1989-ben az Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ) népesedési világnappá nyilvánította július 11-ét abból az alkalomból, hogy két évvel korábban 1987-ben ezen a napon érte el a Föld lakossága az 5 milliárd főt. A Népesedési Világnap deklarált célja, hogy felhívja a figyelmet a népességnövekedés mértékére és az ezzel járó problémákra. Az ENSZ legutóbbi számításai szerint Földünk népessége 1987 óta további 3 milliárd fővel emelkedett és 2022-ben elérte a 8 milliárdot.

Sok-sok éven keresztül azzal indokoltuk az élelmiszer termelés fokozásával kapcsolatos kényszert, mert riasztóbbnál riasztóbb népesedési forgatókönyveket produkáltak az illetékességből ezzel foglalkozó szakmai szervezetek Földünk várható túlnépesedéséről. 2050-re 10 milliárdnyian 2100-ra akár 12,7 milliárdnyian is lehetünk írták az ENSZ, a WHO, vagy éppen a FAO jelentései.

Ezen jövőképek szerint az élelmiszer termelést majdnem 1,6-szorosára kellene növelnünk 2050-ig úgy, hogy 1960-hoz képest napjainkig 58%-al csökkent a rendelkezésre álló egy főre jutó termőföld és 60%-al a tiszta édesvíz mennyisége. Persze, hogy sehogy nem jön ki a matek, hiszen eközben a mezőgazdaságnak egyre szigorodó klíma- és környezetvédelmi előírásoknak is meg kell felelnie (Food and agriculture projections to 2050).

Ráadásul a múlt század 60-as éveiben indult Zöld Forradalom – a heterózisnemesítésen-, intenzív agrokemikália használaton-, öntözésen és gépesítésen – alapuló 3,5-szörös globális élelmiszertermelés növekedés biológiai alapjai kimerültek, termelés maga egyre fenntarthatlanabb irányt vett.

Ebben a helyzetben kezdtek beérkezni a hírek egy globális népesedési fordulatról! Az alábbi ábrán látható, hogy 1950-ben még szinte az teljes fejlődő világra (Argentínát leszámítva a teljes Közép- és Dél-Amerikai régió, Afrika, Oroszország kivételével a teljes Ázsiai kontinens) jellemző volt egy erőteljes népességnövekedés. Napjainkra már csak Közép-Afrikában van túlnépesedés és ezen kívül már csak Közép-Ázsiában pozitív a reprodukciós mérleg. Indiában már csak a szinten tartáshoz elég, Kína, Dél-Amerika fogy, nem beszélve a fejlett világról.

Globális népesedési helyzet 1950-ben (felső panel) és 2024-ben. A pozitív reprodukciós rátájú területeket a barna valamilyen árnyalatával ábrázolták, míg a fogyó lakosságú területeket a kék árnyalataival. Forrás: Lecture Series on Global Demography, Concluded by Martin W. Lewis.

A Föld népességének növekedési üteme fokozatosan lassul, 2087-től várhatóan csökkenni fog a népességszám

Az ENSZ legvalószínűbbnek tartott modellje szerint a jövőben továbbra is folytatódik a népesség gyarapodása, azonban lassuló ütemben (Population Matters). Az 1950. évi 2,5 milliárd fő megkétszereződéséhez 37 évnek kellett eltelnie, ezt követően az 1987. évi 5 milliárd fős népesség várhatóan több mint 70 év elteltével, 2058-ra duplázódik meg 10 milliárdra. Az előrejelzés legtávolabbi évében, 2100-ban előreláthatólag 10,3 milliárd ember él majd a Földön (Népesedési Világnap 2024, KSH).

Persze minél hosszabb távra szól egy előrejelzés, annál több bizonytalanság terheli. Ennyi idő alatt jöhet olyan globális mentalitásbeli fordulat, ami az aktuális népesedési folyamatokat felerősíti, vagy éppen megfordítja. Mindenesetre, ha a legvalószínűbb forgatókönyvből indulunk ki, akkor az emberi civilizáció fenntarthatósága szempontjából már talán nem is a túlnépesedés lesz a legfontosabb kérdés a jövőben, hanem a túlfogyasztás tartóssága. A fejlődő világban évtizedenként 10-100 milliók emelkednek ki a szegénységből! Gondoljunk első helyen Kínára, de India is kezd felzárkózni. Míg a világ szegényeinek napi pár dollárból kell megélnie, a középosztály tagjai több száz dollárból gazdálkodhatnak naponta, ezzel arányos fogyasztás növekedéssel.

Aminek nem lett volna szabad így lennie:

  • Az emberi civilizáció terjeszkedése során kiirtottuk a Föld erdeinek a harmadát, ezzel döntően befolyásolva a klímát, a biodiverzitást és a fenntarthatóságot.
  • Az elmúlt 250 évben 571 növényfaj (Nature Ecology & Evolution 2019, Vol 3, pp. 1043–1047) , és 1500 óta 777 állatfaj halt ki (How many animal species have humans driven to extinction?) vélhetően emberi tevékenységek miatt.
  • A FAO adatai szerint az 1960-as bázisévhez képest 2050-re közel 58%-al fog csökkeni az egy főre jutó megművelhető területek aránya globálisan. Ahhoz azonban, hogy az élelmiszertermelés lépést tudjon tartani a növekvő létszámú emberiség élelmezésének a kihívásával 15%-al kellene növekednie a mezőgazdasági művelés alatt álló területeknek 2050-ig (Food and agriculture projections to 2050).
  • A tiszta megújuló édesvíz fogyasztásunk eközben mára megháromszorozódott megint csak 1960-at alapul véve, ezzel párhuzamosan az egy főre jutó édesvíz készletek 50%-al csökkentek ugyanezen az időtávon.
  • 1961-ben az egy fő ökológiai lábnyoma még csak 0,88 hektár volt, ez napjainkra már elérte a 2,2 hektárt. Magyarország egy lakosának ökológiai lábnyoma 3,7 hektár. A Földön minden emberre csak 1,8 hektár terület jut.

Mára eljutottunk odaáig, hogy a jelenlegi műszaki-technológiai szinten bolygónk ökológiai kizsigerelése nélkül nem tudjuk magunkat ellátni élelmiszerrel.

Az ENSZ korrigált adatai szerint 2100-ra 10,3 milliárdra növekvő emberi népességet a jelenlegi műszaki-technológiai szinten lehetetlen lesz fenntarthatóan egészséges élelmiszerrel ellátni. Azok az alacsony-karbon-, fenntarthatóan alkalmazható alternatív mezőgazdasági technológiák, amelyekkel a jelenlegi karbon- és agrokemikália intenzív technológiák leválthatók lennének úgy, hogy egyben kielégítenék az élelmiszer fogyasztás növekedését, egyelőre nem léteznek.

Ha azt feltételezzük, hogy a világ népessége 2050-re várhatóan közel 10 milliárd főre fog emelkedni, az a globális élelmiszerigény 56%-os növekedését fogja magával hozni (Creating a Sustainable Food Future / World Resources Institute), miközben drasztikusan csökkeni fog az egy főre jutó termőföld és ivóvíz-készlet, mint azt az előzőekben láttuk.

Tehát minimum 56%-al, azaz több, mint másfélszeresére kellene növelnünk az élelmiszertermelést 25 év alatt úgy, hogy nem növelhetők tovább a mezőgazdasági területek, fogynak a források és a jelenlegi műszaki-technológiai színvonalon a művelés maga egyre fenntarthatatlanabb irányt vesz.

A fenntartható emberi civilizáció számára az ember jelenti a legnagyobb reményt és a legnagyobb veszélyt is egyben.

Ha nem tanulunk saját civilizációnk történetének tapasztalataiból, akkor igaz lesz az a pesszimista vélekedés, hogy a klímaváltozás, a járványok-, fertőzések miatti veszélyhelyzetek, az elsivatagosodás és a túlnépesedés / túlfogyasztás miatt, a megművelhető termőföld, az egészséges friss víz és az energiaforrások fogyása veszélyeztetni fogja fajunk túlélését bolygónk számos pontján.

Mit kell tennünk ahhoz, hogy ez ne így legyen:

  • A legfontosabb előfeltétele bármilyen pozitív elmozdulásnak a problémákkal való őszinte szembenézés. Ezen az alapon merész és a teljes politikai paletta által támogatott stratégiákat és ágazati útiterveket kell készíteni az alacsony-karbon gazdaság és fenntartható társadalmak felé való haladáshoz. Ne felejtsük, a fenntarthatóság tágabb fogalom, mint a klímavédelem!
  • Ebben a közgazdasági alapok áttervezésével kell kezdeni, a környezeti externáliák beszámításával, a termékek életciklus elemzésével, nem csak a gyártási-, hanem a semlegesítési és újrahasznosítási technológiák kifejlesztésnek előírásával. Kötelező legyen teljes életciklusra leírni a termékpályákat, a körkörös gazdaságnak való megfelelést meg kell követelni minden értéklánc esetében.
  • Precíziós – erőforrás hatékony – gazdálkodás.
  • Robotizáció, iparszerű mezőgazdasági termelés.
  • A tervezett elévülés, a modulszerű gyártás, a zöldre mosás egyértelmű, félremagyarázhatatlan definiálása és tiltása.
  • Az egészséges életmód propagálása, a túlfogyasztás elleni szemléletformálás, különös tekintettel arra, hogy mind a klímaváltozás által kiváltott egészségügyi kockázatok, mind a civilizácós betegségek új generációja (lásd pl. Covid-19) a civilizációs betegségekben szenvedőket sújtják leginkább (Hogyan hat a klímaváltozás az egészségünkre?)