December 1-én intézetünk igazgatója részt vett az Aspects of Climate Change and Sustainability in the 21stCentury’s World nevű fenntarthatósági rendezvényen Törökországban a Sabanci University-n.

Litkei Máté az energiaszektor és a zöld átmenet kapcsolatáról tartott előadást az Istanbul Policy Center meghívására, további meghívottak voltak

 

  • - Ahmet Atıl Aşıcı, az Istanbul Technical University professzora, 
  • - Ümit Şahin, aki az Istambul Policy Center vezető kutatója és az intézet klímaváltozással kapcsolatos kutatásainak koordinátra, 
  • -Duygu Avcı, az Istambul Policy Center kutatója.

Litkei Máté előadásában megvilágította, hogyan hat az energiaválság a zöld átmenetre, és a zöld átmenet egyes lépései hogyan készítették elő és mélyítették el az energiaválságot.

Az előadásban szó volt arról, hogy 2010 óta 40%-kal növeltük az időjárásfüggő megújuló kapacitásokat az európai energiamixben. Ezek a kapacitások az időjárási körülményektől függően termelnek. Az ingadozások kiegyenlítése miatt olyannyira felértékelődött a gáz szerepe, hogy az európai villamosenergia-árképzést a földgáz ára határozza meg legnagyobb mértékben. Ez az energiaválság során megemelte a villamosenergia árát is, ami azért probléma, mert a zöld átmenet számos lépése nem más, mint elektrifikálás.

Elektromos alapra helyezzük a közlekedést, az épületek fűtését, a háztartási eszközeink működését. Vagyis azok az országok, akik előrébb tartottak a zöld átmenetben, viszont fosszilis energiaforrásaikat leginkább megújulóval igyekeztek kiváltani, sajnos nem tudták elkerülni a válság hatásait.

Részben a villamosenergia termelésben betöltött kiegyenlítő szerepe miatt, részben a szennyezőbb széntüzelésű erőművek kiváltása miatt, részben pedig a szilárd tüzelésű lakossági fűtés kiváltása miatt nem sikerült csökkenteni a gázfelhasználásunkat az EU-ban. Habár a felhasználás nem csökkent, az utóbbi két évtizedben kb. 82%-kal csökkentettük a kontinensen a gázkitermelést, így az import szerepe jelentősen megnőtt.

A piac liberalizálása érdekében az EU és tagállamai az elmúlt évtizedekben törekedtek az állami tulajdon csökkentésére az energiavállalatok körében. Privát szereplőket viszont nem lehet rákényszeríteni, hogy veszteségesen is működjenek. Ezért kellett államosítani Németországban az Unipert, és ezért ment csődbe több mint 20 energiavállalat az Egyesült Királyságban az elmúlt 2 évben.

A kritikus infrastruktúra feletti kontroll elvesztése azt eredményezte, hogy a válság első szakaszában az EU tagállamok némelyike nem tudta kontrollálni a gáztárolók feltöltését, mivel maguk a tárolók is magánkézben voltak. Szintén központi törekvés volt a hosszútávú szerződések felmondása, azonban ezek megléte a piaci szűkület idején garanciaként szolgált volna, hogy Európa megkapja a neki szükséges energiát. A nukleáris energia kétes európai megítélése pedig lassította ezen beruházások megvalósulását, pedig a kieső "piszkos" szenes erőművek helyén más alaperőművi infrastrukrúra kiépítésére lett volna szükség.