Olvasási idő: 10 perc

Hogyan befolyásolhatja a klímaváltozás elleni küzdelmet a COVID elleni harc?

Vakcinaszuverenitás és klímaváltozás

A koronavírus-járvány és a klímaváltozás között mély összefüggések fedezhetők fel. A COVID-19 átalakította a közlekedés, a személy- és áruszállítás mintázatait, felértékelődtek a rövidebb ellátási láncok. A pandémia hatására vállalatok millió álltak át online szolgáltatás- és termékértékesítésre, elterjedtek az elektronikus és érintésmentes megoldások, fontossá vált a távmunka és a home office. A betegség a gazdasági helyzetre, az emberek és a háztartások finanszírozási képességére is befolyással volt. Rövidebb távolságokat tettünk meg, ritkábban intézhettünk ügyet és találkozhattunk másokkal személyesen, bizonyos árucikkekből kevesebbet fogyasztottunk. A vidéki élet, az önfenntartó ellátás formái reflektorfénybe kerültek. Végeredményben a szokásosnál kevesebb energiát használtunk fel, kicsit talán fenntarthatóbb életet kezdtünk el élni, a világ több részén tisztább lett a levegő és a víz, és kevesebb üvegház hatású gáz került a légkörbe.

Az éremnek azonban van egy másik oldala. A COVID-19 egy nemzet cselekvőképességét is képes meghatározni – megnövelni és leszűkíteni. Az ország, amely hatékonyabban tudja a betegségtől megóvni polgárait, gyorsabban tud majd visszatérni a koronavírus okozta dermedt állapotokból. Az ország, amely az emberéletek megmentéséért küzd, érthető módon elsősorban nem a környezetvédelemre koncentrál, ezért egy állam éghajlatváltozással szembeni fellépésének hathatóssága sokszor abban áll, hogy hány állampolgárát milyen gyorsan képes vakcinával ellátni.      

 

Az önálló oltóanyaggyártás stratégiai jelentősége

A nemzeti szuverenitásunk fontos része, hogy a jelenlegi világjárványhoz hasonló helyzetekben képesek vagyunk-e ellátni magunkat oltóanyaggal, vagy más országokra vagyunk utalva ezen a téren. Jelenleg utóbbi az igaz, ugyanis hazánk nem rendelkezik saját vakcinagyártási kapacitással, így amerikai, angol, orosz és kínai beszállítókon múlik, hogy elegendő oltóanyagot kapunk-e a védekezéshez. Magyarország az önellátás útjára kíván lépni, ennek érdekében létesül vakcinagyár Debrecenben és ennek érdekében kezdünk saját COVID oltóanyag fejlesztésébe. A leendő magyar kézben lévő oltóanyaggyárak elsődleges funkciója azoban nem öncélú, azaz nem azért van rájuk szükség, hogy magyar tulajdonú vakcinagyártás is létezzen, hanem azért, hogy importtermékek nélkül, külföldi gyártóktól függetlenül lehessen ellátni a lakosságot a szükséges minőségű és mennyiségű vakcinával. Ahogy már említettük, ez is részét képezi egy ország szuverenitásának. A jelenlegi válságos helyzet felhívta a figyelmet arra, hogy nem is egy jelentéktelen része, hanem egy kiemelt fontosságú aspektusa. A debreceni oltóanyaggyárak és az osztrák-magyar vakcinafejlesztés egy olyan űrt fog betölteni, amelynek nagyságára csak most, a krízishelyzet súlyosbodásával derült fény.

 

Nemzetközi kitekintés

Ezek magvalósulásáig érdemes megvizsgálni, mely országok rendelkeznek a legnagyobb vakcinagyártó potenciállal, mennyire képeseke ellátni magukat és termékeik mekkora részét képesek exportra vinni. A világ legnagyobb oltóanyag-gyártója a Serum Institute of India. A családi tulajdonban lévő indiai vállalat havi 100 millió adag AstraZeneca oltóanyag gyártását helyezte kilátásba. Számos vakcinagyárral rendelkezik még a szubkontinens, ebből kifolyólag India országként is a világ legnagyobb vakcina-előállítója. A világ legnagyobb oltáskampányát vezényli jelenleg az indiai kormány, augusztusig bezárólag 300 millió ember beoltását tervezik. A közel 1,4 milliárd lakosú ország esetében ez nem jelent kifejezetten magas arányt, a teljes népesség beoltása pedig több mint két évet is igénybe vehet. Ez azonban annak is köszönhető, hogy India nem csupán saját lakossága számára állít elő oltóanyagot, hanem exportra is. Koronavírus vakcinák mellett kanyaró, tetanusz és hepatitisz elleni védőoltást is gyárt az ország, összesen mintegy 170 országba exportál és a világ gyermekeinek 2/3 részét oltják be az itt előállított oltóanyaggal. Ha a teljes COVID vakcina gyártókapacitást a saját lakosság ellátására használnák az indiai gyártók, minden bizonnyal világviszonylatban is rövid idő alatt beoltható lenne a teljes népesség. A leendő debreceni gyárnak pedig nem 1,4 milliárd, hanem „mindössze” 10 millió embert kell majd ellátnia vakcinával, az ezen felül megtermelt oltóanyag exportáru lehet.

Ha nem összesítve vizsgáljuk az oltóanyagokat, hanem csak a COVID ellen kifejlesztett vakcinákat vesszük figyelembe, akkor a 2021. március végi adatok alapján Kína áll az élen 142 millió legyártott adaggal. Őket követi az USA 103 millióval, ami lakosságarányosan jóval jelentősebb a kínai számnál. Németország és Belgium együttesen 71 millió, India 42 millió dózist gyártott le. Gyártóra lebontva a Pfizer gyártotta a legtöbb adagot, szám szerint 119 milliót március végéig. Az amerikai-német gyártót a Sinovac követi 91 millió dózissal. Jól látszik, hogy a legnagyobb gyártók (cégek és országok) egyike sem gyártott elegendő vakcinát még a saját népességének ellátására sem, még kevésbé a Föld teljes népessége számára.

 

A magyar vakcinagyártás jövője

A magyar oltóanyaggyár azonban 20 millió adag rövid időn belüli legyártásával gyorsan és más országoktól függetlenül láthatná el hazánk népességét vakcinával.

A beruházás tervezett költsége 55 milliárd forint. Ebből az összegből fog megépülni és működésbe lépni a Nemzeti Oltóanyaggyár és a Nemzeti Koronavírus-Oltóanyaggyár. Már 2021-ben felhasználásra kerül 17 milliárd forint a projektre szánt keretből. A Nemzeti Koronavírus-Oltóanyaggyár 2022 végétől állíthat majd elő COVID vakcinákat. Ez a dátum távolinak tűnhet, azonban ekkor is nagy lesz a vírus ellen előállított oltóanyag jelentősége. A koronavírus ugyanis várhatóan velünk marad, az influenzához hasonlóan időről időre újra fel kell majd készülni az ellene való védekezésre. A gyárban a leendő magyar fejlesztésű vakcinát is gyártani fogják, emellett alkalmas lesz más gyártók termékeinek előállítására is. A Nemzeti Oltóanyaggyár, ahol azon vakcinákat gyártják majd, melyek nem a COVID ellen védenek várhatóan egy évvel később, 2023-ban kezdheti meg működését.

Az új vakcinagyárak elsődleges szerepe Magyarország ellátása a szükséges oltóanyagokkal, azonban fontos szempont, hogy az előállított termékek a nemzetközi színtéren is versenyképesek legyenek, hiszen, ha a saját népességünket el tudjuk látni vakcinával és marad belőle felesleg, akkor a magyar vakcináknak exportáruként kell megállni a helyüket. Az oltóanyag kifejlesztését a Pécsi Tudományegyetem közösen végzi a CEBINA GmbH osztrák biotechnológiai céggel. Dr. Nagy Eszter, a CEBINA vezérigazgatója és alapítója elmondása szerint az együttműködés keretében modern, harmadik generációs vakcinát fejlesztenek ki. Ez egy rekombináns, fehérje alapú vakcina lesz, melynek első fázisú preklinikai tesztelése már 2021-ben elvégezhető lehet. Ezt követően kezdődhet meg a prototípus gyártása, 2022 végétől pedig a tömeges gyártás Debrecenben.

 

A dicső múlt

Hazánk nem volt mindig olyan kitett a külföldi vakcinagyáraknak, mint napjainkban. A jelenleg nem létező magyar tulajdonú oltóanyaggyártásnak komoly hagyományai vannak, így lesz mire építeni a debreceni létesítményeket. A magyar vakcinafejlesztés- és gyártás gyökerei a 19. század elejére nyúlnak vissza. A Központi Oltóintézet 1824-től öt évtizeden át irányította a himlő elleni oltóanyag termelését Gebhard Ferenc professzor vezetésével. 1876-ban törvényben kötelezték a lakosságot a himlő elleni oltakozásra. 1887-től ennek megtagadását pénzbírsággal büntették.

Dr. Pécsi Dani és dr. Pápay Vilmos laboratóriumában már diftériaszérumok termelése zajlott. 1924-től bővült az oltóanyag-termelés és teljes sejtes pertussziszvakcinát, tífuszvakcinát és himlőoltóanyagot is termelt a kutatóközpont. A Phylaxia Rt. 1942-re már húszféle szérumot és oltóanyagot termelt. Az oltóanyagfejlesztés a második világháború után is tovább fejlődött. A diftéria-tetanusz-pertusszisz (DTP) hármas kombinációjú oltóanyagot hazánkban fejlesztették ki és 1953-ban kötelező védőoltásként vezették be. A vakcinák iránti növekvő igényre reagálva jött létre a Humán Oltóanyagtermelő és Kutató Intézet 1954-ben.

A magyar oltóanyaggyárakat a rendszerváltást követően privatizálták. Ez lett a Humán Oltóanyagtermelő és Kutató Intézet sorsa is, fő termékének gyártási jogát egy brit gyógyszeripari vállalat vásárolta meg. Vakcinagyártás tehát továbbra is folyik Magyarországon, a GSK gödöllői gyárában például 2023-tól diftériatoxoid- és tetanusztoxoid-terméket fognak gyártani. Ami azonban hiányzik, az a magyar tulajdonban lévő vakcinagyártás. Egyebek mellett ezt a hiányt fogják pótolni a debreceni üzemek.