A tavalyi év óta március 25. a magyar gyümölcs tájfajták napja. Az ötlet Kiss Balázsnak, a Magyar Környezetgazdálkodási és Vidékfejlesztési Társaság elnökének fejében született meg, majd a Klímapolitikai Intézet és az Agrárminisztérium együttműködésében vált hivatalosan is jeles nappá.
Az első jeles napot Gömörszőlősön ünnepeltük meg, ahol felszólaltak az alapító intézmények képviselői, emellett pedig a debreceni MCC középiskolás diákjainak a gyümölcsfaoltást is lehetőségük volt kipróbálni. Idén már második alkalommal fogunk megemlékezni a magyar gyümölcs tájfajták napjáról.
A tradicionális, esetenként sokszáz éves termesztési hagyománnyal rendelkező gyümölcs tájfajták jelentősége túlmutat a kulturális örökségben betöltött szerepükön. Ezek a fajták gazdasági, egészségügyi, és ami a mi szempontunkból a legfontosabb klímaalkalmazkodási szempontból is komoly előnyökhöz juttathatnak minket.
Gazdasági szempontból előnyös lehet a megmentésük, vagy éppen feltámasztásuk, hiszen olyan élvezeti értékkel bírhatnak, melyek a standardizált, homogén, polcélettartamot minden más elé helyező modern fajtákban nem lelhetők fel. Ezen értékek közül a legkézenfekvőbb az íz, mely lehetővé teheti az eredményes értékesítésüket a modern fajták által leuralt piacon is.
Egészségügyi szempontból hasonló a helyzet: a hagyományos tájfajtáknak gyakran lényegesen magasabb a beltartalmi értéke, különösen vitamin- és ásványianyag tartalma, mint annak a néhány fajtának, ami gyümölcsfajonként fellelhető a boltok polcain.
Végül pedig komoly szerep juthat ezeknek a fajtáknak a klímaváltozáshoz való alkalmazkodásban is. Mivel hosszú évek, akár évszázadok természetes és mesterséges szelekciójával születtek meg, így kiválóan alkalmazkodtak annak az akár középtájnál is kisebb területű tájegységnek a mikroklímájához, amelyben létrehozták őket. A klímaváltozás természetesen ezen tájegységek éghajlatát is átalakítja, így nem állíthatjuk, hogy a többszáz éve nemesített fajták minden területen és minden helyzetben eredményesen termeszthetők lesznek. Adhatnak azonban egy olyan genetikai örökséget a modernkori nemesítési folyamatokba, mely segítheti akár új, még ellenállóbb fajták létrehozását.
A magyar tájfajtákban lévő beltartalmi érték és alkalmazkodási potenciál hosszú idő alatt alakult ki: számos ma is népszerű gyümölcsfajt, úgymint az őszi- és kajszibarackot, az almát, a körtét és a szilvát már a rómaiak is termesztették Pannóniában, így a változatosság kialakulására nem csupán évszázadok, hanem egyenesen évezredek álltak rendelkezésre. Jelenleg 81 államilag elismert gyümölcs tájfajtát tartanak számon Magyarországon, ezek rendelkezésre állása azonban rendkívül változó mértékű: egyes fajták széles körben elterjedtek és számottevő területen termesztik őket, míg mások már teljesen kiszorultak a termesztésből, és esetleg régi konyhakertekben és gyümölcsösökben találhatók meg, akár többszáz éves növények formájában. A fajtamegőrzésben aktív szerepet vállaló önkéntesek gyakran ilyen régi növényekről mentenek meg egy-egy oltáshoz használható vesszőt. Ezt természetesen a kerttulajdonosok hozzájárulásával teszik, akiknek gyakran nem is volt tudomásuk arról, hogy mekkora érték van a birtokukban. Sajnos azonban számos fajtát már nem is tartunk számon és jelenlegi tudásunk szerint teljesen eltűnt. Hogyha tehát az utóbbi évszázadok tájfajtagazdagságának teljes repertoárját kívánnánk felvázolni, a ma államilag elismert 81 fajta vélhetően csak a felszín lenne.
A hagyományos gyümölcs tájfajták felkutatói között főszerep jut Kovács Gyulának, a Tündérkertek mozgalom vezetőjének. Mozgalmával az utóbbi évtizedekben a magyar gyümölcs tájfajták ma rendelkezésre álló legnagyobb gyűjteményét hozta létre, annak ellenére, hogy a 19-20. században számos tájfajta kiszorult a termesztésből, helyüket a modern fajták vették át. A Tündérkertek mozgalom tevékenységére tehát joggal mondhatjuk, hogy nem csak felkutatott, de meg is mentett számos fajtát.
Ha szerényebb ambíciókkal is, de ehhez a törekvéshez csatlakozott tavaly a Klímapolitikai Intézet és a Magyar Környezetgazdálkodási és Vidékfejlesztési Társaság, amikor életre hívta a magyar gyümölcs tájfajták napját, hogy a fajtamentés- és megőrzés fontosságára egy jeles nappal is felhívjuk a figyelmet. Ennek keretei közt az idei esemény nagyobb szabású lesz a tavalyinál: a budapesti főrendezvény mellett még számos vidéki helyszínen is zajlanak majd az események, így idén már egy országos akcióval ünnepeljük a jeles napot.