Élelmiszerpazarlás: családonként évi 50 ezer forintnyi élelmiszer mehet a szemétbe

A kereszténység legnagyobb eseményén a hagyományok és az ünneplés mellett a nagybevásárlások és az ünnepi étkezések időszaka is. Ugyanakkor a nagyobb ünnepek alkalmával hazánkban gyakran több élelmiszert készítünk el, mint amennyit el is tudunk fogyasztani, így fennáll a kockázata, hogy az ünnepi fogások közül sok végül nem a gyomrunkban, hanem a kukában végzi.

A pazarlás visszaszorítása az élelmiszertermelés karbonlábnyom csökkentésének egyik fontos területévé válhat a jövőben. Ezzel összefüggésben egyre gyakrabban merül fel a kérdés, hogy miként lehetne megoldani a már lejárt élelmiszerek és élelmiszermaradékok újrahasznosítását, kidobásának elkerülését.

Világszerte az előállított összes élelmiszer közel egyharmada megy veszendőbe az ENSZ statisztikák szerint. A kidobott élelmiszerek termeléséhez 1,4 milliárd hektár terület szükséges, ami a Föld mezőgazdasági területének közel 30 százaléka. Ráadásul ezt a képet még árnyalja, hogy az évente megtermelt élelmiszerhulladék 2030-ra előreláthatólag akár harmadával is növekedhet.

Felmerül tehát az a kérdés, hogy ki vagy mi a felelős az élelmiszerek ilyen mértékű pazarlásáért, és mit lehetne tenni a hulladékok mennyiségének jelentős csökkentése érdekében?

A válasz úgy hangozhat, hogy az élelmiszerellátási lánc bármely fázisában keletkezhetnek hulladékok, de a lakossági pazarlás mennyiségében felülmúlja az élelmiszeripar hulladéktermelését. Magyarán a fejlett országokban az összes élelmiszerpazarlás jelentős részéért – mintegy 40 százalékáért – a háztartások a felelősek.

Mit nevezünk élelmiszerpazarlásnak?

Élelmiszerpazarlás akkor következik be, amikor olyan étel kerül a szemétbe, melynek a hulladékká válása elkerülhető lehetett volna. Ilyenek lehetnek a lejárt szavatosságú ételek vagy a kidobott ételmaradékok. Emellett vannak az emberi fogyasztásra nem alkalmas hulladékok is (csontok, héjak, magvak), melyek egy része újrahasznosítható is lehetne.

Élelmiszerpazarlás számokban

A fejlett országokban egy főre vetítve 105 kilogramm élelmiszerhulladék keletkezik évente, ezzel szemben Afrikában és Ázsiában ez az érték csak 8 kilogramm.

A fejlett országok élelmiszerpazarlása megközelíti Afrika szubszaharai térségének élelmiszer-termelését. Ezzel elméletben megoldható lenne, hogy az afrikai szegények jelentős része jóllakhasson a fejlett országok által kidobott élelmiszerekből. Az élelmiszerpazarlás akár 1 százalékos visszaszorításával lehetőség nyílna a szegénység mértékének csökkentésére a világon. Ugyanakkor az élelmiszerhulladékok összegyűjtésének logisztikai nehézségei miatt a helyzet mégsem olyan egyszerű.

A nemzetközi tendenciák után a hazai helyzet elemzéséhez érve, a becslések szerint Magyarországon összességében 1,8 millió tonna élelmiszert dobnak ki évente, aminek a harmada keletkezik a háztartásokban. A NÉBIH 2016-os élelmiszerhulladék felmérése szerint Magyarországon egy átlagos lakos évente közel 68 kilogramm élelmiszerhulladékot termelt. A 2019-ben megismételt felmérés eredményei azt mutatták, hogy az egy főre jutó élelmiszerhulladék 65 kilogrammra mérséklődött. Fontos ugyanakkor hangsúlyozni, hogy a kidobott élelmiszerek közel felénél (48,8%) elkerülhető lett volna a pazarlás.

Ha már az elkerülhető pazarlásnál tartunk, természetesen itt is megvizsgálták a hulladékok összetételét.  Az otthon készült ételek, a pékáruk, a zöldségek és gyümölcsök, valamint a tejtermékek tették ki az össztömeg 88 százalékát.

Évente tehát egy főre vetítve mintegy 32-33 kilogramm olyan élelmiszerhulladék keletkezik hazánkban (az összesen kidobott 65,5 kilogrammból), ami tudatosabb otthoni élelmiszer-gazdálkodással elkerülhető lett volna. Ráadásul ezzel egy átlagos magyar család évente akár 50 ezer forintot tudna megspórolni.

Mik az élelmiszerpazarlás okai?

Összesítve a NÉBIH adatait, az a szomorú valóság tárul a szemünk elé, hogy hazánkban a háztartások által kidobott élelmiszerekből több mint félmillió ember teljes körű éves élelmezését lehetne megoldani.

Emellett az élelmiszerek kidobásának jelentős negatív környezeti hatásai is vannak. Az élelmiszerpazarlásnak jelentős az ökológiai és vízlábnyoma, ezért a pazarlás csökkentésével nagy mennyiségű ívóvizet is meg lehetne takarítani.

Ami a hazai háztartások élelmiszerpazarlás mögött rejlő viselkedési mintáit illeti, a NÉBIH kutatói a jövedelmet, az életkort, az iskolai végzettséget és a lakóhelyet azonosították a legfontosabb szociodemográfiai tényezőkként.

A szociodemográfiai tényezők mélyebb feltárása alapján a jövedelem tekintetében általánosságban elmondható, hogy a kedvezőbb jövedelmi helyzetben élők gyakran jelentősebb mennyiségű élelmiszert halmoznak fel és pazarolnak el.

Az életkor előrehaladásával gyakran magasabb anyagi és vásárlói tudatosság figyelhető meg a háztartásokban.

A vidéki és városi lakóhely is hatással lehet a pazarlás mértékére, bár ez a különbség napjaiban már elenyésző. A városokban sokkal több a bevásárlóhely, így kevésbé van szükség a bevásárlás előre tervezésére, ez akár növelheti a felesleges vagy túlzott mennyiségű élelmiszerek vásárlásának a kockázatát.

A gyermekkori nevelés is különösen fontos a pazarlás mérséklését ösztönző viselkedési minták és üzenetek korai kialakítása és átadása szempontjából.

Az ünnepek, a húsvét és a karácsony is, egyértelműen kiemelt időszakok az élelmiszerpazarlás szempontjából. Különösen, ha vendégeket várunk, nem megengedhető, hogy valami idő előtt elfogyjon, ezért inkább több élelmiszer készül a kelleténél.

Az ünnepek alatt gyakran akár háromszor annyi adag étel is készülhet, mint amennyi szükséges. Éppen ezért érdemes ünnepek előtt kiüríteni a hűtőt és tudatosítani, hogy az üzletek 1-2 napig lesznek csak zárva, ezért nem kell készleteket felhalmozni. Ha túl sok étel készült, csomagolhatunk is a családtagoknak a maradékból.

Mit tehetünk az élelmiszerpazarlás ellen?

Összességében az élelmiszerpazarlás a fogyasztói tudatosság növelésével, a vásárlás és tárolás megszervezésével, illetve a gyermekkori nevelés során a megfelelő viselkedésminták kialakításával ösztönözhető a legnagyobb mértékben. De emellett fontos hangsúlyozni, hogy az élelmiszerlánc többi szereplőjének az együttműködésére is szükség van a probléma teljes orvosolása érdekében.

Borítókép: wikipedia