Augusztus 11-én véget ért a párizsi olimpia. Mint minden világesemény esetében, napjainkban már nem csupán a fő tematikáról, ezesetben a sportról érdemes beszélni, hanem a lebonyolításhoz tartozó kibocsátásokról és fenntarthatósági törekvésekről is.
A COP klímavédelmi konferenciák alkalmával népszerű téma arról írni, hogy a világ vezetőinek helyszínre történő utazása mekkora kibocsátással jár, és mennyire képmutató, mondhatni ironikus egy klímakonferenciát ekkora kibocsátások árán lebonyolítani. Az olimpia esetén ugyanezt nem tennénk meg, mivel egyrészt a sportolóknak nem opcionális fizikailag is jelen lenni, ha a tömegeket szórakoztatni, a sportot pedig ünnepelni kívánják, másrészt pedig nem a Párizsba utazó több mint tízezer sportoló kibocsátásai fogják romba dönteni az éghajlati rendszerünket. Az olimpia egy szép és egyetemes sportünnep, melynek a méltóságát nem érdemes azzal besározni, hogy a hozzá kötődő kibocsátásokra helyezzük a hangsúlyt, ezért inkább a szervezők fenntarthatósági törekvéseit érdemes elemezni, hogy láthassuk, milyen módon próbálták a játékokat a karbonsemlegesség és a környezetvédelem irányába terelni.
A szervezők már az első lépések megtétele előtt zászlajukra tűzték a fenntarthatóságot, mint fő irányelvet: saját elmondásuk szerint már a pályázat leadását megelőzően az olimpiai örökség mellett a fenntarthatóság volt a projekt lelke. Ekkor a kifejezett cél az volt, hogy a korábbi olimpiákhoz képest felére csökkentsék az ÜHG-kibocsátást, a fennmaradó szén-dioxid megkötése útján pedig karbonsemleges eseményt szervezzenek.
Georgina Grenon, a játékok környezeti fenntarthatóságért felelős igazgatója felvázolta az összefüggést a sport és a környezetvédelem között. Úgy fogalmaz, a sport lehetőséget teremt, hogy megismerjük a környezetünk szépségét, és megértsük, miért fontos azt megvédeni. A testmozgás felhívja a figyelmet a tiszta levegő jelentőségére, valamint olyan emlékeket, élményeket szerez emberek tömegeinek, melyek univerzálisak és túlmutatnak a féktelen fogyasztáson.
A sport és a fenntarthatóság filozófiai összefüggései tehát adottak, azonban érdemes megvizsgálni, milyen konkrét intézkedések útján igyekeztek a szervezők tenni az ügy érdekében. Az olimpiára felépített épületállomány 30%-kal kevesebb karbonkibocsátással épült meg négyzetméterenként, mint a korábbi olimpiák értékei. A közlekedéssel járó kibocsátások is jelentősen csökkentek, hiszen a játékok összes helyszínét elérhetővé tették tömegközlekedéssel. Emellett az összes helyszín áramellátását 100%-ban megújuló energiaforrásokból fedezték. Ezekhez képest szimbolikus jelentőséggel bír, hogy a 2024-es volt az első olimpiai láng, amely valójában nem égett, hanem ködöt és fénysugarakat használtak a tökéletes látvány eléréséhez. Szintén szimbolikus döntés, hogy az érmek 100%-ban helyben újrahasznosított fémekből készültek, egy apró, 18 grammos darabot még az Eiffel-toronyból is kivettek hozzájuk, hogy megmutassák, a régi dolgok is kincset érhetnek, ha megfelelően használjuk őket. Ez utóbbi két intézkedés természetesen nem menti meg a bolygót, azonban fontos üzenete van a fogyasztási szokásainkra vonatkozóan, mely üzenet nagy tömegekre lehet hatással.
A szervezők a város vezetésével együttműködve az egyszerhasználatos műanyagok visszaszorítására is törekedtek: a rendezvényhelyszínek műanyagpoharak- palackok és egyéb csomagolóanyagok nélkül várták a látogatókat (leszámítva az újrahasznosított műanyagból készült termékeket). Emellett a város olimpiai rendezvényekhez közvetlenül nem kötődő részein is igyekeztek a műanyagmentesség jegyében fogadni a sportrajongókat: olyan szökőkutakat helyeztek el a város több mint 200 pontján, melyek ivóvizet és üdítőket biztosítanak, poharat vagy üveget azonban nem, így azt mindenkinek magával kell vinnie.
Természetesen az idei olimpia sem állhat tökéletes példaként a későbbi szervezők előtt fenntarthatósági szempontból, hiszen képtelenség egy projektet hibátlanul megvalósítani. A sportolók szállásaira nem kerültek légkondicionálók, amivel a szervezők vélhetően átestek a ló túloldalára, hiszen az ezzel elért klímavédelmi eredmények globálisan elhanyagolható mértékűek, a sportolók teljesítményére azonban alaposan rányomhatja a bélyegét, ha a túlzott hőség miatt nem képesek megfelelően pihenni, regenerálódni. Továbbá a Szajna higiéniai állapota is többszörösen bejárta a világsajtót, ami jól mutatja, hogy környezetvédelmi szempontból is van még hova fejlődnie a francia fővárosnak. Összességében azonban a szervezők a korábbiaknál nagyobb hangsúlyt fektettek a környezet- és klímavédelemre, így, ha nem is tökéletes, de sok szempontból követendő példát állítottak.
A játékok megszervezése mint átfogó projekt azonban nem csupán a konkrét intézkedések szintjén, hanem holisztikus szemléletben tekint a fenntarthatósági törekvésekre. A fenntarthatósággal kapcsolatos szemléletformálásba a szervezők bevontak oktatási intézményeket, valamint 180 ezer sportklubot Franciaország-szerte. Ez azt mutatja, hogy a szervezők is tisztában vannak vele: az egyszeri, rövidtávú intézkedések magukban keveset érnek, az éghajlati és környezeti fenntarthatóság egy hosszútávú törekvés kell, hogy legyen, melyhez olyan üzenetekre van szükség, amelyek a társadalom széles rétegeihez eljutnak, és meg is maradnak bennük.