Nagy siker volt a Zöld Színpad az MCC Feszten

Az első nap indító panelbeszélgetésén a mezőgazdaság és a klímaváltozás kapcsolata került terítékre, amelyen Juhász Anikó, az Agrárminisztérium államtitkára, Gyuricza Csaba, a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem rektora, valamint Ondré Péter, az Agrármarketing Centrum ügyvezetője vettek részt. Az izgalmas társalgás során szó volt arról, hogy a klímaváltozás hatása az agrárium minden területén kifejti hatását. 2022 kritikus év ebből a szempontból, jelenleg az ország mezőgazdasági területeinek 53 százalékát érinti az aszály, ami részleges vagy teljes terméskiesést okoz. Pedig a magyar mezőgazdaság még ki sem heverte a COVID járvány utáni sokkot, amit az ellátási láncok sérülése okozott. A mezőgazdaság mérete, értéke az ipari termeléssel összevethető, ráadásul jelentősége egyre nő, hiszen kevesebb területen kell egyre több ember számára, szélsőséges éghajlati körülmények között élelmiszert előállítani. Az éghajlatváltozás negatív következményeit mérséklendő a kármentesítésre, a megelőzésre és az alkalmazkodásra egyaránt figyelmet kell fordítani. Az alkalmazkodás kapcsán elhangzott, hogy Magyarország klímája ma nagyban hasonlít arra, ami Bulgáriáé volt az 1950-as években. Ez azt jelenti, hogy nincs itt a világ vége, csak nemesítéssel, klónszelekcióval, olyan képességeink fejlesztésével, mint a vízgazdálkodás, agrárinnovációkkal, a szemléletmódunk alakításával kell átformálnunk a magyar mezőgazdaság jövőbeni lehetőségeiről és korlátairól alkotott véleményünket. 

Az agrárium után az energiatermelés, és azon belül is a nukleáris energia került terítékre, ahol neves nemzetközi és hazai szakértők mondták el véleményüket erről az energiaforrásról. A beszélgetésen Kovács Pál, volt paksi bővítésért felelős államtitkár; Szabó István Lőrinc, a Dunaújvárosi Egyetem nemzetközi és nukleáris igazgatója; Michel Berthelemy, az OECD vezető nukleáris szakértője, Kevin Oswald, Konrad-Adenauer-Stiftung vezető energetikai szakértője vettek részt. A beszélgetés elég világos képet mutatott abból a szempontból, hogy az atomenergiára szükség van, anélkül sem a karbonsemlegességi célok, sem a fokozódó ellátásbiztonsági elvárások nem teljesíthetők, különös tekintettel az orosz-ukrán háború okozta energetikai krízisre, ami az atomenergia reneszánszához vezethet el. A szakértők egyetértettek abban, hogy egyre több ország tervezi atomerőművek építését, Európában azonban még mindig vita van a nukleáris létesítményekről, noha ez a vita nem szakmai, hanem politikai jellegű, és leginkább a zöld pártoknak köszönhető. 

A zöld pénzügy panel vendégei voltak Jelasity Radován, a Bankszövetség elnöke, az Erste Bank elnök-vezérigazgatója; Kandrács Csaba, a Magyar Nemzeti Bank alelnöke, valamint Horváth Gergely, a Dentons Global nemzetközi jogi tanácsadó cég budapesti irodájának partnere. A szakemberek egytértettek abban, hogy a járványok, a háború, az inflációs válság, a súlyos ellátásbiztonsági kockázatok, a recesszió (réme) jelentős hatást gyakorolnak a zöld átállásra és azon belül a környezeti fenntarthatósággal kapcsolatos pénzügyeinkre. Beszéltek arról, hogy a gyorsan változó világunkban a befektetők nehezen tudják eldönteni, mibe érdemes pénzt tenni, hiszen sokszor még a mérnökök sem tudják, hogy a konkuráló zöld technológiák közül melyik lesz a befutó. Szó esett az ESG piacról is. Egyrészt látszik, hogy az ESG alapokba ömlik a pénz, nincs még egy olyan befektetési kategória, ami világszinten ekkora növekedést tudna produkálni. Másrészt érezhető az is, hogy az ESG szabályozása, átláthatósága, hatásának mérhetősége kívánnivalót hagy maga után. Azt az ESG nagy támogatói is elismerik, hogy egyes vállalatok igyekeznek zöldre mosni magukat az ESG programokon keresztül. Az ESG jelentéstételi kötelezettségek keretrendszerét még csak most rakják össze az Európai Unióban, a direktívák kialakítás alatt vannak. Miközben több mint 1 billió dollár áramlott zöld befektetési papírokba az elmúlt 2-3 évben, az üvegházhatású gázok kibocsátása nem csökkent, hanem nőtt, és a befektetők sem keresték halálra magukat ezekkel a papírokkal. Ezzel együtt egyértelmű konszenzus volt a meghívottak között abban, hogy a mostani válság, mint minden válság, egyszer elmúlik majd, ezért hosszú távon megéri a zöld átállásba fektetni a bizalmat és a tőkét. 

A nemzetközi együttműködések és az éghajlatváltozás kapcsolatát taglaló panel meghívottjai között kapott helyett Kiss Rajmund, az MCC Diplomáciai Műhelyének vezetője, volt nagykövet; Izrael magyarországi nagykövete, Yacov Hadas-Handelsman; és Frank Spengler, a Magyar-Német Intézet tanácsadója. Az eszmecserén többek között szóba került, hogy amikor az egyén eléri korlátait, szövetségre lép másokkal, magasabb célokat tűz maga elé, olyanokat, amelyek elérése nagy együttműködések megkötése nélkül elképzelhetetlen, ekképpen a nemzetközi szervezet fontosak. Egy másik nézőpont szerint a nemzetközi együttműködések nem hatékonyak, mert különböző érdekek feszítik szét, és nincs kikényszerítő erejük sem, ezért az erős nemzetállamok a nemzetközi szervezetek versenyképes alternatíváját jelenítik meg. Az erős állam az, amely képes az vállalati, kulturális és társadalmi szereplőket közös platformra hozni. 

A Zöld Színpad és a Klímapolitikai Intézet programjának záróakkordjaként a Friday For Future alapító tagja, Pribéli Levente; Sódar Gabriella, a Kék Bolygó Alapítvány üzletfejlesztési vezetője; illetve Litkei Máté, a Klímapolitikai Intézet igazgatója ütköztette gondolatait a zöld civil szervezetek szerepéről. 

Az MCC – Zöld Színpad programjai július 30-án a Migrációkutató Intézet szervezésében megrendezett szakértői panelekkel folytatódott. 

Az MCC Feszt harmadik napján megtartott beszélgetésen Francois Gemenne, az ENSZ éghajlatváltozásért felelős kormányközi testületének (IPCC) szakértője, egyben Liege-i Egyetem Hugo Observatory intézetének igazgatója; Calum T. M. Nicholson, a Cambridge-i Egyetem professzora; Ilan Kelman, a University College London professzora; valamint Marsai Viktor, a Migrációkutató Intézet igazgatója vettek részt. 

A szakemberek egyetértettek abban, hogy a migráció nem a modern kor találmánya, a népvándorlás jelensége egyidős az emberiséggel, nagyon kevés olyan népcsoport található a világban, amely nem változtatta meg lakóhelyét történelme során, ilyen népmozgás jellemzi a magyarok őstörténetét is. 

Az előadók között abból a szempontból nem alakult ki teljes egyetértés, hogy a klímaváltozásnak mekkora hatása van a migrációra. Voltak, akik szerint divatos a népvándorlást a klímaváltozásra fogni, holott annak számos gazdasági, politikai vagy kulturális-vallási oka lehet, vagy akár háborúk is okozhatják; mások úgy vélték, a klímaváltozás hatására indult migrációs hullámnak nagyon is jól dokumentálható esetei vannak, ezt kár lenne vitatni. 

A kérdés valójában nem is az, hogy van-e kapcsolat a migráció és az éghajlatváltozás között, hanem az, hogy mit nyerhetünk és mit veszthetünk vele. A beszélgetés közben többször előkerült az alkalmazkodás és a megelőzés kérdése, ez utóbbi, vagyis a migráció okainak megértése és az azzal kapcsolatos felkészültség képességének kialakítása hosszú távon mindig olcsóbb és egyszerűbb, mint a már kialakult probléma kezelése. Ilyen tudatos felkészülésre példa az áradásoktól fenyegetett indonéz főváros elköltöztetése, mivel egy ilyen lépés még mindig olcsóbb és kevésbé kockázatos, mintha az egyébként is élhetetlenné vált, sok milliós várost elöntené az ár. 

A migráció policy szintű tudatos befolyásolását persze megnehezíti, hogy a világ bizonyos részein a klímaváltozás ügyét nem kezelik a megfelelő helyen. Afrikában a különböző természeti katasztrófákat a lakosság jelentős része nem az emberi tevékenység káros következményeként, hanem isteni beavatkozásként kezelik, amire a kormányzati politika vagy a tudomány nincs ráhatással.

A Migrációkutató Intézet közreműködésével megvalósított program a terrorizmus, a radikalizmus és a környezetvédelem összefüggéseinek feltárását célzó panelbeszélgetéssel folytatódott, amelyen Diego Muro, a skóciai St. Andrews Egyetem professzora és Répási Krisztián, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem tanára osztotta meg a közönséggel a gondolatait. 

A konferencia ezt követően a klímaváltozás társadalmi aspektusainak megvilágításával folytatódott. Philip Hammond, a London South Bank University professzora; Frank Füredi, a University of Kent egyetemi oktatója, valamint György László, innovációért és felsőoktatásért felelős államtitkár a környezetvédelem kulturális, kommunikációs és média dinamikájával összefüggésben osztották meg értékes álláspontjukat. A felek egyetértettek abban, hogy mai szekularizált világunkban, a keresztény-zsidó gyökerekkel rendelkező Európa újfajta valláspótlékok után kutat, a nyugati világ moralitásában keletkező űrt a környezet- és a klímavédelem ügyével igyekszik betömni. A klímavédelem problémája, hogy megoldások keresése közben a tudományok szerepe fokozatosan csökken, azok helyét mindinkább a kommunikáció és a politika veszi át. Ennek oka, hogy a hidegháborút követően a hagyományos értelemben vett ideológia különbségek elmosódtak, a környezetvédelem pedig olyan témaként merült fel, amellyel a választók és fogyasztók nagy tömegeit lehet elérni és befolyásolni. 

A kétnapos konferencia záróeseményeként megtartott beszélgetés fókuszában az energiaválság állt, ahol Steiner Attila, a Technológiai és Ipari minisztérium államtitkára; Bacsa György, a MOL Csoport ügyvezető igazgatója; illetve Anil Markandya, a Basque Centre for Climate Change professzora beszélgetek az Európa előtt álló legjelentősebb problémáról. A meghívottak szót ejtettek az infláció és a rekord magas energiaárak letörésére irányuló hatósági, nemzetállami intézkedésekről és azok fenntarthatóságáról, azok fogyasztásra, GDP-re és pénzromlásra gyakorolt hatásáról. 

Elhangzott, hogy az állami segítségnyújtás fontos a társadalmi feszültségek mérséklése érdekében, azonban ezek az intézkedések csak ideiglenesen tarthatók fenn, hiszen például az üzemanyag ársapka okozta költségek a más fontos területekre allokált források összegét csökkentik. Többek között elhangzott: a mostani krízishelyzet bebizonyította, hogy Magyarország számára a földgázról való leválás elkerülhetetlen; arra kell törekedni, hogy az energia minél nagyobb részét a villamos energia adja, mivel ezt az energiatípust jelentős részben itthon is elő tudjuk állítani a jelenlegi és felépítendő atomerőműveknek köszönhetően. 

Édekességként elhangzott, hogy az Európai Unió által elvárt 15 százalékos gázfogyasztás-csökkentés körülbelül annyi energiamennyiséget jelent az európai ellátásban, mint amennyit az év végével bezárt három német atomerőmű termel. A szakértők egyetértettek abban, hogy a nukleáris energiatermelési kapacitások leépítése észérvekkel nem magyarázható a jelenlegi krízishelyzetben. Geopolitikai értelemben Európa kiszolgáltatott helyzetben van. Az USA és Kína, valamint a két szuperhatalomhoz tartozó befolyási övezetek birtokolják a nyersanyagok elsöprő többségét, a koloniális múlttal rendelkező Európa számára így egyedül az innováció jelenthet megoldást nagyhatalmi pozíciójának megőrzésére.