A fenntarthatóság kérdése napjainkra mind társadalmi, mind gazdasági szinten folyamatosan napirenden van. Az éghajlatváltozás, a természeti erőforrások kimerülése és a globális környezeti problémák sürgető megoldásokat követelnek, de valahogy mégis egyhelyben toporgunk. A holtponton való átlendülésben kiemelt szerepet kell kapnia az oktatásnak, hiszen a jövő generációinak szemléletformálása nélkülözhetetlen a fenntartható társadalom felépítéséhez.
2024-től Magyarországon is bevezetésre került a „Fenntarthatóság” tantárgy a középiskolákban, amely egy úttörő kezdeményezés Európában. Ennek apropóján került sor egy inspiráló panelbeszélgetésre, amelyen három neves szakértő osztotta meg gondolatait:
- Czippán Katalin (Kék Bolygó stratégiai és oktatási tanácsadója, a tantárgy és a tankönyv egyik fejlesztője),
- Lampert Bálint (a Széchenyi Egyetem adjunktusa, pedagógusképzési szakértő)
- és Székely Levente (az MCC Ifjúságkutató Intézet igazgatója).
A beszélgetés célja az volt, hogy feltérképezzük, hogyan lehet hatékonyan beépíteni a fenntarthatósági szemléletet a hazai oktatási rendszerbe.
Czippán Katalin hangsúlyozta, hogy a környezeti nevelés elsősorban nem a tudás átadását jelenti, hanem olyan „flow” élményt, ahol a diákok elmerülhetnek a környezet megismerésének élményében. Elmondása szerint a gyermekek környezethez való viszonyának formálása szempontjából kiemelkedő jelentőségűek az élmények és a projektszemléletű megközelítés. Katalin, aki a Kék Bolygó stratégiai és oktatási tanácsadójaként is dolgozik, valamint a tantárgy és a tankönyv egyik fejlesztője, kiemelte, hogy a fenntarthatóság oktatása sikerének fontos ismérve az is amikora amikor tanárok példaképként állhatnak a diákok előtt. Sokan, akik ma sikeresek a hivatásukban egy-egy inspiráló pedagógusnak köszönhetik az elköteleződésüket.
Lampert Bálint, a helyi közösségek bevonásának fontosságát hangsúlyozta. Szerinte az iskolai fenntarthatósági projektek akkor érhetik el a céljukat, ha a diákok saját környezetükre is hatással lehetnek. Kiemelte az olyan kezdeményezések jelentősét, mint az iskolakert program, ahol a diákok rövid idő alatt többet tanulhatnak a fenntarthatóságról, mint egy egész év alatt az osztályteremben. Emellett beszélt a Z szak jelentőségéről is, amely a jövő fenntarthatósági pedagógusait képezi majd a Széchenyi Egyetemen is.
Székely Levente ifjúságkutatóként rávilágított arra, hogy a fiatalok környezettudatossága egyre növekvő tendenciát mutat, de a klímaváltozás nem áll az első helyen azok között a témák között, amelyek foglalkoztatják őket. Az általa példaként hozott kutatás eredményei szerint a szülők a legfőbb példaképek, nem pedig a celebek, ahogyan azt sokan gondolják. „A családi, és elsősorban az anyai minta erősebb hatással van a fiatalok gondolkodására, mint bármi más, ezért is fontos, hogy a fenntarthatóság ne csak az iskolában, hanem otthon is megjelenjen.”
A beszélgetés során több kihívás is megfogalmazódott, amelyek a fenntarthatóság oktatásának sikeres bevezetését érintik:
- Az oktatási struktúra rugalmassá tétele és az új szemléletmódok integrációja.
- Módszertani újítások: interaktív tanulás, digitális eszközök használata.
- Az iskolai infrastruktúra és a tanári felkészültség fejlesztése.
Mindhárom szakértő egyetértett abban, hogy a „Fenntarthatóság” tantárgy bevezetése hatalmas lehetőséget jelent, ugyanakkor komoly feladatokat is ró az oktatási intézményekre. Itt nem egyetlen tantárgyról, vagy az érettségiről van szó, hanem olyan horizontális és iskolai szinten integrálandó szemléletmódról, amelyhez egy intézményesített tantárgy teremthet keretet.
A panelbeszélgetés egyértelművé tette, hogy a fenntarthatóság oktatása nem csupán lehetőség, hanem felelősség és kötelesség is. A résztvevők tapasztalatai bizonyították, hogy a fiatalok szemléletformálása rögös út, de kulcsfontosságú a fenntartható jövő elérésében. Az új tantárgy bevezetése az első lépés volt ezen az úton, amely remélhetőleg egyre több diákot ösztönöz majd arra, hogy aktív részese legyen a változásnak.
