Környezetkímélőbb nehéz- és vegyipar, áruszállítás, fűtés - néhány példa a sokból arra, hogy mely ágazatokban járhat előnyökkel a klímabarát módon előállított hidrogénnek a felhasználása. A kormány a napokban tette közzé a nemzeti hidrogénstratégiát, arról pedig, hogy milyen lehetőségek rejlenek ebben a technológiában, és ez miként járulhat hozzá a klímavédelemhez, Toldi Ottó, a Klímapolitikai Intézet kutatási vezetője nyilatkozott a Figyelőnek.

"Magyarország nemzeti hidrogénstratégiája ambiciózus, de reális jövőképet felvázolva nyitja meg az utat a hidrogéngazdaság kiépítése előtt, hozzájárulva ezzel a dekarbonizációs célok eléréséhez" - körvonalazza az évtizedes távlatú terveket a kabinet által elfogadott dokumentum, amely a zöldítést helyezi a fókuszba. Ennek jegyében a döntéshozók azt akarják elérni, hogy 2030-ra a magyar ipar már évi csaknem 25 ezer tonnányi, zöld-, valamint egyéb karbonszegény technológiával megtermelt hidrogént tudjon felhasználni.

 

KIINDULÓ HELYZET, TERVEK

 Ma világszerte, így Magyarországon is földgázból állítják elő a hidrogén nagy részét, ami évi 70-100 milli tonna szén-dioxid-kibocsátást eredményez globálisan. A cél az, hogy ez fokozatosan megszűnjön, így pedig a hidrogénfelhasználó iparágak is automatikusan zöldülhetnének - adott betekintést a periódusos rendszer első és legkönnyebb kémiai elemének a termelését övező környezetvédelmi problémákba Toldi Ottó. A Klímapolitikai Intézet kutatási vezetőjétől megtudtuk: jelenleg hazánkban évi mintegy 160 ezer tonna hidrogént állítanak elő, most még teljesen fosszilis alapon, a földgáz gőzreformálásával. Ennek kétharmadát az ammóniagyártás, a fennmaradó részét pedig a kőolaj-finomítás és a vegyipar veszi igénybe. A stratégiai cél - vázolta a szakember -, hogy a 160 ezer tonnás mennyiség körülbelül húsz százalékát egy évtized múlva már kis karbonlábnyomú eljárással termeljék meg. Ez egyrészt nagyságrendileg 20 ezer tonnányi úgynevezett kékhidrogént jelentene, amely ugyanúgy földgázalapú, de a képződő káros, üvegházhatású gázokat leválasztják, majd eltárolják vagy újrahasznosítják. További több ezer tonnányi pedig teljesen "zöld" hidrogén lenne, amelyet vagy atomerőműben - százszázalékosan karbonsemleges módon -, vagy megújuló energiaforrások igénybevételével állítanának elő.

Magyarországon a hidrogén-előállítás átalakulásának köszönhetően az elsők között az említett ammónia- és kőolajtermék-gyártás, valamint a vegyipar válhatna környezetbarátabb szektorrá. De fontos szerepe lehet ennek az univerzális energiahordozónak a napelemekkel megtermelt fölös villamos energia raktározásában is, mert bizonyos technológiával erre szintén alkalmas. A gázfűtés karbonkibocsátása pedig szintén csökkenthető, ha egy szenet nem tartalmazó energiahordozót, jelesül hidrogént keverünk a földgázba - hozott különféle példákat az alkalmazásra Toldi Ottó.

A távolabbi cél az, hogy 2040-re a szürke-, vagyis a fosszilisalapú hidrogén teljesen kikerüljön a rendszerből, a felhasználók között pedig jelenjen meg a vaskohászat és a cementgyártás. 2050-ben pedig - amikorra hazánk maximális klímasemlegességet vállalt - már teljesen környezetbarát lenne az egész szisztéma, és az acélipar is az "ügyfelek" között lenne. "A hidrogénben olyan potenciál van, amelyet bűn lenne nem hasznosítani. A tiszta energiára történő átmenetben jolly jokerként tud szolgálni, hiszen az erősen üvegházgáz-kibocsátó iparágak mindegyikében megoldást képes nyújtani a környezetvédelmi problémákra" - hangsúlyozta a kutatási vezető.

Az elképzelések része két úgynevezett hidrogénövezet kialakítása is. Az egyik a Sajó völgyében jönne létre, az ottani vegyiparra alapozva, a másik pedig a Dunántúlon lenne székesfehérvári központtal, és a fókuszában az autógyártás állna.

 

KÖZLEKEDÉS

 Óriási lehetőségek rejlenek e kémia elem közlekedési célú felhasználásában is. A hidrogén-üzemanyagcellás jár művek megjelenése főként azokban a szegmensekben várható, amelyekben az elektromos közlekedés minden bizony nyal nem nyer majd nagy teret, vagyis elsősorban a jelentős tömegeket mozgató, nagy futásteljesítményt igénylő közúti áruszállításban, a távolsági tömegközlekedésben és a hajózásban - fejtette ki a szakember. Jelezte: tulajdonképpen a hidrogéncella is elektromos hajtásnak tekinthető, azzal a különbséggel, hogy mint akkumulátor kerül be a járműbe, egy gázmotor segítségével pedig folyamatosan villamos energia képződik belőle. Ezzel meg oldható az e-járművek jelenlegi problémája, a viszonylag kis hatótávolság és jelentősen csökkenthető a környezetkárosító gázok kibocsátása.

Ehhez persze a közutakon szükség lesz hidrogéntöltő állomásokra. A nemzeti stratégia úgy számol, hogy a kereslet kielégítéséhez 2030-ban húsz ilyen állomás szükségeltetik majd - egységenként két töltőponttal -, s 2040- től ez a szám erőteljes növekedésnek indulhat. A nemzetközi kereslet fellendülése miatt pedig várhatóan - az európai közlekedési folyosókat kihasználva - a nyilvánosság számára is elérhető hidrogéntöltő állomásokat kell majd létrehozni.

 

TÁROLÁS

 Az innovációnak leginkább a hidrogén tárolására kell összpontosítania a szakember szerint, mert jelen pillanatban ez az egyik legnagyobb probléma. Ugyanis egy olyan kicsi molekuláról van szó, amely képes beépülni a fémek kristályrácsába, megbontani a szerkezetüket, ezáltal pedig a szállítóvezetékek és a tárolótartályok elridegülhetnek, felhólyagosodhatnak. Ezt kompozit - azaz kombinált - anyagok használatával lehet kiküszöbölni, ám itt már belép a költségnövekedés problémája - jelezte Toldi Ottó. További veszély - magyarázta -, hogy a hidrogén a tiszta oxigénnel vagy a levegő oxigénjével keveredve robbanóelegyet képez, ezért biztonsági okokból vagy megfelelő nyomáson kell tartani, vagy cseppfolyósítani szükséges, ami szintén viszonylag drága eljárás.

Arra vonatkozóan már zajlottak vizsgálatok, hogy milyen Magyarország szén-dioxid-tároló képessége, és az eredmények szerint nagyon komoly a hazai potenciál. S bár a hidrogén tárolásának még a szén-dioxidénál is specifikusabb paramétereknek kell megfelelnie, a legjobb és legegyszerűbb megoldás talán az lenne, ha megfelelő kőzetű, kiürült, sós vizes rezervoárokban, vagyis gyűjtőmedencékben, valamint kimerült termálvíz- és szénhidrogénmezőkben raktároznák az anyagot - mondta a Klímapolitikai Intézet kutatási vezetője.

Forrás: Figyelő 22-23. oldal, 2021.07.01. (Helmeczi Zoltán)