Február 13-án, este, Intézetünk igazgatója, Dr. Calum T.M. Nicholson, előadást tartott Debrecenben a "Klímaváltozás: a kritikus és szkeptikus nézetek megkülönböztetése" témában.
Dr. Nicholson kifejtette, hogy a klímaváltozásról szóló vita haszontalanul polarizálttá vált, és mindkét oldalnak vannak hiányosságai az érvelésében.
A "klímaszkeptikus" oldal hírhedt tagadója a klímatudománynak, amely tudomány, az ő érvelésükkel ellentétben többnyire azt mutatja és jelzi, hogy a klímaváltozás valós és ténylegesen zajlik, valamint azt, hogy ennek a változásnak antropogén okai vannak.
A "klímaaktivisták" azonban nem a tudomány, hanem a társadalomtudomány valóságát tagadják az éghajlatváltozás társadalomra gyakorolt hatásával kapcsolatban. A tudomány tagadóival ellentétben, akik a tudományt rosszabbnak feltételezik, mint amilyen, a társadalomtudomány tagadói azt feltételezik, hogy a tudomány jobb, mint amilyen a valóságban.
Természetesen aggódunk a klímaváltozás miatt, mert nemcsak azt feltételezzük, hogy hatással lesz a társadalomra, hanem hogy ez a hatás túlnyomórészt negatív lesz. Azonban ez az érvelés nemcsak azt követeli meg tőlünk, hogy megértsük, mit értünk 'klímaváltozáson', hanem azt is, hogy mit értünk társadalmon. Mi is pontosan a társadalom? Mit kellene jelentenie? Hogyan értelmezhetjük a klímaváltozás társadalomra gyakorolt hatását?
Ezekre a kérdésekre nincsenek egyszerű válaszok. Valójában azt is mondhatnánk, hogy az éghajlatváltozással kapcsolatos ismereteinket kevésbé a tudomány gazdag ismerete, mint inkább önmagunk szegényes megértése jellemzi.
Ennek eredményeképpen Nicholson az éghajlatváltozás szemléletének egy harmadik módja mellett érvel, amely megmenekül a "szkeptikusok" tagadásától és az "aktivisták" naivitásától. Ez a harmadik út az éghajlatváltozással szembeni "kritikus" hozzáállás, amely elfogadja a tudományt, de felismeri, hogy a legérdekesebb és legnehezebb kérdések érintetlenül maradnak, olyan kérdések, amelyek alapvetően rólunk szólnak, nem pedig az éghajlatról, mint olyanról.
