Az elmúlt években Európa inflációs dinamikája egyre kevésbé magyarázható klasszikus makrogazdasági tényezőkkel (kereslet–kínálat, monetáris politika), és egyre inkább egy komplex, egymást erősítő „sokkhalmaz” alakítja: klímaváltozás, energiapiac, geopolitika és katonai konfliktusok, ellátási láncok sérülékenysége és a zöld átállás költségei. Ezek együtt nemcsak megemelik az árakat, hanem tartósan kiszámíthatatlanabbá is teszik az inflációt, amely a következő években tartósan 2-3% felett alakulhat Európában.
A legfrissebb példa erre a közel-keleti, iráni konfliktus. 2026 elején az olaj ára körülbelül 37-38%-kal emelkedett néhány nap alatt, a gáz ára pedig 50 €/MWh fölé nőtt. Ez gyorsan begyűrűzik Európába, mert az energia szinte minden termék előállításában benne van. Ha az olaj ára tartósan 100 dollár körül marad, az évente akár 55 milliárd euróval növelheti az európai üzemanyagköltségeket. Korábbi tapasztalatok alapján egy ilyen energiaár-emelkedés önmagában 1–2, de akár 3,5-4 százalékponttal is növelheti az inflációt.
Az előző energiaválság idején az európai országok mintegy 540 milliárd eurót költöttek arra, hogy mérsékeljék az áremelkedést. Ma viszont kevesebb lehetőség van ilyen mértékű segítségre, így az emelkedő költségek nagyobb része jelenik meg közvetlenül a bolti árakban.
Azért különösen érzékeny Európa ezekre a hatásokra, mert nagymértékben függ az energiaimporttól. A 2021–2023-as energiaválság idején a gáz és az áram ára rekordmagasságba emelkedett, ami széles körű drágulást okozott. A mostani helyzet ennek egy újabb hulláma lehet. Már a konfliktus első napjaiban is mintegy 3 milliárd euróval nőtt az energiaimport költsége. Ez a folyamat egyszerűen működik: ha drágább az energia, drágább lesz a termelés, és végül minden termék ára emelkedik.
A klímaváltozás azonban még ennél is mélyebb hatással van az árakra. Az Európai Központi Bank szerint az extrém időjárás – például hőhullámok, aszályok vagy árvizek – már most is befolyásolja az inflációt, gondoljunk csak a 2022-es történelmi aszályra. Ha például egy rossz év miatt kevesebb a termés, az élelmiszerárak gyorsan megugranak. Ez nem egyszeri jelenség: egyre gyakrabban fordul elő, és egyre nagyobb kilengéseket okoz az árakban.
Eközben a zöld átállás szintén emeli az árakat rövid és középtávon. Ennek az az oka, hogy rengeteg beruházásra van szükség, ami növeli a keresletet munkaerőre és alapanyagokra. Egyes elemzések szerint ez az átmenet 2035-ig érezhetően növelheti az inflációt. Az IMF becslése szerint már önmagában a szén-dioxid-kibocsátás árazása is évente 0,2–0,4 százalékponttal emelheti az inflációt az eurózónában és akár 0,6-0,8 százalékponttal az egész európai közösségben.
Fontos látni, hogy ezek a hatások nem külön-külön működnek. Amikor például egy háború miatt megdrágul az energia, és közben egy aszály miatt csökken a termés, az árak nem egyszerűen összeadódnak, hanem sokkal gyorsabban emelkednek. Történelmi kutatások szerint már évszázadokkal ezelőtt is hasonló történt: amikor egyszerre volt háború és rossz időjárás, az élelmiszerárak drasztikusan megugrottak. A mai, globálisan összekapcsolt gazdaságban ez a hatás még erősebb.
A jövő szempontjából négy fontos következtetés látszik:
Először: az infláció alapból magasabb lehet, mint amit korábban megszoktunk. Egy-egy energiaár-emelkedés önmagában is 1–2 százalékponttal növelheti az inflációt, és ezek a sokkok egyre gyakoribbak.
Másodszor: az árak sokkal jobban fognak ingadozni. Egy-egy válság gyors drágulást okoz, amit csak részben követ visszaesés. Ez a bizonytalanság új jelenség az európai gazdaságban.
Harmadszor: a gazdaság működése tartósan drágábbá válik. Az energiaátállás, az ellátási láncok átalakulása és a biztonsági kiadások növekedése mind beépülnek az árakba.
Negyedszer: a klímaváltozás és az egyre szélsőségesebb és hektikusabb időjárás önmagában tartós inflációs hatásokat vált ki a jövőben.
Összességében a világ és Európa egy új korszakba lépett. Az inflációt már nem csak a gazdasági ciklusok határozzák meg, hanem a klímaváltozás, az energiafüggőség és a geopolitikai feszültségek együtt. Ez azt jelenti, hogy a következő években nemcsak magasabb, hanem sokkal kiszámíthatatlanabb inflációra kell felkészülni, mint amit a 2010-es években megszokhattunk.
