Az MCC Klímapolitikai Intézet szervezésében a víz világnapja alkalmából került sor az „Egyszer sok, egyszer kevés – Magyarország vízgazdálkodása a klímaváltozás tükrében” című kerekasztal-beszélgetésre. A rendezvény célja az volt, hogy szakértői párbeszéd keretében vizsgálja meg, hogyan befolyásolja a klímaváltozás hazánk vízgazdálkodását.
Az eseményen kiemelt figyelmet kaptak Magyarország eddigi eredményei a vízvisszatartás, víztározás terén, különös tekintettel azokra a jó gyakorlatokra, amelyek hozzájárulnak a klímaváltozás hatásainak mérsékléséhez.
A résztvevők és főbb gondolataik:
- Láng István, az Országos Vízügyi Főigazgatóság főigazgatója rámutatott arra, hogy hazánkban egyre gyakoribbak a szélsőséges időjárási jelenségek – hosszabb aszályos időszakokat követhetnek hirtelen lezúduló, nagy mennyiségű csapadékok. E kettősség komoly kihívást jelent a meglévő víztározási és elvezetési rendszerek számára. Kiemelte a tározók szerepét és a víz visszatartás fontosságát, különösen az Alföldön. Arra is felhívta a figyelmet, hogy hazánk az elsők között készített hosszútávú vízvisszatartásai startégiát az Európai Unióban.
- Fülepi János, az Agrárminisztérium osztályvezetője a mezőgazdaság szemszögéből közelítette meg a témát. Hangsúlyozta, hogy a vízgazdálkodás kulcskérdéssé vált az élelmiszer-biztonság szempontjából is. Az öntözéses gazdálkodás fejlesztése mellett a precíziós mezőgazdaság és a klímatűrő növényfajták szerepét is kiemelte, ezeken felül az intézményi és szabályozási kereteket emelte ki.
- Bíró Tibor, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Környezeti Fenntarthatósági Intézetének vezetője szerint a vízgazdálkodási stratégiákat a klímaváltozáshoz kell igazítani, és fontos lenne a társadalmi tudatosság növelése is. A helyi vízmegtartási megoldásokban, valamint a természetes vízvisszatartó rendszerek (pl. zöld infrastruktúra, belvízkezelés) integrációjában lát lehetőségeket.
A beszélgetés során közös álláspontként fogalmazódott meg, hogy a vízgazdálkodás nem kizárólag műszaki, hanem társadalmi és gazdasági kérdés is. Az adaptív megközelítések elengedhetetlenek a hosszú távú fenntarthatóság szempontjából.