A klímaváltozás hatására a víz egyre kiszámíthatatlanabb tényezővé válik. Magyarországon még gyakoribbá válnak a szélsőséges időjárási jelenségek: a szárazságot és a bel-, illetve árvízveszélyt jelentő helyzetek váltják egymást, aszlyos időszakot gyakran rövid idő alatt lehulló, nagy mennyiségű csapadék követi.

Az elmúlt nyár Magyarországon különösen száraz volt. A meteorológiai mérések szerint a hazai csapadék mennyisége 2025 nyarán 41%-al kevesebb volt, mint 1991–2020 között ugyanebben az évszakban.

A megváltozott éghajlati viszonyok mellett egyre nehezebb biztosítani a mezőgazdasági termelés fenntarthatóságát. A vízmegtartás ezért ma már nem elméleti kérdés, hanem nagyon is gyakorlati kihívás, a klímaadaptáció egyik kulcstényezője.

2026 januárjában hazánkban szokatlanul nagy mennyiségű hó hullott, ha olvadás után sikerül elraktározni, a későbbiekben jelentős mennyiségű vizet biztosíthat a szárazabb időszakokban, öntözésre, vízpótlásra.

Amennyiben nem áll rendelkezésre elegendő tározó és a vízhiányos periódusoban öntözésre és vízpótlásra nem jut elegendő víz hosszú távon az élelmiszerellátás, a biodiverzitás és az ökoszisztémák is veszélybe kerülhetnek. Az agrárium vízigénye, öntözés fejlesztések, valamint a természetes vízmegtartó rendszerek (pl. például tavak, holtágak és vizes élőhelyek) megőrzésének és helyreállításának összehangolása érdekében összetett szakpolitikai döntésekre van szükség.

A „Vizet a tájba” program tájban történő vízvisszatartásra és a természetes vízfolyások és állóvizek helyreállításával hozzájárul, hogy a lehulló csapadék a lehető leghatékonyabban álljon rendelkezésre a mezőgazdaság és a környezet számára.

A „Vízmegtartás Magyarországon – környezetvédelem és mezőgazdaság a klímaváltozás tükrében” címmel meghirdetett kerekasztal-beszélgetés résztvevői ezekről az aktuális problémákról és azok megoldási stratégiáiról osztják meg szakmai tapasztalataikat. Ha érdekel a téma, ne maradj le!

Az esemény részleteit és a regisztrációs felület itt található.