Az orosz kőolaj- és földgázembargó fényében erősödik az igény az EU-ban, hogy minél több földgázt tároljunk be a következő fűtési szezonra.

Ennek kapcsán az eredeti javaslat az lett volna, hogy minden tagállam teljes tárolókapacitásának (ideértve nem csak az állami tulajdonban lévő, hanem a piaci alapon működő tárolókat is) 80%-át töltse fel.

A kívánatos cél továbbra is ez, és az EU 2022 őszéig igyekszik is majd elérni. Annak érdekében, hogy a Magyarországhoz és Ausztriához hasonló, fogyasztásarányosan nagy tárolókapacitással rendelkező országokra ne rójon aránytalanul nagy terheket a javaslat, a kötelezően előírt betárolandó mennyiség ennél (legalábbis hazánk esetében) csekélyebb lesz. Az utóbbi 5 év éves átlagfogyasztásának 35%-át kell majd kötelezően betárolni, ami Magyarország esetén jóval kevesebb, mint a tárolókapacitás 80%-a.

Magyarország éves földgázfogyasztása 10 milliárd m3 körül alakul, míg a teljes tárolókapacitás ennek 65%-a.

A kötelezően előírt mennyiség tehát 3,5 milliárd m3 lesz, azonban betárolásra javasolt a teljes tárolókapacitás 80%-a, azaz 5,2 milliárd m3 a következő fűtési szezon elejére. Az azt követő fűtési szezonra pedig már 90%-ról fog szólni a javaslat, ami Magyarország esetén 5,85 milliárd m3 gáz betárolását jelenti.

  • De miért csak a fogyasztás 35%-a az, ami kötelezően előírt, miért csak javasolt a tárolókapacitás 80%-át megtölteni?
  • Miért járt jobban Magyarország így, mintha az eredeti elképzelés érvényesült volna és kötelező lenne megtölteni a tárolóink 80, majd 90%-át?

Röviden már a bevezetőben is megválaszoltuk a kérdéseket:

Annak érdekében, hogy a Magyarországhoz és Ausztriához hasonló, fogyasztásarányosan nagy tárolókapacitással rendelkező országokra ne rójon aránytalanul nagy terheket a javaslat. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy jelenleg rendkívül magasak a világpiaci gázárak, ezért a hazánkhoz hasonló országoknak hatalmas anyagi áldozattal járna 80%-ra feltölteni a tárolóit. Magyarország esetén ez az összeg 6 milliárd euróra rúgott volna, melyet önerőből kellett volna finanszíroznunk.

Többek között a magas világpiaci áraknak is köszönhető, hogy a nyugat-európai, többségében piaci alapon működő tárolók gyakran nincsenek feltöltve, mert nem lehet nyereségesen értékesíteni a betárazott gázt.

Ha Magyarország a mostani árak mellett feltöltené a tárolóit, fennáll a veszélye, hogy csak veszteségesen, vagy az energiaárak jelentős emelésével tudná a gázt értékesíteni a fűtési szezonban.

A tárolóinkat várhatóan őszig így is fel fogjuk tölteni 80%-ra, azonban az, hogy erre nem vagyunk kötelezve, biztosít némi mozgásteret, hogy a feltöltés nagyobb részét akkor valósítsuk meg, ha ezt kedvezőbb áron lehet megtenni. Erre nincs garancia, ugyanis a világpiaci árak várhatóan hosszabb ideig magasak lesznek, azonban a (nagyrészt szerződéses orosz gázra alapuló) betárolás már elindult Magyarországon.

Az intenzív tározó feltöltésnek köszönhetően a kevesebb mint 20%-os töltöttségi szint két hét alatt 25%-ra növekedett. Ezzel a sebességgel ősz elejére 80%-os töltöttség fölött lesznek a tározók.