A World Economic Forum friss elemzésében együttesen vizsgálja az országok zöld átállásra irányuló törekvéseit, illetve azt, hogy ennek az átállásnak milyen társadalmi következményei lehetnek a különböző gazdasági fejlettségű országokban. A zöld átállás társadalmi-gazdasági kockázatait 58 mérőszám alapján vizsgálták. Minden olyan ország, mely képes és hajlandó volt az elemzéshez szükséges adatszolgáltatásra, bekerült egy kategóriába annak megfelelően, hogy hogyan viszonyul a zöld törekvésekhez. A kutatás emellett arra is kitért, hogy a különböző kategóriákba eső országoknak milyen felelősségük van a klímaváltozás és az ökológiai válság előidézésében, és ehhez képest milyen károkat szenvednek el ezek következében. Ebből fakad az elemzés némileg hatásvadász címe is: How do we ensure the green transition doesn't penalize the poorest? – Hogyan biztosítsuk, hogy a zöld átállás ne a legszegényebbeket sújtsa?
Beszédes a hat országkategória, és az is, mely országok kerültek beléjük.
Az elemzés „győztesei” a Zöldfejlesztők, azaz azon országok, melyek nem csupán alkalmazói a fenntarthatósági törekvések vívmányainak, hanem úttörők, innovátorok, és vezető fejlesztői szerepet játszanak a folyamatban. A World Economic Forum így határozza meg az ebbe a kategóriába tartozó országokat: Magas ipari fejlettségű és technológiailag fejlett országok, melyek vezető szerepet töltenek be a zöldtechnológiák és üzleti modellek területén. Ebben a meghatározásban érdemes rávilágítani arra, hogy nem csupán kézzelfogható ipari termékek hatékony termeléséről van szó, hanem zöld üzleti felfogásról is, azaz a zöld átállás nem csupán ipari-technológiai, hanem (talán még inkább) menedzsmentkérdés is. A Zöldfejlesztők kategóriájába csupán öt ország került be világszerte, melyek mindegyike éllovasa az zöld átállás ösztönzésének: az USA, Kína, Németország, Japán és Dél-Korea.
A második kategóriába azon országok kerültek, melyek nem játszanak a zöldfejlesztőkéhez hasonló kulcsszerepet a fenntarthatósági törekvésekben, azonban a zöld megoldások alkalmazásában a világ élvonalába tartoznak. Ezek az országok az Inkluzív zöldfelhasználók. Az elemzés definíciója szerint magas jövedelmű, szolgáltatásalapú gazdaságokról van szó, melyek komoly erőfeszítéseket tesznek a kibocsátások csökkentésére a rendelkezésre álló zöldtechnológiák segítségével, miközben a gazdasági méltányosságot is biztosítják. Ebbe a csoportba az észak- és nyugat-európai országok nagyrészén kívül még Kanada, Ausztrália és Új-Zéland tartozik.
A harmadik kategória, melybe Magyarország is helyet kapott a Feltörekvő zöldfelhasználók csoportja: felsőközép és magas jövedelmű gazdaságok, melyekben jelentős az ipari foglalkoztatottság, és amelyek az innováció-vezérelt gazdasági modellekre történő átállás folyamatában vannak. A legfőbb különbség az előző csoporthoz képest, hogy ezek az országok döntő többségében nem magas jövedelmű lakossággal rendelkeznek, így a zöldítés gyakran költséges módszereit is a népesség kisebb része engedheti meg magának; emellett az itt működő cégek is lassabban képesek a zöld átállásra, hiszen az ezzel járó költségeket kevésbé tudják kifizettetni a fogyasztóikkal. Azonban a „feltörekvő” jelző arra utal, hogy ezekben a mintákban változás várható, és az országok alapvetően jó úton haladnak a fenntarthatóság felé. A Feltörekvő zöldfelhasználók közé tartozik a régiónkban található országok nagyrésze, valamint Olaszország, Írország és (Latin-Amerikából egyedüliként) Uruguay.
A negyedik kategóriába tartozó országokban él az emberiség legnagyobb része, hiszen olyan óriási népességű országok tartoznak ide, mint India, Indonézia, Brazília, Mexikó, Egyiptom vagy Vietnám. Ez a Növekvő gazdaságok csoportja. A World Economic Forum így határozza meg őket: Gyorsan iparosodó, feltörekvő gazdaságok növekedő energiaigénnyel, melyeknek egyensúlyozniuk kell a klímamitigáció és a társadalmi-gazdasági fejlődés között. Ezeknek az országoknak kulcsszerep juthat a klímaváltozás és az ökológiai válság elleni küzdelemben, mivel 2,5 milliárd ember lakja őket, közülük pedig százmilliók fognak belépni a következő évtizedek folyamán a középosztályba, annak szokásaival és fogyasztásával. A fogyasztás pedig napjainkban még kibocsátást és környezeti lábnyomot jelent, így tehát mindenki érdeke, hogy a Növekvő gazdaságok növekedő fogyasztásuk kielégítésére a Zöldfejlesztők innovációit használják. Mivel ezzel elsősorban utóbbiak járnak jól, a következő évtizedekben minden fejlett országnak (Inkluzív zöldfelhasználók, Feltörekvő zöldfelhasználók) az lesz az érdeke, hogy a zöld átállásnak ne csupán részese, hanem ösztönzője is legyen.
Az ötödik kategória kakukktojásnak tekinthető, hiszen a benne szereplő országok a gazdasági fejlettség széles skáláján mozognak, és jelentős különbségeket mutatnak a zöld törekvések területén is. Ezen csoport országait ugyanis egy természetföldrajzi hasonlóság köti össze: földjükben nagy mennyiségű fosszilis energiahordozó található. Ez a Fosszilisenergia-exportőrök kategóriája, melybe nem meglepő módon észak-afrikai, közel-keleti és közép-ázsiai országok tartoznak. A definíció szerint ezek az országok nagyban függenek a fosszilisenergia-exporttól, és más országok energiafogyasztásától, ezért gazdaságuk magas kibocsátással jár. Ebben a kategóriában nem az országok saját belső kibocsátásai okozzák az igaz problémát. Mivel gyakran forró sivatagi éghajlatú területekről van szó, emellett a zöldberuházásokhoz szükséges tőkével is rendelkeznek, saját energiafogyasztásuk jórészét már a közeli jövőben is napenergiából fedezhetik, mint ahogy számos ilyen ország kifejezet célja is. Gazdaságuk azonban úgy van berendezkedve, hogy az óhatatlanul hatalmas kibocsátással járjon a világ más részein. A következő évtizedek legnagyobb kihívása tehát ezen országok számára gazdaságuk diverzifikálása lesz. A turizmus, a pénzügyi szektor és a kutatás fejlesztés területén már tapasztalhatók ilyen törekvések.
Az elemzés által megnevezett hatodik kategória a Peremgazdaságok csoportja. Ide olyan alacsony jövedelmű országok tartoznak, melyekben a fiatal népesség aránya magas, az egy főre jutó kibocsátás alacsony, a fenntartható növekedés megvalósításához pedig jelentős beruházásokra szorulnak. Ezeket az országokat nevezhetnénk meg a klímaváltozás és az ökológiai válság legnagyobb elszenvedőiként, hiszen népességük kis mértékben járul hozzá ezekhez a folyamatokhoz, az időjárási szélsőségek és az élőhelypusztulás mégis nagy mértékben sújtja őket. A zöld átálláshoz szükséges tőke ráadásul gyakran nem áll rendelkezésre az adott országon belül, de még a legalapvetőbb infrastrukturális beruházásokhoz is külföldi befektetők „segítségére” van szükség. Az idézőjel azért indokolt, mert a (jellemzően Zöldfejlesztők közé tartozó) beruházók természetesen nem csupán felebaráti szeretetből járnak el, beruházásaikat a saját érdekeik mentén végzik. Nem véletlen hivatkoznak például Kína afrikai tevékenységére egyre gyakrabban modernkori gyarmatosításként. Ahogy a Növekvő gazdaságok kapcsán, úgy itt is elmondható, hogy a zöld átállás igazi nyertesei azok lesznek, akik formálói, előidézői a folyamatnak. A Peremgazdaságok érdeke pedig, hogy az infrastrukturális fejlesztések és a zöld beruházások a számukra leginkább kedvező feltételek szerint valósuljanak meg – alkupozíciójuk azonban nem erős. Ebbe a kategóriába néhány kivételtől eltekintve afrikai és dél-ázsiai országok tartoznak.
A World Economic Forum elemzése rávilágít arra, hogy a különböző országok nem azonos adottságokkal és felételekkel rugaszkodnak neki a zöld átállásnak, ráadásul amellett, hogy a fenntarthatóság elérése szükséges, komoly kockázatokat is rejt, különösen a legsebezhetőbb országok számára. Ez egyfelől azt jelenti, hogy minden országnak a saját helyzetére kell szabnia zöld törekvéseit, másfelől pedig azt, hogy a következő évtizedek igazi nyertesei azok lesznek, akik nem csupán felhasználói, hanem alakítói, úttörői a zöldinnovációnak. Ez az elemzés egyelőre öt országot sorol egyértelműen ide, de várhatóan újabbak csatlakoznak majd a következő évek, évtizedek folyamán.
