Nagy GMO-csata: Európai Parlament vs. Európai Bizottság

Az Európai Parlament állásfoglalást adott ki egy, a Syngenta vállalat által genetikailag módosított kukoricafajta engedélyezési tervével kapcsolatban, amelyben ismételten elmarasztalta az engedélyezést sürgető Európai Bizottságot és felszólította a tervezet visszavonására.

Mivel a Bizottság – annak ellenére, hogy elismeri a demokratikus hiányosságokat, a tagállamok támogatásának hiányát és a Parlament kifogásait – továbbra is folytatja az élelmiszerként és takarmányként felhasznált GMO-k engedélyezését, az Európai Parlament:

- felkéri a Bizottságot, hogy vonja vissza tervezetét;

- mély csalódottságának ad hangot amiatt, hogy a Bizottság folytatja a géntechnológiával módosított szervezetek behozatalának engedélyezését, annak ellenére, hogy a Parlament ezt ellenzi és a tagállamok többsége is ellene szavaz;

- ismételten felszólítja a Bizottságot, hogy ne adjon ki gyomirtó szernek ellenálló, géntechnológiával módosított növényekre vonatkozó engedélyt mindaddig, amíg nem kerül sor a maradékanyagokkal kapcsolatos egészségügyi kockázatok átfogó egyedi kivizsgálására;

- ismételten felszólítja a Bizottságot, hogy ne engedélyezze semmiféle olyan, géntechnológiával módosított növény élelmezési vagy takarmányozási célú felhasználását szolgáló behozatalát, amelyet az Unióban nem engedélyezett gyomirtó hatóanyaggal szemben ellenállóvá tettek;

Bár csak az állásfoglalás néhány pontját emeltük ki, ebből is jól érzékelhető a probléma jelentősége, és hogy igen komoly érdek- és ideológiai ellentétekkel állunk szemben az Európai Unió csúcsszervezetein belül is.

Mi az, hogy GMO?

Minden uniós állampolgárban jogosan merülhet fel a kérdés: Mi folyik az Európai Unióban, ha már annak csúcsszervei is egymásnak estek GMO ügyben? A kérdés tisztázásához érdemes először közelebbről is megismerkednünk a GMO-val! Mit is jelent a GMO kifejezés?

A mozaikszó genetikailag módosított organizmust jelöl, vagy annak felhasználásával készült produktumot: pl. gyógyászatban használt készítményt, növényi terményt, élelmiszeripari terméket, állati takarmányt. Az örökítőanyag módosítás biotechnológiai úton, molekuláris genetikai eljárásokkal történik, sok esetben transzgenikus, azaz másik szervezet örökítőanyagát is tartalmazó élőlényt hozva létre. Gyakorlati jelentősége a módszernek leginkább a gyógyszeriparban és a termesztett növények esetében van. Előbbi alkalmazására szemléletes példák a manapság sokat emlegetett COVID-vektorvakcinák, amelyek esetében egyes adenovírusok genetikai anyagába építik be a SARS-CoV-2 fehérjeburkának egy részét kódoló géneket. Fontos tehát leszögezni, hogy a gyógyászatban a GMO-technológia teljesen bevett gyakorlat, szigorúan ellenőrzött lépésekkel és nélkülözhetetlen előnyökkel jár. Azonban nem ezzel a területtel kívánunk most foglalkozni, a növénytermesztésben ugyanis már korántsem ilyen egyértelmű a helyzet.

Mikor kezdődött?

A világon a GMO technológia legnagyobb mértékben három kultúrnövényt érint: a kukoricát, a szóját és a repcét. Az első genetikailag módosított paradicsomot 1994-ben dobták a piacra, 1995-től kezdődően pedig már számos más GMO élelmiszert árusítottak az Egyesült Államokban. Elsőként egy talajlakó baktérium, a Bacillus thuringiensis (Bt) génjeit „csempészték” különböző növényekbe, miáltal azok sejtjei a baktériumra jellemző rovarölőszert kezdtek termelni, így védve a növényeket számos rovarkártevővel szemben. Így jött létre például a Bt-kukorica, Bt-burgonya, Bt-rizs. A következő lépés a gyomirtó szerekkel szembeni védettség kialakítása volt, így került piacra a glifozát-toleráns szója. A mesterségesen módosított szója egy olyan gént tartalmaz, ami megvédi a növényt a glifozát nevű gyomirtótól, a gyomok kipusztulnak, míg a GMO-szója megmarad. Ennek megfelelően további herbicid rezisztens változatok jelentek meg más termények, pl. a gyapot, a kukorica, a repce, a rizs, a cukorrépa és más növények esetében is. Az Egyesült Államokban engedélyezettek továbbá különböző vírus-rezisztens fajták is, pl. a génmódosított paradicsom, tök és burgonya révén.

Hol jelentős még a GMO-termesztés?

A termesztett GMO-növények jelenléte nem korlátozódik az USA földterületeire. Manapság számos más amerikai ország, mint például Brazília, Argentína, Kanada, Paraguay vagy Uruguay is nagy mennyiségű GMO-kukoricát és szóját termel. Az 1996 és 2001 közötti időszakban harmincszorosára nőtt a GMO-k termőterülete a világon, és folyamatosan növekszik azóta is. Jelenleg is az USA-ban a legnagyobb a GMO arány, ott a kukorica- és a gyapottermés fele GMO, a szója (ami magas fehérjetartalma miatt az állatoknak szánt takarmány alapvető alkotóeleme) 80-90 százaléka. Óvatos becslések szerint az egyesült államokbeli élelmiszeripari termékek háromnegyede tartalmaz GMO alapanyagot.

Mi a probléma?

A GMO-technológiát az uniós tagállamok minősített többsége elutasította, köztük például Magyarország, Németország, Franciaország és Ausztria is.

Már az is gyanakvásra adhat okot, hogy a GMO növények előállítása és szabadalma a világ legnagyobb agrokémiai vállalatainak kezében van. A jelen állásfoglalásban érintett Syngenta korábban egyike volt annak a hat cégnek (BASF, Bayer, Dow Chemical, DuPont, Monsanto, Syngenta), amely az Egyesült Államok GMO-piacát uralta. Az elmúlt években további piackoncentrálódás történt: a Dow és a DuPont, továbbá a Bayer és a Monsanto összeolvadt, a Syngentát pedig a ChemChina vásárolta fel. A Monsanto például már a vietnami háború idején „letette névjegyét”, a cég által fejlesztett növényirtószert használta tömény dózisban az amerikai hadsereg, megsemmisítve a vietnámi esőerdők többezer négyzetkilométeres területét. A háború utáni vietnámi kormány becslése szerint az Agent Orange vegyszer 400 ezer ember halálát és 500 ezer torzszülött gyermek születését okozta.

De térjünk vissza a GMO-kra. A genetikailag módosított terményekkel tehát az volt a cél, hogy a különböző növényvédő szereket ne kelljen fizikai úton, permetező berendezésekkel a termesztett növényre juttatni, hanem a növények már eleve termeljenek vagy tartalmazzanak olyan anyagokat, amelyek elpusztítják a kártevő rovarokat vagy megvédik a növényt a gyomirtószertől. Ez így szépen hangzik, de épp ez jelenti az egyik fő problémát is, ugyanis amíg például egy permetezett kukoricacső esetében a vegyszert legalább le lehet mosni, addig a genetikailag módosított növények ezt sejtszinten tartalmazzák - mi pedig megesszük ezt a kukoricával együtt. A WHO az egyik vizsgálatában számos rizikótényezőt tárt fel a GMO növényekkel és élelmiszerekkel kapcsolatban, humán egészségügyi vonatkozásban: ilyen például a közvetlen mérgezés (direkt toxicitás) esélye, sőt bizonyos összetevők esetében feltételezhető karcinogén (tumorsejtképződési) hatás, az allergiás reakciókra való hajlam fokozása, a GMO-takarmányozott állatból származó hús vagy tej fogyasztása miatti táplálkozási zavarok lehetősége.

A GMO-növények sejtjei akár nagyságrendekkel több rovarirtószert tartalmaznak, mint egy átlagos permetszer, ráadásul a „genetikai védettség” miatt lehet gyomirtóval szórni a GMO-táblákat, ami további potenciális káros hatással lehet az emberek egészsége mellett az élővilágra, a biodiverzitásra, a talaj és az élővizek ökoszisztémájára. A termelt toxinok (pl. Bt-, Cry-toxin) miatt nemcsak a kártevők pusztulnak el, hanem egyéb, sok esetben hasznos rovarfajok és a velük táplálkozó más állatok, például a madarak populációja is csökkenhet. Ezen felül a kártevők evolúciója sem áll meg, az Egyesült Államokban például, ahol több évtizede termesztenek génmanipulált növényeket, megjelent már olyan kártevő, ami rezisztenssé vált a GMO-terményben lévő méreganyagokra. Tehát a termelt méreganyagokkal szembeni kártevő-rezisztencia kialakulása is komoly veszélyforrás, aminek a következménye az újabb, még erősebb növényvédőszerek használatának igénye.

További probléma lehet a transzgenikus szakaszok bekerülése a természetes ökoszisztémába, GMO-kkal történő véletlen kereszteződés folytán, amire volt már a gyakorlatban példa, és kísérletekben is többször előfordult, például a rizs vagy a kukorica esetében. Ez elméletileg akár oda is elvezethet, hogy egy gyomírtónak jobban ellenálló szupergyomot hozunk létre akaratunk ellenére.

A GMO növények kifejlesztése és termesztése tehát megtörtént és zajlik jelenleg is, a biztonságossági vizsgálatok azonban vagy elmaradtak, vagy rövid időre és szűk területre korlátozódtak. Az USA-ban ugyanis egészen más megközelítéssel tekintenek a GMO-eljárásra, mint Európában. Az Egyesült Államokban mindaddig a piacon lehet egy GMO-termék, amíg egyértelműen be nem bizonyosodik róla, hogy káros az egészségre, tehát a szabadföldi termesztést megelőzően nem kötelező a hosszútávú biztonságosság bizonyítása.

Valójában tehát a GMO-növényekkel szembeni legnagyobb aggály a releváns hosszútávú biztonságossági vizsgálatok hiányában és a fentebb vázolt kiszámíthatatlan következményekben keresendő.

A GMO és Magyarország

Magyarországon az Alaptörvény célként tűzi ki a genetikailag módosított élőlényektől mentes mezőgazdaság fenntartását, ami örvendetes. A GMO-tartalmú élelmiszerek behozatala azonban nem tilos. Ráadásul a haszonállatok takarmánya érkezhet olyan országból, ahol GMO-növények termesztése zajlik, így egy Magyarországon tenyésztett csirke, sertés vagy marha is kaphat génmódosított növényt tartalmazó tápot. A fehérjetakarmány nagy része ugyanis szója, ennek akár 90 százaléka pedig import GMO-szója. Teljes mértékben ezért nehéz elkerülni a GMO-t, de a feldogozott élelmiszerek vásárlásakor érdemes tanulmányozni az összetevők listáját és a származási országot. A helyi vagy uniós alapanyagokból álló élelmiszerek kisebb valószínűséggel tartalmaznak GMO-alapanyagot, viszont a többszörösen feldolgozott, hosszabb ellátási láncon keresztül (főként az amerikai kontinensről) érkező termékek esetében fordított a helyzet. A GMO-val leginkább érintett kukorica, repce és szója megdöbbentő mennyiségben lehet jelen késztermékekben – ilyenek például az előre panírozott húskészítmények, felvágottak, édességek, kekszek, csomagolt pékáruk, porok, szószok, chipsek, egyéb mesterséges eredetű élelmiszerek és még folytathatnánk a sort.

Vissza az uniós csörtéhez

Vajon miért tapasztalunk ekkora ellentétet a GMO kapcsán még az Unió szuperintézményei között is? Hogyan lehetséges az, hogy a teljesen eltérő megítélés és szabályozás ellenére az Európai Bizottság nem kért további vizsgálatokat, megelégedett azokkal az eredményekkel, amelyeket az USA-beli hatásvizsgálatok hoztak?

Itt vissza kell térnünk a már korábban említett szempontra, miszerint a világ GMO-növényeinek előállítása és szabadalma tulajdonképpen néhány mamutvállalat kezében van, ráadásul ezen cégek uralják a növényvédőszer piacot is, így könnyen világossá válik, mekkora lobbierővel és gazdasági befolyással rendelkeznek. Az EU-n belül is vannak országok, amelyek támogatják a GMO-növények európai bevezetését, de a bevezetésükből származó haszon leginkább a GMO-vetőmagok szabadalmának tulajdonosainál és az intenzív, nagyüzemi (iparszerű) mezőgazdasági termelést folytató társaságoknál jelentkezhet.

Az EU országainak többsége viszont ellenzi a GMO-növények termesztését, ugyanis minimális gazdaságossági (hozam/költség) előny mellett, egészségügyi és környezeti kockázatok, továbbá nemzetgazdasági és ellátásbiztonsági problémák adódhatnak.

Tanulságos, hogy az országok képviseletét ellátó, szavazók által közvetlenül választott Európai Parlament hogyan vélekedik a GMO-kérdésről, és mit mond az Európai Bizottság, amelynek döntéshozóit az Európai Unió polgárai nem hatalmazták fel arra, hogy a nevükben döntsenek.

Úgy véljük, Magyarország mezőgazdaságának is érdemes kitartania a GMO-mentesség mellett mind az egészségügyi, környezeti kockázatok miatt, mind pedig a GMO-szabadalmak tulajdonosait látva a magyar mezőgazdaság és élelmiszeripar szuverenitása, továbbá a hagyományos fajtanemesítő, hibrid vetőmag előállító és forgalmazó cégek védelme érdekében. Talán kevesen tudják, hogy Magyarország ma is a hibrid vetőmag előállítás és export nemzetközi élmezőnyében van és az importáló országok elvárása a GMO-mentesség. Ritka egybeesése annak, amikor az egészségünk védelme és a nemzeti pénztárcánk gyarapítása ugyanazt diktálja.