Olvasási idő: 6 perc

Az 1930-as években úgy tűnt, hogy Zsindely Ferenc neve politikai pályafutása miatt fog fennmaradni. Komoly politikai karriert futott be, aminek köszönhetően az 1940-es évekre a közélet ismert és befolyásos szereplője lett. Hajdú András, vendégszerzőnk, az MCC Társadalom- és Történelemtudományi Iskola kutatótanárának írása.

Bár feleségével több száz életet mentettek meg a Vészkorszakban, kormányzati múltja miatt 1945 után családja sem kerülhette el a kommunizmussal járó meghurcolást. Politikai szerepvállalása miatt kevés ideje jutott az írásra, pedig életében megjelent két kötete, valamint a Nimród lapban közölt cikkei alapján Herman Ottó és Bársony István örökösének tekintették. Zsindely Ferenc a magyar vadászirodalom egyik kevéssé ismert klasszikusa, aki irodalmi munkássága mellett emberi helytállásával is példát mutatott. 

Zsindely Ferenc 1891-ben született Kisvárdán, gyermekkora meghatározó élményei azonban Baj községhez és a Duna árteréhez kötődtek, ahol apja vezetésével,három fiú testvérének társaságában gyermekkorától vadászott. A jogi diploma megszerzését követően az államigazgatásban helyezkedett el, 1918-ban már Komárom megye tiszteletbeli főjegyzője volt. Trianon után a Pénzügyminisztériumban dolgozott, ahol fokozatosan lépett egyre feljebb a ranglétrán és ezzel párhuzamosan jelentek meg első írásai is.

Közgazdasági publikációi mellett a szépirodalom iránt is vonzódott, így jutott arra a döntésre, hogy a természetről gyűjtött élményeit rögzíti és másokkal is megosztja. Bár öccse, Endre hamarabb publikálhatott a Nimródban, mégis Ferenc írásai váltottak ki komolyabb és szélesebb körű elismerést. Zsindely Ferenc – többek között Fekete István társaságában– Kittenberger Kálmán felfedezettje volt az 1930-as években, akiben a jövő nagy vadászíróját látta. A legendás szerkesztő a Nimród kiemelkedő képességű szerzői közé sorolta és folyamatosan buzdította, hogy közéleti sikerei ellenére se adja fel az írást.

Zsindely Ferenc írásaió

Első kötete 1932-ben (Isten szabad ege alatt), második 1938-ban (Dunárul fúj a szél…) jelent meg, amelyek testvére fotóival illusztrálva elsősorban a Duna világát örökítették meg. Történeteit olvasva egy olyan világba nyerhetünk betekintést, ami örökre elmúlt. Bár a Szigetköz rehabilitációjára komoly erőforrásokat mozgósítottak, az egykori Öreg-Duna árterének és szigeteinek különleges gazdagságát fokozatosan felemésztette a gondolat, ami szerint a természet legyőzendő, sőt kiiktatható az ember életéből. Zsindely Ferenc soha nem gondolta, hogy a természet alapvető dinamikája megváltoztatható, esetleg elítélendő lenne. A Duna építi és elbontja a szigeteket, átalakítja a partot, életet ad és elvesz. Minden évben egy kicsit másképp, így nincs ebben a folyamatban sem felesleges, sem igazságtalan esemény.

Ennek a dinamikának a megismerése komoly figyelmet és tiszteletet kíván, azonban a teljes megfejtés igazán soha senkinek nem sikerült. De talán éppen ez a pont, a természetről szerzett tudás korlátozottságának felismerése jelentheti igazán, hogy valaki megértette egy folyó, az ártér és a hozzá kapcsolódó közösség életét. A folyó gyors, akár egyetlen nap alatt megtapasztalható változása rendszeresen visszatér Zsindely Ferenc történeteiben.

A halászok, révészek szempontjából például így foglalja össze egy helyen:

„Itt a Duna száz szigete között nagy tudomány ám a hajózás. Minden vízállás mellett más és más az útja, változó a módja. Áradás, apadás folyton módosítja. Van olyan csatorna, amely hol felfelé folyik, hol lefelé – hol itt, hol ott bokrosodnak meg a rakoncátlan vizek, s ahol tegnap még gát feszült elébe, mára talán éppen ott legkényelmesebb az út.”

Zsindely Ferenc írásaiban ezek a nehézségek azonban soha nem bosszúság forrásaként kerülnek bemutatásra. Bár stílusa napjaink életritmusa szempontjából körülményesnek, „régiesnek” tűnhet, áthatja a természet tisztelete és az ebből fakadó megbékélés.

Zsindely Ferenc politikai élete

Politikai karrierje az 1930-as években látványosan íveltfelfelé, idejének és energiájának jelentős részét lekötve.1931-től Komárom országgyűlési képviselője volt az Egységes Párt politikusaként. 1938-ban Teleki Pál vallás- és közoktatási miniszterként, majd 1939-től kormányfőként a Miniszterelnökségen államtitkári pozícióbanszámított munkájára. A Miniszterelnökségen Bárdossy László és Kállay Miklós hivatalba lépésekor is megőrizhette államtitkári tisztségét.

1943 márciusában kereskedelemi és közlekedési miniszter lett, amely tisztségéből egy évvel később,a német megszállás miatt távozott. Életútja ekkor gyökeres fordulatot vett. Bár feleségével az Istenhegyi úton található villájukban több mint száz ember bújtattak és mentettek meg a haláltól (köztük az Apró- és a Szakasits-család több tagját), 1945 után nem engedték visszatérni az államigazgatásba, majd 1950-ben vagyonát elkobozták.

1951-ben kitelepítették és nyugdíjától megfosztották.Egy balatonlellei nyaraló cselédlakásába költözhetett feleségével, ahol 12 éven át látták el a „gondnoki” feladatokat. 1956 után két korábbi elbeszélése újra megjelenhetett a Magyar Vadász nevet viselő lapban, további írása viszont már nem került kiadásra életében.

Az 1930-as években kiadott két köteten kívül számos további írása született, amelyek „felfedezésére” és megjelenésére évtizedeket kellett várni. Történetei értékét azonban éppen az bizonyítja, hogy az üldöztetés és a politikai viharok ellenére is fennmaradtak, hirdetve a természet erejét, az emberi tudás korlátait és az ennek ellenére megvalósítható békés együttélés különleges érzetét.

Az olvasón múlik, hogy harcol „a titokzatos, mély fekete vizek” világával, vagy Zsindely Ferenc útján járva elfogadja, hogy „parancsol az erős, a harcos, a teremtő élet”.

Borítókép: wikipedia.