Egyik függőségből a másikba

2022 első negyedévében az Európai Unió kőolajimportjának 26 százaléka, vezetékes földgázának 39 százaléka, LNG-importjának pedig 18 százaléka származott Oroszországból. Emellett 2021-ben az EU a kőszén 44 százalékát és a finomított urán körülbelül 30 százalékát is tőlük szerezte be. Az orosz-ukrán háború kitörése azonban jelentős változásokat hozott ezen a területen.

Az európai szankciós politika nem kímélte fő nyersanyag-beszállítóját. Az ötödik szankciós csomag megtiltotta az orosz szénimportot, míg a hatodik szankciós csomag a tengeren szállított orosz kőolaj és finomított termékeinek behozatalát tiltotta meg. Az ársapkát – amely a még nem szankcionált orosz kőolajszállításokra és finomított termékeire, valamint az LNG-szállításra vonatkozott – a nyolcadik szankciós csomag vezette be.

Oroszország szénpiaci részesedése 2020-ban meghaladta a 45 százalékot. 2023-ra ez az érték nullára esett. Újranyíltak a német szénbányák, felpörgött a lengyel és cseh kitermelés. Európa legnagyobb beszállítója Ausztrália lett, ezt követi az Egyesült Államok, majd Kolumbia. Ha a zöldek szemüvegén át nézzük, a bolygót leginkább pusztítóbb energiahordozót, mostantól nem a szomszédból vasúton szállítjuk, hanem a Föld túloldaláról hajóztatjuk az európai kikötőkbe. A kőszén mellett Oroszország hivatalos európai olajpiaci részesedése is közel nullára csökkent. Azzal, hogy csak csővezetéken lehet orosz olajat behozni az Unióba, csak Németország, Lengyelország, Csehország, Szlovákia és Magyarország, illetve külön kitételnek köszönhetően Bulgária fér hozzá az orosz olajhoz. Az ellátás bizonytalansága és a politikai helyzet azonban a leválást sürgeti.

A földgáz a kőolaj és a szén mellett szándékosan nem szerepel a mellékelt ábrán. 2021-ben az amerikai LNG exportja az összes földgázimportnak mindössze 1 százalékát tette ki, így 2022-ben szinte a semmiből nőtte ki magát. Ennek egyszerű oka volt: a földgáz ára az energiaválság előtt 20 EUR/MWh körül mozgott, a koronavírus-járvány alatt pedig sokszor az 5 EUR/MWh-t sem érte el. Ez az ár nem fedezte a drága kitermelési (rétegrepesztés), cseppfolyósítási és szállítási költségeket. Az amerikai termelők hatalmas veszteségekkel szembesültek. A Mexikói-öbölből induló szállítmányok, ha Ázsiában magasabb árral találkoztak, egyszerűen irányt váltottak, és Európa helyett Ázsiába vitték az LNG-t.

Az alacsony földgázárak nemcsak az európai, hanem a magyar energiabiztonságra is közvetlen hatással voltak. Az Exxon 2008-ban megállapodást kötött az OMV Petrommal a román partoknál található földgázlelőhelyek közös kutatásáról. 2012-ben jelentették be, hogy jelentős földgáztartalékot fedeztek fel a román parttól 170 kilométernyire fekvő mélytengeri térségben – ez a híres Neptun gázmező. A kitermelés azonban nem indult meg, mert nem bizonyult kellően jövedelmezőnek.

Grafika: Érsek-Csanádi Alexandra

Az energiaválság azonban fenekestől felforgatta a piacot. Ahogy a földgáz ára 100 EUR/MWh fölé emelkedett, az Egyesült Államok lett az Európai Unió legnagyobb LNG-exportőre, megelőzve Oroszországot és Katart. Az orosz támadás és a szankciós politika tovább erősítette az amerikai üzleti érdekeket. 2022-ben az Európai Unió és az Egyesült Államok hosszú távú gázpiaci megállapodást kötött, amelynek célja az orosz fosszilis energiahordozókról való leválás és az európai energiabiztonság fenntartása volt. A megállapodás értelmében az Egyesült Államok 2022-ben további 15 milliárd köbméter cseppfolyósított földgázt szállított Európába a gáztárolók feltöltése érdekében, 2030-ig pedig fokozatosan évi 50 milliárd köbméterre növeli LNG-szállításait, fokozatosan elfoglalva Oroszország korábbi pozícióját.

Közben az orosz földgáz is új piacokat talált. Új lendületet kapott a Szibéria Ereje gázvezetékek építése és továbbfejlesztése. Az első vezeték 2024-re már évi 30 milliárd köbméteres szállítást tesz lehetővé Kína irányába, míg a szankciók előtt ez az érték csupán ennek a fele volt. Ugyanakkor az orosz földgáz továbbra is jelen van az európai piacon LNG formájában: Oroszország 2024 negyedik negyedévében is Európa második legnagyobb LNG-exportőre maradt, 19 százalékos részesedéssel.

A tengeren szállított orosz energiahordozókra (kőolaj, LNG és kőszén) Kína mellett India, Dél-Korea, Japán és Tajvan is jelentős keresletet támaszt. A háború előtti időszakhoz képest az orosz olaj tengeri exportja egyharmaddal nőtt, havi 10-12 millió tonnáról 15-16 millió tonnára. Az EU és a G7 országok orosz olajimportja 8 millió tonnáról 1 millió tonnára csökkent, miközben Kína, India és Törökország importja sokszorosára nőtt. Különösen látványos India növekedése: szinte a semmiből havi 4-5 millió tonnára emelkedett. 2023-ban India már az EU legnagyobb üzemanyag-beszállítója volt.

Az Európai Unió az orosz energiahordozókról való leválás kulcsát az LNG-ben, a megújuló energiatermelésben és az elektrifikáció felgyorsításában látja (REPowerEU). Ezzel azonban az egyik függőségből a másikba eshet. Az időjárásfüggő megújulók nem garantálnak folyamatos ellátásbiztonságot, így hosszú távon is szükség lesz kiegyenlítő erőművekre és LNG-re, amelynek piacát továbbra is a kínálati szűkösség határozza meg. A globális energiaellátás térképe átrendeződött, és a geopolitikai hatások továbbra is kulcsszerepet játszanak az energiaárak és az ellátás biztonságának alakulásában. Kína mára domináns szereplővé vált a megújuló energiatermelés és energiatárolás terén, ellenőrzése alatt tartva az alapanyag-kitermelést és az akkumulátorgyártást. A globális energiaellátás átrendeződése így nem csupán új kihívásokat, hanem új geopolitikai függőségeket is teremtenek, amelyek hosszú távú következményeit az Európai Uniónak kezelnie kell.

A szerző a Klímapolitikai Intézet vezető kutatója.

Ez a cikk az Eurázsia 2025. februári számában jelent meg. A magazin elérhető országszerte többek közt az újságosoknál, hipermarketekben és benzinkutakon. Előfizetési lehetőségeiről pedig a neumannlapkiado@nje.hu címen érdeklődjenek!

Forrás: eurazsiamagazin.hu