Rövid időtáv, nagy tét: Mit mutatnak a klímamodellek 2030-ig?

Azonban az elmúlt években tapasztalt szélsőséges időjárási események és azok gyakoriságának növekedése egyre sürgetőbbé tette a rövid távú kilátások felvázolását is. A lakosság, a gazdaság szereplői és a döntéshozók részéről is egyre nagyobb az igény a néhány évre előre tekintő klíma-előrejelzések iránt. Bár tudományos szempontból továbbra is a hosszú távú forgatókönyvek (szcenáriók) megbízhatóbbak, a modellezési módszerek, az AI és az adatfeldolgozás fejlődése lehetővé tette, hogy ma már néhány éves időszakra is készülhessenek megalapozott éghajlati előrejelzések.

Az éghajlatváltozás hatásai világszerte egyre kézzelfoghatóbbá válnak – és a következő öt évre szóló előrejelzések szerint Európa különösen erősen érintett lesz. A Meteorológiai Világszervezet (WMO) 2025–2029 közötti időszakra vonatkozó frissített előrejelzései azt mutatják, hogy az átlag feletti hőmérsékletek és az átrendeződő csapadékmintázatok új kihívásokat hoznak a kontinensek számos térségébe.

Mit mutatnak a modellek globális skálán?

• A globális átlaghőmérséklet várhatóan továbbra is rekordközeli vagy rekordmagas szinten marad a 2025 és 2029 közötti ötéves időszakban. Az évenkénti átlagos globális felszínközeli hőmérséklet 2025 és 2029 között minden évben várhatóan 1,2 °C és 1,9 °C között lesz az 1850–1900 közötti időszak átlagához képest.

• 86% valószínűséggel a globális átlaghőmérséklet legalább egy évben meghaladja a 1,5 °C-os küszöböt az 1850–1900 közötti átlaghoz képest az 2025–2029-es időszakban.
• 70% valószínűséggel az ötéves átlag is meghaladja az 1,5 °C-ot ebben az időszakban.
• 80% esély van arra, hogy legalább egy év a 2025–2029 közötti időszakban melegebb lesz, mint a valaha mért legmelegebb év (jelenleg 2024).
• A hosszú távú melegedés (harminc kerek lezárt évtized) továbbra is 1,5 °C alatt marad.
• Az Északi-sarkvidék téli hőmérsékleti anomália (november–március) az 1991–2020 közötti klimatológiai normához viszonyítva átlagosan 1,9-2,4 °C lesz, ami többszöröse a globális átlaghőmérséklet anomáliájának.
• Az északi-sarki tengeri jég 2025–2029 márciusi előrejelzései szerint további jégcsökkenés várható a Barents-tengeren, a Bering-tengeren és az Ohotszki-tengeren.
• Az 2025–2029 május–szeptemberi időszakra vonatkozó csapadék-előrejelzések (az 1991–2020 közötti átlaghoz képest) szerint szokatlanul csapadékos időszak várható a Száhel-övezetben, Észak-Európában, Alaszkában és Észak-Szibériában, míg szárazabb időszak valószínű az Amazonas térségében.
• A dél-ázsiai térségben az elmúlt évek – 2023 kivételével – szokatlanul csapadékosak voltak, és az előrejelzés szerint ez a tendencia 2025 és 2029 között is folytatódik, bár nem minden évszakban feltétlenül.

Átlag feletti hőmérsékletek szinte mindenhol a bolygón

A májustól szeptemberig terjedő időszakban (2025–2029) a melegebb időjárás szinte világszerte valószínű, míg a novembertől márciusig tartó hónapokban (2025–26-tól 2029–30-ig) a melegedés kifejezettebben jelenik meg az északi féltekén. Ez az évszakos eltérés összhangban van az üvegházhatású gázok koncentrációjának növekedésével és az általános globális felmelegedési trenddel.

A modellek egyértelmű képet festenek: az elkövetkező öt év májustól szeptemberig tartó időszakaiban szinte az egész bolygón, így Európában is, nagy valószínűséggel az 1991–2020-as időszak átlaga fölé emelkednek a felszín közeli hőmérsékletek. Különösen a szárazföldi térségek – beleértve Közép- és Dél-Európát – melegszenek intenzívebben, mint az óceáni területek. Ez a tendencia már a közelmúltban is jól érzékelhető volt: 2022, 2023, 2024 is Európa történetének legmelegebb évei voltak.

A novembertől márciusig tartó téli időszakokban szintén melegebb időjárás várható, különösen Észak- és Kelet-Európában. A melegebb telek hatással lehetnek a hóborítottságra, a tavaszi olvadás időzítésére, az árvízveszélyre, valamint a természetes vízkészletek feltöltődésére is.

A WMO frissített előrejelzései nemcsak a hőmérsékletre, hanem a csapadék alakulására is kiterjednek. A májustól szeptemberig tartó időszakban Dél- és Közép-Európa számos térségében – így például Spanyolországban, Olaszországban, a Balkánon és a Kárpát-medencében – az átlagosnál kevesebb csapadékra lehet számítani (magas bizonytalanság). Ez tovább fokozhatja az aszály, a vízhiány és a mezőgazdasági károk kockázatát.

Ezzel szemben a novembertől márciusig tartó időszakban, a klímatrendeknek megfelelően Észak- és Közép-Európában – különösen Skandináviában, Nagy-Britanniában, a Kárpát-medencében az Alpokban és az oroszországi északi régiókban – kissé nedvesebb telek valószínűek.

Magyarország és a régió kilátásai ebben az évtizedben

Magyarország esetében a nyári hónapokra tovább fokozódó hőség és 2026 nyara kivételével aszályos évek várhatók. A klímamodellek alapján a Kárpát-medencében az átlagosnál jóval magasabb hőmérsékletű időszakokra kell felkészülni, miközben a csapadékos napok száma tovább csökkenhet május és szeptember között. A legnagyobb veszélyt a hőhullámok és az ezekkel járó egészségügyi, infrastrukturális és mezőgazdasági következmények jelentik az évtized második felében is.

A következő években a telek az átlagnál csapadékosabbak lehetnek, de sajnos az eső formájában érkező csapadék tovább fogja fokozni az olyan problémákat, mint például a talajvíz-készletek kimerülése. A bő egy évtizede fennálló hóhiány már most is komoly problémákat okoz a mezőgazdaságnak, az elmaradt lassú beszivárgás és a talajvíz „visszapótlása” miatt. Megjegyzés: telek esetében továbbra sem lehet kizárni egy-egy olyan rövid periódust, amikor az átlagnál hidegebb lesz a Kárpát-medencében.

A tavaszi fagyok továbbra is megfigyelhetőek a modelleken (az évszázad közepéig biztosan), mely különösen az Alföldön fognak terméskiesést okozni.

Egyre sürgetőbb az alkalmazkodás

Megjegyzés:

A klímamodellek olyan bonyolult számítógépes rendszerek, amelyek a Föld fizikai törvényeit részleges differenciálegyenletek formájában írják le. Ezeket a bonyolult egyenleteket numerikus módszerekkel oldják meg, egy térbeli és időbeli rácshálón. A modellek „szíve és lelke” olyan dinamikus egyenletrendszer, amely az atmoszféra, az óceánok, a kriszféra és a felszín (szárazföldek egésze) fizikai folyamatait írja le időben és térben változó módon. A Föld légkörét és felszínét háromdimenziós cellákra osztják, és minden cellában kiszámítják a fő változók (pl. hőmérséklet, légnyomás, páratartalom stb.) értékeit, melyek összessége több milliárd adatot eredményez. Az időbeli előrelépést szintén numerikus eljárásokkal végzik, amelyek lehetővé teszik a jövőbeli állapotok szimulációját a fizikai törvények alapján.

Egy hosszútávú klímamodell-futtatás időigénye több tényezőtől függ, de általánosságban elmondható, hogy rendkívül számításigényes, és több hétig vagy hónapig is eltarthat, még szuperszámítógépeken is. Egy 1850–2100 közötti szimuláció jellemzően több ezer modell-napot futtat végig, percenkénti vagy óránkénti léptetéssel. Minél finomabb (részletesebb) a térbeli (pl. 100 km helyett 10 km) vagy időbeli (pl. 1 óra helyett 5 perc) felbontás, annál több számítást igényel.

Bizonyos folyamatokat – például a felhőképződést, a rendszeresen változó növényborítottságot, vagy a (bel)városi hősziget-hatást – a modellek nem tudnak közvetlenül kiszámolni (túl kicsi a skálájuk), így empirikus képletekkel vagy parametrizált szabályokkal helyettesítjük őket. Ez a modellek egyik fő bizonytalansági forrása.

A WMO által hivatalosan elfogadott adatszolgáltató eszközök száma 2024-ben: