Valós eredmény nélkül zárult az éghajlatváltozással foglalkozó glasgow-i konferencia a Klímapolitikai Intézet igazgatója szerint. Napjaink energiaválságáról a szakember a Figyelőnek azt mondta: a mostani krízis rávilágított arra, hogy amíg a megújuló energia tárolása bizonytalan, addig a nukleáris kapacitások elengedhetetlenek.

Boris Johnson brit miniszterelnök a minap azt mondta: reméli, az utókor a globális klímaváltozás végének a kezdeteként tekint majd vissza a glasgow-i értekezletre. Az új klímaegyezményt ugyanakkor vegyesen értékelték a szakértők, elsősorban a szénfelhasználással kapcsolatos, az utolsó pillanatban "felpuhított" megfogalmazás miatt. Hogyan kommentálná az elfogadott dokumentumot?

- Véleményem szerint kettős értékelés lehetséges. Az egyik egy inkább pozitív megközelítés, amely a korábbi klímacsúcsok eredményével veti össze a mostanit. Ez alapján kijelenthető, hogy sokkal több a bizakodásra okot adó konkrétum, a valós kezdeményezés. Ilyen például az erdővédelem, valamint a széntüzeléssel történő energiatermelés és a metánkibocsátás visszaszorítása, továbbá új pénzügyi alapok létrehozása a technológiai újítások támogatása céljából.

- És mit mondanak a kritikusok?

- A negatív hangok leginkább arról szólnak, hogy az egyes államok vezetői már a közelmúltban is tettek hangzatos ígéreteket, amelyek azonban jórészt nem teljesültek. Elég belegondolnunk abba, hogy a 2015-ös párizsi klímaegyezmény óta eltelt években nemhogy nem csökkent, hanem egyenesen nőtt - ráadásul a korábbinál gyorsabb ütemben - az üvegházhatású gázok koncentrációja a légkörben. Glasgow-ban az okozott csalódást, hogy a záródokumentum eredeti tervezete a szénfelhasználás teljes kivezetését tartalmazta, ehhez képest az elfogadott egyezmény - indiai és kínai nyomásra - csak a mérséklésről szól, de még arra sem tér ki, mihez viszonyítva kellene ezt végrehajtani. És sajnos az is hozzátartozik a történethez, hogy az aláírást követő napokban Scott Morrison ausztrál miniszterelnök sajtótájékoztatón állt ki a szénfelhasználás mellett. Ez olyan szempontból érthető, hogy a déli földrésznek szinte korlátlan készlete van e nyersanyagból, az energiaszuverenitásuk jelentős részben erre épül, sőt exportálják is a szenet. Ausztráliához hasonlóan Kína is "felpuhította" a Skóciában elfogadott dokumentumot. Peking ugyanis úgy foglalt állást, hogy a fejlődő országok miatt lassítani kell a szénfelhasználás-csökkentés tempóját.

- A találkozó üzenetét némileg egyes résztvevők magatartása is beárnyékolta, gondolok itt például a több száz magánrepülőgépre, amellyel érkeztek.

- Természetesen értem az ezzel kapcsolatos élcelődést, amely nem is teljesen alaptalan. De azt gondolom, ha sikerült volna valós eredményt elérni - aminek szerintem nem sok esélye volt -, akkor a magánrepülőzés csak egy kisebb fiaskó lett volna. A nagy szén-dioxid-kibocsátó országok részéről én azonban más mulasztást emelnék ki. Jelenleg egy energiaválságot élünk át. Nyugat-Európában realitássá vált az, ami korábban elképzelhetetlen volt: napokra, hetekre fűtés és áram nélkül maradhatnak emberek. Ez egyértelműen a helyi döntéshozók és bizonyos értelemben az európai politika kudarca. A legszemléletesebb példa Németország, ahol - ideológiai alapú döntések nyomán - egyszerre próbálják kivezetni a környezetszennyező fosszilis és a veszélyesnek tartott nukleáris energiát. Ennek viszont az a következménye, hogy megreccsent, sőt sokak szerint meg is szűnt a német energiabiztonság. A berlini döntéshozók ezen elhibázott politika miatt végül arra kényszerültek, hogy újból üzembe helyezzék a legkárosabbnak számító széntüzelésű erőműveket, amelyek a légszennyezettségen keresztül globálisan körülbelül hétmillió ember haláláért felelnek.

- Ennek fényében reálisan milyen változások mehetnek végbe a világban ebben az évtizedben például a globális felmelegedés alakulását és a szén-dioxidkibocsátást illetően?

- Ma a felmelegedés mértékének másfél Celsius-fok alatt tartása óriási nyomás a gazdaságon, azon belül az energiaszektoron. S mivel a nyugati világ egy része mindenáron búcsút akar inteni az atomerőműveknek, kizárásos alapon csak a megújuló erőforrások nagymértékű támogatásának az irányába tudnak elmozdulni. Ám ebben az az igazán álságos, hogy mivel a zöldenergiát még nem tudjuk megfelelően eltárolni, a teljesítményfenntartáshoz vissza kell nyúlni a gáz- és a széntüzelésű létesítményekhez. Ezért nem biztos, hogy szerencsés mindenáron ragaszkodni az említett másfél fok szlogenjéhez. Hiszen valójában minden, amit a világ vezetői eddig tettek ennek eléréséért, viszszafelé sült el. Nőtt az üvegházhatású gázok emissziója, a légszennyezettség mértéke, a nyugat-európai energiarendszerek pedig instabilakká váltak. Álláspontom szerint a szén-dioxid-kibocsátás minimalizálásának a valódi kulcsa az új, ezzel együtt rentábilis technológiákra való átállás. Azt a modellt ugyanis nem látom működőképesnek, amelyben a megújuló erőforrások csak állami támogatással tarthatók fenn. Tehát nem a működtetés, hanem a technológiaváltás szubvenciójára van szükség.

- Nézzük a magyar helyzetet! Áder János köztársasági elnök arról beszélt a glasgow-i tanácskozáson, hogy 2030-ra biztosan, de talán már 2026-ra beszüntethető nálunk a szénalapú áramtermelés. Ez mit jelent a hazai villamosenergia-előállítás tekintetében?

- Kiindulási alapként érdemes rögzíteni, hogy hazánk mindösszesen 0,13 százalékkal járul hozzá az üvegházhatású gázok globális emissziójához. Ráadásul 1990 óta bőven az európai átlag fölött, 32-33 százalékkal csökkent a magyarországi kibocsátás, úgy, hogy közben nőtt a GDP. Az államfő által említett dátumok tulajdonképpen a mátrai erőmű reorganizációjára vonatkoznak. A lignittüzelésű létesítmény mai éves kapacitása 950 megawatt. Ezzel Paks után a második legnagyobb energiaforrás az országban. Az átalakításnak, azaz a gázturbinák beszerelésének a várható eredménye, hogy mintegy felére csökken majd a visontai erőműből származó üvegházhatású gázok mennyisége.

- Magyarországnak a karbon-, majd a klímasemlegesség eléréséhez milyen további teendői vannak a következő években?

- A legnagyobb lépések egyértelműen az energiaszektorban szükségesek, s az említett reorganizáció mellett nagyon fontos a naperőmű-kapacitások fejlesztése. Várakozásom szerint az ehhez elengedhetetlen energiatárolás záros határidőn belül megoldódik. Emellett kiemelten kell kezelni a háztartások energiahatékonyságának a növelését. Ugyanakkor ezt nem áremelésekkel vagy szankciókkal szükséges elérni, hanem megfelelő ösztönzőrendszerrel. Ilyen például a kormány mostani napelemes pályázata vagy az otthonfelújítási program.

- Nehéz kérdés, hogy miként teremthető összhang a megfizethető rezsi és a környezetvédelmi intézkedések között. Hogyan látja ezt a területet?

- Ezzel kapcsolatban azt tartom a járható útnak, ha a kapacitásrendszerbe olyan erőforrásokat illesztenek be, amelyek stabilan, viszonylag olcsón és lehetőleg karbonsemlegesen képesek energiát előállítani. A szénnél persze még a földgáz is jobb, de a ma rendelkezésre álló lehetőségek közül meglátásom szerint az atomerőművek jelentik a legkézenfekvőbb, jó árú és környezetbarát megoldást. Nem véletlen, hogy az energiaválság témájában nemrég tartott EU-csúcs előtt egy héttel Magyarország és kilenc másik uniós tagállam erőteljesen állást foglalt a nukleáris technológia zöldenergia-forrásként való elismerése mellett. Az uniós csúcs utáni sajtótájékoztatón pedig Ursula von der Leyen ugyancsak kiállt a nukleáris energia mellett. Szintén ebbe az irányba mozdult el több ázsiai ország, de például Nagy-Britannia is. És amíg nem találjuk meg a megfelelő zöldenergia-tárolási módokat, addig meg is marad az atomerőmű elsőbbsége.

 

HELMECZI ZOLTÁN

Eredeti megjelenés: Figyelő. 2021.12.02. 24-25. oldal