósulhasson, a Paksi Atomerőmű második üzemidő hosszabbítási projektjén-, a Paks-2 beruházás megvalósításán, hazai megújuló áramtermelés rendszerbe illeszthető növelésén túl a hazai szén- és lignithasznosítás klímabarát hasznosítását, a földgáz- és kőolajkitermelés növelését sem szabad tabuként kezelnünk.

Ezt megelőzően már részletesen foglalkoztunk azzal, hogy hogyan csökkenthető Magyarország földgáz importfüggősége és azzal is, hogy milyen piaci lehetőségek állhatnak egy esetlegesen export pozícióba kerülő hazai villamosenergia termelés előtt. Elemeztük azt is, hogy a részlegesen és változó teljesítménnyel rendelkezésre álló megújuló (nap, szél) áramtermelést miért nem lehet bekalkulálni egyelőre az ellátásbiztonság tervezésekor. Ez a magyarázata annak, hogy amikor a jövő forgatókönyveit tervezzük miért csak olyan technológiákkal érdemes számolnunk, amelyek már ma is rendelkezésre állnak és hatékonyságnöveléssel, valamint klímabaráttá fejlesztéssel a jövőben még inkább számíthatunk rájuk.

A MAVIR 2019-es kapacitásfejlesztési terve alapján a hazai nagyerőművek összes bruttó beépített teljesítőképessége 6996 MW volt 2019-ben, melyből 2033-ra nagyjából 4500 MW maradhat meg a régi, elavult termelő egységek leállítása miatt. Paks-2 tervezett 2032-es belépése sem tudja majd kezelni azt a tartósan fennmaradó kapacitáshiányt, vagy más szóval „kapacitásgödröt”, amit a 2040-ben várható kb. 8400 MW csúcsigény és a BME elemzése alapján becsült 5600-5700 MW akkori alapterhelés igény jelent majd. Energiaválságos, háborús helyzetben az import lehetősége kérdésessé válik, az ipari villanyáram tárolás piaci körülmények között is életképes megoldása nélkül a nap- és a szélerőművek ellátásbiztonsági hozzájárulása is korlátozott marad. Kapacitásgödör kikátyúzásához reális lehetőségként marad tehát egy harmadik atomerőművi projekt beindítása és a hazai szén- és lignithasznosítás klímabarát hasznosításának a lehetősége.

Egy esetleges harmadik atomerőművi egység megépítésének gondolata egyébként nem újkeletű, az Országgyűlés által elfogadott 2011-es Nemzeti Energiastratégiában a trendek elemzésekor már látható volt a „kapacitásgödör” kialakulásának esélye. (Zárójelben megjegyzem, akkor még csak 10-12% volt az import aránya.) Ezért a „Közös erőfeszítés” villamos energia keresleti pályája meghatározásakor hat különféle energiamix-jövőkép került kialakításra, melyből a „Atom(+)-Zöld” már számolt egy Paks-2-őn túli új atomerőművi egység létesítésével, nem feltétlenül paksi telephelyen 2038 után. Ez úgy kell érteni, hogy 2038-tól a meglévő 4400 MW atomerőművi kapacitásunk mellé további blokk/ok/ épültek volna. Ez ma is opció a 3-4000 MW-nyi hiányzó kapacitás pótlására, azzal együtt, hogy közben a nukleáris technológia is jelentős fejlődésen esett át és a kis moduláris atomreaktorok is megjelentek a hagyományos atomerőművek versenytársaiként.

Nem szabad elfeledkeznünk a hazai szén- és lignitvagyon hasznosításával működő Mátrai Erőműről sem. A Mátrai Erőmű háromféle szempontból nélkülözhetetlen a hazai villamosenergia rendszer működéséhez: (i) ellátásbiztonsági szempontból egy nagy mennyiségben rendelkezésre álló hazai energiahordozó használatán alapuló termelő, (ii) a Paksi Atomerőmű és az épülő Paks-2 Atomerőmű európai szabályozás szerint is szükséges tartaléka, (iii) az időjárásfüggő megújuló áramtermelők kiegyensúlyozásához szükséges fel- és leszabályozási tartalék.

A Mátrai Erőmű a hazai villamosenergia termelés 15%-át adhatja hosszútávon is 1,25 milliárd m3 földgázt kiváltva. Míg ötblokkos üzemmódban évi 6,5 TWh (42,5 millió GJ) villamos energia termelésére lehet képes, addig abban az esetben, ha csak a három felújított nagyobb teljesítményű blokk (III., IV., V.) működik 5,03 TWh villamosenergia termeléssel (32,9 millió GJ) 0,96 milliárd m3 földgáz lenne kiváltható. Külfejtéses lignitbányáink jelenlegi termelési kapacitása (8,2 millió t) messze nem meríti ki a lehetőségeket, a művelés alatt álló területhez kapcsolódóan a termelési volumen jelentős növelésére, akár a jelenlegi közel másfélszeresének elérésére volna lehetőség (84 PJ).

Az erőmű műszaki állapota egy azonnal kezelendő probléma, mely nagyjából 30-40 Mrd Ft beruházással orvosolható rövidtávon, egy kisebb üzemidő-hosszabbítás esetén (2030-ig). A több évtizedes jövőkép ugyanakkor a teljes hazai lignithasznosítás alapvető átgondolását igényli. A hazai energiahordozóra alapozott villamosenergia-termelés annak ellátásbiztonsági hasznai miatt stratégiai érdek, ugyanakkor a lignit felhasználásának hosszú távon is működőképes, jövedelmező környezetet kell teremteni, és ezt a lignitfelhasználás technológiájának átalakításával kell/lehet megtenni. A hagyományos lignittüzelés az Európai Unióban vélhetően 5-15 éves időtávon kiszorul, ennek legfőbb oka a szén-dioxid-kvóták megfizetésének kötelezettsége. Mindezek alapján hosszú távon csak a hazai lignitvagyon klíma- és környezetbarát felhasználása jöhet szóba az ún. tisztaszén-technológiák alkalmazásával. A tisztaszén technológiákról (szén/lignit gázosítás, CCUS, CO₂ leválasztás és tárolás/újrahasznosítás, metanol gazdaság) szóló összefoglalónkat itt olvashatják.

Az Európai energiaválság, az orosz-ukrán háború és az EU szankciós politikája rávilágított arra, hogy a kiegyensúlyozott technológiai portfólióval rendelkező tagállamok energiaszektora és energia árai válságállóbak. Ezt a felismerést kell cselekvésbe fordítanunk a hazai energiaforrásokra való határozottabb átállással, az import csökkentésével és egy megfontoltabb megújuló energetikai fejlesztési program kialakításával. Nagy Márton gazdaságfejlesztési miniszter Indexen megjelent elemzésében kifejtette, hogy energiaimportunk ára a 2021-es GDP-arányos 4,4%-ról 2022 végére 10%-ra ugrott, így a háború előttinél 10 milliárd euróval többet (7 milliárd helyett 17 milliárdot) fizettünk az import energiáért 2022-ben. Azt hiszem abban egyetérthetünk, hogy ezt a pénzt hasznosabb lenne másra költeni. Nem lenne tehát rossz beruházás a hazai forrásokon alapuló energiatermelés fejlesztése.